Samu János (MSZP)
DR. SAMU JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt rátérnék a sürgősséggel előterjesztett napirend személyes véleményezésére, egy rövid részletet hadd olvassak fel Szabó Zoltán szociográfus "Szerelmes földrajz" című könyvéből."A világ legalábbis mióta a paradicsom láthatatlan szférákba kotródott, hogy a természetnek adjon helyet kevés jámbor tulajdonságot mutat.
Nincs megátalkodottabb és javíthatatlanabb gonosztevő, mint a természet, melyhez nem ért emberi kéz, melyet nem javított emberi munka. Szívderítő dolog, mikor valaki a havas természet békéjét dicséri, holott e néptelen havasi természet egyébről sem beszél, mint harcról, gyilkolásról, rombolásról. E kissé romantikus, de minden ízében alaptalan ítéletnél sokkal helytállóbb a parasztoké, bár nekik nincsen afféle esztétikai tájszemléletük, mint a városi embereknek. Tájszemléletük inkább utilitarista: szép az, ami hasznos, vagyis terem. Vagyis szép az a táj, amin az emberi kéz dolgozott vagy dolgozhat. Nagyjából igazuk van. A tájaknak keresztény tulajdonságokat, mint szelídség, béke, az emberi kéz ad. Európa tájainak jó részét a clunyi reform szerzetesei formálták Isten szelídebb képére és hasonlatosságára. S azok, akiket földművelésre megtanítottak: a parasztok. Ha nem is egészen igaz, hogy szép táj az, amely terem, egészen igaz, hogy szelíd és a tízparancsolatnak úgy ahogy engedelmeskedő természet az a táj, amely terem. Ha emberkéz nem formálja, szelídíti a tájat, a természet rögtön elrugaszkodik, az "aki bírja, marja" törvényének kezd engedelmeskedni és elvadul. Nálunk is megtörtént ez, az ország szívével, az Alfölddel éppen. Ahhoz azonban, hogy ilyen művelhető és gazdag tájon, mint az Alföld, a farkas megjelenhessék, előbb az kellett, hogy működni kezdjen rajta a történelem."
Nos, kedves képviselőtársaim én odahaza ereklyeként őrzök két térképet, az 1530-as években kézzel rajzolt Lázár-Deák-féle térkép mellett egy 1729-es eredetű színes térkép is van a szobámban, amelyre ha ráveti az ember a tekintetét , még a szabályozatlan Duna, illetve a Tisza kanyargós folyása között óriási kék foltok húzódnak meg. Arról a hatezer vagy talán még annál is több tavacskáról és állóvízről van szó, amely hogy úgy mondjam kétségbe ejtett bennünket , mert noha a Tisza szabályozása meghozta valójában a maga hasznát, mégis én úgy érzem, hogy az utóbbi évtizedekben is mintha féltünk volna a víztől. Mintha a víz az ember ellensége lett volna, s elkezdtük a lecsapolásokat, elkezdtük a Lajta-Hanságot, elkezdtük a nagy nyíltárkos vízlevezetéseket, megkezdtük a mezőgazdaságilag művelt területek drénezését és vízlevezetését a nagy akciók keretén belül hatalmas állami támogatásokkal és eljutottunk odáig, hogy ha én ezt a térképet újra meg akarnám rajzolni a jelenlegi helyzethez viszonyítva 200 év múlva ennyi telt el az előbb idézett térkép keletkezésétől napjainkig akkor valahogy úgy tudnám aposztrofálni a Duna-Tisza közét, mint sívó homokot, ahol csak valami védőeszközzel a fejünkön és testünkön lehetne közlekedni, hiszen egy kis szélmozgás következtében is kicserezné a bőrünket a széllel hordott homok.
A magam részéről lelkesen támogattam és szavaztam meg sürgősséggel Lezsák Sándor képviselőtársam H/1195. számú előterjesztését, hiszen vulgárisan szólva egy cipőben járunk. Az általam képviselt országgyűlési képviselői kerület képezi ugyanis a Tápió-vidéket, Pest megye déli részét, annak a területnek az északi részét, amely jelenleg a vízpótlás kapcsán megjelöltetett az előterjesztésben, mint a terület északi része.
Számomra ennek az aktualitását az adja és nagyon hasznosnak tartom a magam részéről, hogy ezt itt ma most tárgyaljuk , hogy néhány hónapos előkészítés után szeptember 20-án tárgyalta a Tápió-vidék, mint a Duna-Tisza köze vízpótlásra is rászoruló területének természetrajzi, környezetvédelmi problémáit, illetve területfejlesztési gondjait.
A Duna-Tisza közi homokhátság talajvízszint-süllyedésének problémái természetesen a mi területünkre is egyértelműen érvényesek és kiterjednek. A mérések szintén a hetvenes évek óta folytatódnak és elképesztő eredményeket találunk, illetve tapasztalunk.
Az illetékes szakemberek vizsgálatai szerint a talajvízszint méterekkel csökkent, 4-5 méterrel, a rétegvizek nyomásszintje pedig 8-10 méter közötti csökkenést mutat. A 15-20 évvel ezelőtti pozitív kutak valójában eltűntek, és vagy a felújítás kapcsán vagy pedig a mellé fúrt kutaknál már 8-10-12 méterrel mélyebb, alacsonyabb víznyomással találkozunk a rétegvizek vízadó kapacitását, képességét illetően.
Annak, hogy a Duna-Tisza közén eltűnt a víz, sokrétű hatása van.. Megsínylette azt a mezőgazdaság, nem véletlenül idéztem a "Szerelmes földrajz" című műből, megsínylették ezt az erdők és a leglátványosabban, talán visszafordíthatatlanul is már egyes részeken, megsínylette az élő természeti környezet.
(19.20)
Eltűnt a víz a tavakból, eltűntek azok a soha nem látható állatfajok, azok a soha nem látható növényféleségek, amelyeket talán már a művi beavatkozások következtében sem tudunk visszaállítani.
A felelősséget két részre bontanám: 55-60 százalékban a természet a felelős, az aszály, a csapadékhiány, a csapadék és a kipárolgás közötti eltolódás és differencia, de 40-45 százalékra tehető a felelősség az emberi beavatkozás következményeiért. Az emberi beavatkozás, a hibás beavatkozás egy részét az előbb már felsoroltam, de itt felhívnám a figyelmet a mérésnek és a dolgok konstatálásának egy kissé korszerűbbé tételére.
Tekintettel arra, hogy a talajvízszint-mérő kutak általában a települések belső területén helyezkednek el tehát belterületen létesültek , emiatt ezek a vízmérő kutak a talajvízdombot mérik, amelyek a települések alatt helyezkednek el. Tehát nem jól informálnak bennünket a kialakult helyzetről, mert a külterületeken ennek már az ellenkezőjével találkozunk: az igen mélyre süllyedt vízszintekkel.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amennyiben Európa felé haladunk, az európai országok, az európai egyesülés magatartását mindenképpen figyelembe kell vennünk és mértékadónak kell tekintenünk. Az 1980-as évek elején született az "egységes Európa" törvény, amely kimondja, hogy a tagállamok fejlődését de nemcsak a tagállamok, hanem a tagállamokon belül az egyes régiók és a kistérségek fejlődését is egységesen támogatni kell és egységes szemlélet alapján kell kezelni.
Emiatt is nagyon fontosnak tartom azt, hogy mind a törvényhozás, mind pedig a kormányzat a nagyobb régiókon belül meghúzódó és megtalálható vákuumterületek, kistérségek egymástól eltérő és negatív irányban eltérő gondjait és problémáit mérlegelje és mérje fel. A támogatási rendszer kialakításánál ezt mindenképpen vegye figyelembe, hiszen ha be akarjuk avatni a munkánk folytatásába, be akarjuk vonni a gondjaink megoldásába a megyéket, az önkormányzatokat, a helyi településeket és a szakmai szervezeteket, akkor úgy gondolom, hogy csak helyi mérlegeléssel, a kistérségi gondok és problémák feltárásával tudjuk ezt a munkát megkezdeni. Mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok az úgynevezett kijárós rendszer gyakorlati folytatásába, a támogatási keretek megszerzésének ügyébe beleuntak.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a modernizációs programunk egyik legfontosabb kitétele: az úgynevezett fenntartható fejlődés érdekében a kormányzat kövessen el mindent és a parlament illetékes bizottságai készítsék el azt a cselekvési programot, amely 1996-tól mintegy tíz éven keresztül meghatározza a különböző tárcák konkrét feladatait, meghatározza azokat a tennivalókat, amelyek biztosítani fogják a Duna-Tisza közi hátság vízpótlásával kapcsolatos feladatainkat.
Nem akarok kitérni azokra a részletekre, amelyeket már Lezsák képviselőtársam, az államtitkár asszony és Sződi képviselőtársam nagyon pontosan részletezett a vízpótlás technikai megoldására vonatkozóan is. Egyúttal és befejezésül tisztelettel kérném, hogy a cselekvési program, valamint az országgyűlési határozati javaslat keretében vegyék figyelembe a környezetvédelmi bizottság 4/1995. számú, IX. hó 27-én kelt állásfoglalását, amely a felemlített régió északi térségének ez irányú rendbetételét is meghatározza. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)