Dögei Imre (FKGP)
DÖGEI IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Duna-Tisza közi vízpótlás elengedhetetlen, a magyar mezőgazdaság létkérdése. A mezőgazdaság helyzetében sok egyéb között az egyik fontos rész a vízpótlás. Éppen ezért e témakörben a kormánynak, a parlamentnek tárgyalnia kell és határozatot kell hozni, hogy a víz pótlása megoldott legyen a Duna-Tisza közötti térségben és mindazon helyeken, ahol erre szükség van.Ezeket azért mondom el, mert közpénzen évtizedeken keresztül épültek öntözőcsatornák, amelyek szinte üresen tátongnak és ez mind-mind vízre vár. A tavaszi vízáradáskor jelentkező víztömeget ezekbe a vízlevezető csatornákba kellene elvezetni, és akik ezekből a vízcsatornákból tudnának vizet hasznosan kivenni, a termés hasznát meg tudnák emelni.
Tudom, hogy ez nem oldja meg az aszálykérdést, nem tudja a természetes esővizet pótolni, de enyhíteni mindenképpen tudná. A folyóvíz a szemünk láttán elfolyik, és ezt az elfolyó vizet hasznosan kell kihasználni mindenképpen, és a mezőgazdaság megsegítésére kell fordítani. Nem lehet eltűrni sokáig, hogy a folyóvíz mellett a növény szomjan haljon, azaz tönkremenjen, mert az ebből származó kár milliárdokban mérhető fel.
A Duna-Tisza összekötő csatornát mindenképpen meg kell oldani, mert a jelenlegi helyzetből ez a kivezető út, más megoldás nem nagyon van vagy egyáltalán nincs is. Ezt a nagyon fontos kérdést és a mezőgazdaságot segítő intézkedést a kormánynak parlamenti szinten kell megoldania, hogy a mezőgazdaságban foglalkozóknak végre a jövőbe vetett hite megmaradjon, és az elkeseredés ne legyen úrrá rajtuk, a sok hiábavaló munka következtében. Ez a kisgazda elképzeléseknek is az egyik alapvető feladata, de pártoktól függetlenül a vízproblémát meg kell oldani.
Kérem a kormányt és a képviselőket, hogy ezen megoldást támogatni szíveskedjenek. A kormánynak egy kézben kell tartania azaz egy tárcát megbízva, vezényelve ezt a kérdést, ezt a témakört. Tudniillik a vízügyi igazgatóság, a halászat, az önkormányzat, az erdőgazdaság mind-mind beleszól ebbe a vízkérdésbe, hol hasznosabban, hol kicsit hátráltatva is. Azaz: a sok bába közt elvész a víz. A vízkiemelési problémákra célzok evvel. Sok a fölöslegesen kivett víztömeg elvész a csatornákban , amely a vízleeresztéskor, tavasszal visszakerül a folyóvízbe; ezeket a vizeket mindenképpen hasznosan kell felfogni.
A kérdés rendkívül összetett: különböző szankciói, pénzügyi kihatásai vannak a vízkivételnek és a víz hasznosításának, amit mindenképpen a mezőgazdaság érdekében egyöntetűvé kell tenni. Ezek a létesítmények, főcsatornák, csatornák mind-mind a magyar állampolgár zsebéből lettek finanszírozva, és ennek hatására nincs úgy kihasználva egyértelműen ennek a rendkívül fontos kérdésnek a lényege.
Ismétlésbe nem bocsátkozva csak arra tudok utalni, hogy ez a rendkívül fontos kérdés nemcsak a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, hanem az egész magyar nép létkérdése; hisz ezen intézkedés következtében számos iparág a mezőgazdasághoz kötődően hatalmas erőbedobással tudna hosszú távon működni, azaz beindulni. Könnyen el lehet képzelni, hogy a megtermelt javak késztermékké alakulnak át, és ennek következtében a mezőgazdasági termékek termelésére, feldolgozására a magyar nép rendkívül alkalmas.
Mindezekkel, amit felsoroltam, biztos vagyok benne, hogy a magyar nép rokonszenvét és a jövőbelátását tudnánk felkelteni és gyümölcsözővé tenni. Éppen ezért a magam részéről és a Kisgazdapárt részéről csak támogatni tudom a H/1195. javaslatot, amelyet Lezsák képviselő úr előterjesztett. Kérem ismételten az Országgyűlés valamennyi tagját, hogy támogassák a javaslatot, amely csatlakozna Széchenyi István nagyon bölcs mondásához, hogy "Magyarország nem volt, hanem lesz". Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)