Latorcai János (KDNP)

1995. október 2.

DR. LATORCAI JÁNOS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Szakmai körökben egyértelmű, hogy a vámpolitika ha kissé leegyszerűsített is ez a megfogalmazás lényegében nem más, mint a gazdaság, még ezen is túlmutatóan az ország megkívánt társadalmi, gazdasági céljainak megvalósítását biztosító eszköz, eszközrendszer. Joggal tehető fel a kérdés, hogy a törvénytervezet szerinti vámeljárási és vámpolitikai elvek milyen keretfeltételeket teremtenek a gazdaság, a vállalkozások élénkítéséhez, az ipari és mezőgazdasági termelés feltételeinek javításához, a hazai erőforrások jobb kiaknázásához, a versenyképesség fokozásához, a lehetséges piacvédelemhez, az infláció elleni küzdelemhez.Kérdés az is, hogy a szabályozás új elemei biztosítják-e az államháztartás és elsődlegesen a központi költségvetés egyensúlyi helyzetének javítását, az adóbeszedés szigorítását és a feketegazdaság elleni küzdelmet, mindezeken túl hogyan szolgálják az Európai Unióval kötött európa megállapodásban vállalt jogharmonizációs feladatok teljesítését is. Ez utóbbi témakörnél a válasz könnyen megadható. A törvényjavaslatban az európai jogharmonizációs törekvések erőteljesen dominálnak és ez így helyes. Azonban joggal vetődik fel az a kérdés is, hogy a jelenlegi hazai társadalmi-gazdasági adottságok, feltételek követelnek-e ha átmeneti jelleggel is olyan törvényi rendelkezéseket, amelyek hangsúlyozzák a még nagyobb autonómiát a vámpolitikában.

A vámtarifa-törvény kétséget kizáróan éppen keretszabályozás jellegéből adódóan a vámtarifa bizottság működtetésével a vámtételek felemelésére, csökkentésére, továbbá vámkontingens megállapítására, vámtételek felfüggesztésére kiterjedő hatáskörének biztosításával meglehetősen rugalmas, egyedi, esetenként eltérített vámpolitikai eszközök alkalmazását is biztosítja. Kérdés, hogy ez megfelelő megoldás-e. Vagy pontosabban: kérdés, hogy ilyen felhatalmazás, amelyhez a törvényben a mozgástér kereteit kijelölő elvek nem kerülnek jóváhagyásra, mennyire lesz, mennyire lehet konzekvens, mennyire lesz szektor- és szervezetsemleges, illetve mennyiben tudja a hazai gazdaság változó igényeit szolgálni.

Úgy hiszem, és ebben valószínűleg egyetértünk, mindenki számára az lenne az igazán elfogadható megoldás, ha a törvény kiterjedne olyan nem könnyű kérdéseknek a megválaszolására is, mint például, hogy milyen feltételek esetén kerülhet sor vámtételek felfüggesztésére, csökkentésére, emelésére. Nyilvánvaló, az is szabályozásra várna, hogy mire nem terjedhet ki kedvezmény, a vámkorrekciók mértéke milyen sávon belül mozogjon és mindezeken túl még a nemzetközi megállapodások diktálta mozgástér alapelveinek rögzítésére is szükség lenne.

Ezekre az igen fontos kérdésekre, csak kevés szabályozást ad a törvényjavaslat, ezzel szemben nyilván szükséges, de nem elégséges módon meglehetősen köznapi kérdések törvényi hátterét írja le. Csak a példa kedvéért például preferenciahasábban feltüntetendő adat, tarifális besorolás, de hogy a tarifális besorolásnak melyek a legfontosabb szempontjai, azt már nem érinti. A majdan kiadandó kormány- és miniszteri rendeletek és a törvény illetékességi területeinek kidolgozása is, úgy érzem, elmélyültebb áttekintést igényelne. Az pedig már igazán csak korrigálható tartalmi részletkérdés, hogy a vámtarifa törvényjavaslat 3. §-a a vámtarifa tartalmát nem azonosan határozza meg a vámtörvény 12. §-ában rögzített leírással. Korrekcióval ez is kiküszöbölhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vámtarifaszám struktúrája a napi gyakorlatban igen bonyolultnak tűnik, még akkor is, ha ezekhez a pénzügyminiszter részletes leírást, vámtarifa-magyarázatot tesz közzé. A jogszabályok bonyolultsága, többszintűsége nehezíti, bonyolítja a vámtarifarendszer megértését, átláthatóságát, de nehezíti a betartását és ellenőrzését is. Az sem pusztán formai kérdés, hogy a vámtételeket pontosító rendeletalkotás során az ipari és kereskedelmi, valamint a pénzügyminiszter mellett a földművelésügyi tárcának csak a szokásos államigazgatási egyeztetési, nem pedig rendeletalkotási szerepkör jut.

Az imént elmondottak következtében nem állapítható meg kellő bizonyossággal, hogy a vámtarifa majdan meglehetősen nagy szabadságfok mellett működő mechanizmusa védi-e a belföldi piacot, a hazai termelést, ösztönzi-e a műszaki és a technikai fejlesztéseket. Arra sem ad legalábbis számomra nem ad garanciát a törvényjavaslat, hogy az inflációellenes törekvések céljait mennyiben fogja szolgálni a vámtételek konkrét mértékeivel, illetve a belföldi árak le- vagy felfelé elmozdulására gyakorolt hatásain keresztül.

(11.00)

(A jegyzői székben Boros László helyét Nahimi Péter foglalja el.)

S éppúgy bizonytalanul ítélhető meg, hogy a költségvetés bevételi érdekeltségeit hosszú távon milyen mértékben és milyen irányban fogják az intézkedések szolgálni.

Összességében tehát sajnálatos módon azt kell megállapítani, hogy mind a vámtarifatörvény-tervezet, mind a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat adós marad az ország által alkalmazni kívánt vámok összességének összefüggő, koncepcionális szabályozásával.

A vámeljárás és vámigazgatás kérdéskörének szabályozása ezzel szemben széles körű és alapos. A vámigazgatás újraszabályozása több ponton is előremutató és támogatandó előírásokra épül. Ilyennek tekinthető a vámbiztosíték és zálogjog megerősítése az állam vámbevételeinek biztosítása céljából. Ennek megfelelően a vámbiztosíték-nyújtás módjait és a vámmal együtt kivetett egyéb terhek kiszabásának eljárásjogát a törvényjavaslat egységesítené.

Meg kell említeni, hogy a vámszervek részére előírt határidők betartása és mulasztás esetén a szankciós kamatok rögzítése reményt keltő az ügyfelek érdekeinek erősítésére, a vámbevételek elszámolásának, visszafizetésének gyorsítására. Aktuális kérdést rendez a törvényjavaslat akkor is, amikor a vámszervezet hatáskörét újragondolva azt átrendezi a nyomozóhivatalok megerősítése és a vám- és adóellenőrzés szabályozásának, valamint végrehajtásának összehangolásával. A vámszervezet adóhatósági funkciójának megerősítésével amennyiben ez alkotmányossági kérdést nem vet fel lehetőséget teremthet a javaslat az államibevétel-beszedés egységes irányításának kialakításához.

Természetesen mindezen pozitívumok mellett szép számmal maradtak a nyitott kérdések miatt kételyek is. Például meglehetősen nehezen állapítható meg, hogy a hazai vámrendszer mennyiben autonóm, vagy az, hogy a partnerországokkal történt megegyezések hol és milyen irányban kötik a jogalkotót. E törvényjavaslatban lényegében arra van mód, hogy az Országgyűlés jóváhagyja: a vámpótlék törvényben vagy kormányrendeletben megfogalmazottak szerint legyen kivethető.

(Dr. Trombitás Zoltán helyét a jegyzői székben Sasvári Szilárd foglalja el.)

Az sem írható a törvényjavaslat javára, hogy az áruk származásával, a vámérték meghatározásával összefüggő szabályozása rendkívül komplikált, túlbonyolított, nehezen alkalmazható. Csak példának okáért nézzük meg, mit mond a 16. § (4) bekezdése. Azt mondja, hogy "amennyiben az áru előállításában két vagy több ország vett részt, úgy a származási helyet az utolsó lényeges gazdaságilag indokolt megmunkálás dönti el". Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindennek eldöntése sem egyszerű dolog.

A következő bekezdés pedig lényegében feloldja az előző szabályt arra az esetre, ha a kedvező feltételek elérése motiválta a megmunkálást végző országbeli származást. Kérdés, hogy ez mennyiben lesz megállapítható.

Kétséges a kalkulációra épített vámérték-megállapítási változat is, annál is inkább, mert hogy a Magyarországon be nem jegyzett vállalkozások okmányaiba történő betekintésre a vámhatóságnak joga sincs.

Nyilvánvalóan a vámmentesség kérdése váltja majd ki a legtöbb vitát, s úgy gondolom, nem téved sokat az sem, aki ezt tekinti a tárcaegyeztetések legkritikusabb területének is. Alapvető, hogy a vámmentesség szabályai a hazai gazdaság érdekeit szolgálják, hogy harmonizáljanak az európai előírásokkal, és ugyanakkor magától értetődő az is, hogy a költségvetés bevételi oldalát se bizonytalanítsák el.

Mindezen feltételeket figyelembe véve mindenekelőtt Bogár képviselőtársamhoz kapcsolódva nyomatékkal nehezményezem a tárgyi apport adómentességének megszüntetését. Meggyőződésem, hogy az ilyen, csakis fiskális szemlélet érvényre jutása alapvetően korlátozza a befektetésösztönzést, a technológiaváltást és ezzel a versenyképesség növelését. Kérjük a kormányt, gondolja újra és vonja vissza ezt a javaslatot, hiszen semmiféleképpen nem szolgálhatja magának a pénzügynek, a költségvetésnek a hosszú távú érdekeit sem.

Pontosan a központi költségvetés érdekeinek a szem előtt tartása, a pénzmozgás egyszerűsítése veti fel azt a következő javaslatot is, hogy a központi költségvetés kormányzati beruházásai közül a közbeszerzésről szóló törvény hatálya alá eső, kiemelt jelentőségű nagyberuházásoknál, amelyek esetében importbeszerzésre is sor kerül, a beruházási alapokmányban jóváhagyott importbeszerzésekre is terjedjen ki a vámmentesség.

Megítélésünk szerint a törvénytervezet több szakasza ezen túlmenően is korrekcióra szorul. Például megfontolandó lenne, hogy a vakok intézményei és az azokat segélyező szervezetek részére adható vámmentesség kiterjeszthető legyen a mozgássérültek és más testi fogyatékosok támogatására is.

A vámügynöki tevékenység vámtörvényi szabályozása új eleme a hazai vámjognak. A vámügynöki tevékenység pénzügyi garancia és vámszakismeret megléte esetén engedélyezhető csak. A vámközvetítést megbízás alapján hivatásszerűen végző vámügynök és vámügynökség tevékenységének engedélyezési feltételei viszont véleményem szerint hibásan egymást helyettesítő elveket rögzítenek, holott egyidejűség kikötése lenne célszerű. Például ha a kérelmező vámszempontból megbízható, még szükséges és indokolt, hogy mondjuk bankgaranciával is rendelkezzék. Az előírások szakmai követelményei mellett pontosítani kellene a tevékenységengedélyezés tárgyi feltételeit, és a büntetlen előélet kritériumának előírásától sem lehet eltekinteni.

A vámügynökségi tevékenység vámhatósági ellenőrzésének szabályozásával minthogy az kimaradt mind a törvényjavaslatból, mind a megkapott kormányrendelet-tervezetből célszerű a törvényjavaslatot vagy a kormányrendelet-tervezetet kiegészíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító javaslatainkban a törvényjavaslatot ilyen értelemben szándékozunk jobbítani.

Még egy dolog: bár nem tartozik az Országgyűlés jogalkotói tevékenységébe, de úgy hiszem, pár szóval érinteni kell a törvényhez kapcsolt, a vámjogról szóló kormányrendelet-tervezetet is. Meggyőződésem, hogy ez jól szolgálta a törvénytervezet jobb megértését, a témában való jobb eligazodást. Ebből a gondolatból kiindulva a magam részéről javasolnám, hogy az átláthatóság, a könnyebb eligazodás érdekében célszerű lenne a kormányrendeletben közreadni a vámeljárás során alkalmazandó formanyomtatványok mintatárát is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)