Bernáth Varga Balázs (FKGP)
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Az itt tárgyalandó H/1195. számú országgyűlési határozati javaslatot én magam is nagyon fontosnak tartom egyrészt természeti, másrészt emberi környezeti és gazdasági oldalról. Ez a határozat végül is megcélozza ami talán már régen szükségeltetett volna a homokhátság vízpótlását, illetve a vízszintsüllyedés további megakadályozását. Ez egy nagyon fontos kérdése az országnak, korábban is az lett volna, hiszen a környezeti romlás és társadalmi hanyatlás veszélyének megállítását szolgálná ez a javaslat, amennyiben a parlament elfogadná. A javaslat nagy fontossága mellett bizonyos társadalmi és gazdasági teret kell értenünk. A célja lényegében az, hogy hátrányos gazdasági kihatását megszüntesse, ha nem is teljes mértékben a vízháztartás eredeti állapotára gondolunk. Nyilvánvalóan nem lehetséges a vízháztartás eredeti állapotba való visszaállítása több okból sem, amire a későbbiek során visszatérek.A határozati javaslat az igen összetett, széles körű probléma megoldásának csak egy szűkszavú megfogalmazása volt, azonban az előterjesztő szóban részletesen indokolta ezt magam is teljes mértékben osztom.
A teljes problémát, az érintett területek helyzetértékelését nyilvánvalóan előbb meg kell ismerni, mielőtt ebben az ügyben a tényleges feladatok megvalósítására kerül sor, hiszen évek óta megfigyelhető volt a nagyobb összefüggő térségekben a víz mozgása és a víz hiánya. A talajvíz szintjének süllyedése már évszázados gond, de az elmúlt évtizedekben, körülbelül a '70-es évektől állapították meg a lényeges süllyedését.
E térségben különösen károsan hat az úgynevezett homokhátságon, ezen belül pedig külön Bács-Kiskun megyében még nagyobb a víz felületének további süllyedése. Ez lényegében nemcsak egy Bács-Kiskun megyei jelenség, hanem egy nagytérségi gond, és úgy is kell kezelni.
Itt az Alföldön, a Duna-Tisza-közén húzódik végig északtól egészen a déli határig, megközelítőleg mintegy 8000 négyzetkilométer nagyságú területet ölel fel. Ezen a területen 700-750 ezer ember él, ezek közül is több mint százezer ember a külterületen, tanyákon él, ott dolgozik. A külterületi tanyás ingatlanokon élő közel százezer fő Bács megyében él. Ezen a területen a népesség fogyása is megfigyelhető a '70-es évektől, amely valószínűleg a víz fogyásával vagy szintjének csökkenésével is magyarázható.
Alacsony ezen a területen az egyéni vállalkozók száma, hiszen ha vízhiány van, azt elsősorban a külterületi tanyákon élők érzik meg legjobban. Nyilván nagymértékben befolyásolja életkörülményeiket, különösen akkor, ha nincs ivóvíz. Az ásott kutak már hosszú ideje elapadtak, a 10-15 méter mélységű fúrt kutakból alig folyik víz vagy ha folyik is víz, már úgymond fogyasztásra alkalmatlan. Sokkal mélyebb területekről kell felhozni a vizet, hogy az alkalmas legyen fogyasztásra.
A vízszintsüllyedés a megállapítások szerint elsősorban a külterületeket érinti. Ezek a körülmények, amelyek a víz fogyásával, a vízszintsüllyedéssel függnek össze, ugyanígy függnek össze az ott élő népesség elmúlt időszak alatti növekedésével vagy fogyásával. Bács-Kiskun megye egyébként is egy iparszegény vidék, iparhiányos terület. Az ipari része általában városokra települt, tehát így a külterületekről való elvándorlással a városban az úgynevezett munkanélküliség megélhetési gondjai még inkább szaporodnak.
(19.30)
A megélhetés az Alföldön a homokhátságon elsősorban Bács-Kiskun megyére gondolok itt a mezőgazdaság, a mezőgazdaságon belül is a gyümölcs- és zöldségtermesztés. A zöldségtermesztés tekintetében pedig igen sok fóliás zöldségtermesztés van, amely nyilvánvalóan több vizet kíván, mint az egyéb növények termesztése.
A jelenlegi vízhiányos időszakban nyilvánvalóan figyelembe kell venni a gazdaságfejlesztést, tudniillik meg kell teremteni a lehetőségét e törvényjavaslat elfogadásával a mezőgazdasági termelés jelenlegi szintjének fenntartására, a teljes megvalósulás után pedig annak fejlesztésére, a termelés stabilizációjára. Egy versenyképes agrárgazdaság csak akkor jöhet létre ezen a homokhátságon, ha megfelelő vízkészlettel is rendelkezik az adott régió.
A fentieken túlmenően utalni szeretnék még arra, hogy Bács megye, de mondhatom, a homokhátság valamennyi területe, része idegenforgalmi adottságok hasznosítására is alkalmas, nyilvánvalóan akkor, ha a vízszint süllyedése megáll, vagy ha legalábbis megtalálja a megfelelő vízhasznosítási megoldási formát a kivitelezés során a kormány. Víz nélkül tudniillik még úgymond az idegenforgalmat sem lehet megvalósítani, különösen tanyák területén vagy pedig olyan helyeken, ahol vízparti üdülőterületek vannak. Közülük csak hármat említenék Bács megyében: Kunfehértó, a Szelidi- és a Vadkerti-tó vize igen süllyedt, amellett szennyeződött, és évenként nyilvánvalóan fogy a víz belőle.
Nyilvánvaló feladattá válik, hogy a homokhátság vízpótlási és a mezőgazdasági célra hasznosítható területeinek bővítési lehetőségét meg kell keresnie a majd fölállítandó bizottságnak ezt nemcsak a homokhátságon lakók, hanem az egész ország lakosságának az érdekében kell megtennie.
A vízszintsüllyedés nyilvánvalóan egy összetett probléma, amelyben természeti és bizonyos emberi tényezők játszhatnak szerepet. A rétegvíz kitermelése egész nagyfokú, elvezető csatornákat építettek ki annak idején a hetvenes években, amikor még volt víz. A vízvisszatartó árkok hiánya is nyilvánvalóan közrejátszik a jelenlegi vízszintben.
A népességmegtartó képesség fontos. Ennek egyik feltétele az, hogy víz legyen az adott területen, mert ez alapvetően befolyásolja az ott élő emberek megtartását, a településen való maradását.
A település gazdasági erőssége mindig a foglalkoztatáson s az infrastruktúrán keresztül mérhető, és nyilvánvalóan ebben több tényező játszik közre. Ha víz sem lesz már a külterületeken, nyilvánvalóan az ott élő emberek elvándorlása ennél nagyobb lesz.
Bács-Kiskun megye egy sajátos alföldi települési hálózattal rendelkezik. Nagy a külterülete, és ezen a külterületen igen sok a tanya, és a tanyákon élő emberek általában mezőgazdasággal foglalkoznak. Ha sorolhatnánk, elsősorban a talajvízszint-süllyedést kellene csökkenteni, illetve a vízvisszatartást vagy vízpótlást megoldani. Ez hozzátartozik a területfejlesztéshez vagy azzal legalábbis kölcsönhatásban van.
A határozati javaslat alapján bizonyos intézkedések megtételére, egy bizottság létrehozására van szükség. Ennek a bizottságnak munkája megindulásakor figyelembe kell vennie a tudomány eddigi megállapításait, s mindazokat a kutatási eredményeket, amelyek ez ideig rendelkezésre állnak.
Ezek összegzése után egy komplex térségfejlesztési programot vagy koncepciót kell kialakítani gondolok itt arra, hogy az Alföld-koncepció keretébe illesztve kezdheti meg munkáját ez a bizonyos bizottság. Felvetődik a kérdés, milyen mértékben lehet anyagilag támogatni ezt a bizottságot. Bár a források nyilvánvalóan szűkösek, ha kis lépésekkel is, de ezt a feladatot meg kell kezdeni. Fel kell készülni, és elkezdeni a megvalósítását annak a munkának, amelyet a törvényjavaslat megcélzott.
Mindenekelőtt arra is kell gondolni, hogy a vízhiánnyal kapcsolatosan milliárdok azok, amelyek hátrányként a mezőgazdaságot, az ott élőket érik. A vízpótló létesítmények hiánya nyilvánvalóan nagyon jelentős forrást fog lekötni, ezért a kormánynak át kell gondolnia, hogy mi az, ami a reális lehetőség mellett hátrányként vagy a beruházás összegének összehasonlításából eredményként jelentkezik.
Magával a vízhiánnyal kapcsolatos probléma egy nagytérségi probléma. Itt lényegében a régió, a terület, a homokhátság nem tudja megoldani saját hatáskörben. Itt egy központi beavatkozás, az erőforrások koordinált összpontosítása és felhasználása szükséges. Az erőforrásokat nyilvánvalóan egyrészt központilag, másrészt pedig a régió városainak vagy pedig az ott élőknek kell megteremteniük.
Ezeket a munkákat előzze meg a bizottság részéről egy nagyon jó tervezés, szervezés, és a kivitelezés, ha lassan is, de azért induljon meg, annak figyelembevételével, hogy az ott élők elvándorlása szűnjön meg.
A természeti okok között a vízhiányra utalhatnék: szinte évtizedek óta kevés csapadék esik, különösen a téli időszakban nincs hó; a talajvíz eláramlása is közrejátszik a vízhiányban: a magasabb részekről megindul a víz áramlása az alacsonyabb részekre, így a homokhátságnak vannak bizonyos térségei, ahol igen mélyre süllyedt a talajvíz.
Az Alföldön belül Bács-Kiskun megyében általában egy-három méter, helyenként azonban a magasabb dombságon öt méter mélységűre csökkent a talajvíz. Mindennek a következménye az aszálykár, terméskiesés mennyiségben és minőségben egyaránt jelentkezik, és ebből adódik az a mezőgazdasági hátrány, amelyre korábban utaltam. Ez magával vonja a népesség csökkenését, a település eltartóképességét.
Úgy hiszem, ha ezek figyelembevételével a kormány megkezdi ennek a programnak a megvalósítását, nem az adott régiónak, hanem az egész magyar társadalomnak s az egész magyar mezőgazdaságnak a jövőjét alapozza meg.
Köszönöm szépen. (Taps.)