Garai István Levente (MSZP)
DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Két héttel ezelőtt elég parázs napirend előtti szóváltás alakult ki több témában. Mielőtt egy, ott elhangzott konkrét kijelentésre rátérnék, engedjék meg, hogy bevezetőként elmondjak néhány gondolatot, ami tapasztalataim szerint választókörzetemben sok ember véleményével megegyezik.Kétségtelenül el kell ismerni, hogy a napirend előtti felszólalás a mindenkori ellenzék olyan joga, ami alapvetően hozzátartozik a parlamenti demokráciához, annak bárminemű korlátozása ellentmondana a demokratikus alapelveknek. Ezen túlmenően nyilvánvalóan technikailag sem lenne megvalósítható, hiszen egy felszólalást csak elhangzása után lehet minősíteni, még akár házszabályi szempontból is. Ezenkívül a Házszabály rendelkezéseit is nehéz pontosan értelmezni, mert szubjektív megítélés tárgya lehet az, hogy egy adott kérdéskör mennyiben halaszthatatlan, rendkívüli és országos jelentőségű.
A televízió nyilvánossága előtt lezajló pengeváltások véleményformáló ereje nagy, ezért és az előzőekben csak érintőlegesen részletezett felszólalási szabadságfok miatt a napirend előtti hozzászólók felelőssége kiemelkedő. Elvárható vagy elvárható lenne az objektivitásra, tényszerűségre való törekvés, ami nemcsak a képviselőtársak, hanem elsősorban a választópolgárok megbecsülését jelentené. Csak a népszerűségi index növelésének célja lehet az olyan hozzászólás, mely egy átlag újságolvasó által is hozzáférhető tényanyag nem ismeretét vagy elhallgatását tükrözi. Nem véletlen és érthető, hogy napirend előtt gyakran kerülnek felszínre egészségügyi, szociális problémák, mert van belőlük bőségesen. Máskor a társadalmi szolidaritás vagy éppen annak hiánya a felszólalások tárgya.
Így volt ez 1994. szeptember 21-én, amikor Lányi Zsolt képviselőtársam felhívása hangzott el, nevezetesen, hogy a képviselők októberi tiszteletdíjuk tíz százalékát a Szent László Kórház gyermekintenzív osztályának ajánlják fel lélegeztetőkészülék vásárlásához. A nemes célért tett felajánlások megtörténtek, ki-ki lelkiismerete szerint csatlakozott, nagyon helyesen, ekkor már magánügyként kezelve a történteket, nem bolygatva a nyilvánosságot. Akkoriban személyes beszélgetések közepette politikai fórumokon elég sokan megkérdezték tőlem, mi a véleményem az ügyről, hogyan viszonyulok hozzá. Elmondtam, hogy nagyon sajnálatosnak tartom a kialakult helyzetet, és természetesen egyetértek a felhívással, amit egyébként levélben jeleztem Lányi Zsolt képviselőtársamnak, és az említett összeget befizettem.
Két héttel ezelőtt dr. Torgyán József frakcióvezető úr napirend előtti felszólalásában viszont a következőket mondta: "Egy egész frakció, a független kisgazda frakció a légzőkészülék ügyében a fizetéséből felajánlott egy részt, ki is fizette, senki ahhoz nem csatlakozott." Azt, hogy dr. Torgyán József frakcióvezető úr kijelentése nem felelt meg a valóságnak, dokumentálni tudom. Felületességével szavahihetőségemet, egy egyéni választókörzetben megválasztott országgyűlési képviselő szavahihetőségét kérdőjelezte meg a választópolgárok előtt. Ez utóbbi már nemcsak magánügy, hanem közügy is, többek közt ezért kértem szót. A ténybeli korrekció felszólalásommal megtörtént, ha kisebb nyilvánosság előtt is.
Ezen túlmenően célom volt, hogy a konkrét ügy kapcsán, de általánosságban úgyszintén reményemet fejezzem ki fenntartva a bevezetőben említett, a felszólalások elhangzásához kapcsolódó demokratikus alapelvekbe vetett hitemet , hogy egyre több lesz a tárgyszerű, objektív, az ország ügyeit előremozdító, jobbító szándékú hozzászólás akár napirend előtt, de főleg a munkánk gerincét alkotó fő napirendi pontok tárgyalásakor. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)