Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita második órájában nyilvánvalóan abban a helyzetben vagyok, hogy nem kell minden eddig elhangzott kérdéskörrel külön foglalkoznom, ezért csak néhány fontosabb csomópontot emelnék ki a két törvényjavaslat problémaköréből. Az első nyilvánvalóan az, hogy a vámpolitika szabályozása és maga a vámpolitika mindig része, eszköze az éppen aktuális gazdaságpolitikának. Ebből a szempontból, ha a vámpolitika ezt az eszközrendszeri funkciót teljesíti, nyilvánvaló, hogy a szabályozás abba az irányba mozdul el, amely inkább a fiskális pénzügyi szemlélet bevételeit tekinti fontosnak. Ebből a szempontból bár a vámjog- és a vámtarifa-törvények valóban új elemet hoznak a magyar gazdaság jogrendszerébe, mégis néhány olyan területet szabályoznak le, amelyeknek a korlátozása-túlkorlátozása talán nem indokolt.
(11.10)
A második fontos szempont, hogy ez a fajta vámtörvény-módosítás nyilvánvalóan része kell hogy legyen az európai integrációval történő jogharmonizációnak. Nagyon fontos az, hogy a magyar gazdaságban meglévő jogrendszer alkalmazkodjon már akár a csatlakozási feltételek megteremtése előtt is az Európai Unió jogrendszeréhez. Ebből a szempontból mint ahogy erre a törvényjavaslatok indokolása is utal rá lényeges előrelépés történik. Nem teljes ez az előrelépés, de azt hiszem, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében a szükséges lépést a kormány ebből a szempontból megtette.
A harmadik észrevételem, hogy a törvényjavaslatokhoz csatolt, tájékoztatónak biztosított kormányrendelet lényegesen vastagabb már első ránézésre is, mint maga a törvény. Ebből a szempontból tehát úgy érzem, hogy a törvényjavaslatok előkészítői ragaszkodtak különböző diszkrecionális jogkörök fönntartásához, azaz olyan jogkörök maradtak miniszteri, minisztériumi hatáskörben, amelyek leadása indokolt lett volna az Országgyűlés számára. Úgy hiszem, hogy egy alkotmányos keretek között működő gazdaság számára az a hasznos, az a fontosabb, ha ezek a jogkörök minél pontosabban vannak körülírva, s a kormány vagy a minisztérium hatáskörében fönnmaradt jogszabályok is átláthatóak, tiszta viszonyokat teremtenek.
Kiemelve néhány kérdéskört a törvényjavaslatok közül, elsőként jómagam is a tárgyi apport kérdésével foglalkoznék. Közismert az, hogy a külföldi beruházások számára a termelőeszközök tekintetében a jelenlegi szabályozás szerint is különböző vámmentesség áll fönn. Joggal adódik a kérdés, hogy célszerű-e és indokolt-e ennek a fennálló szabályozásnak a megváltoztatása. Valóban, ha abból a feltételből indulunk ki, hogy a magyar beruházók, a magyar vállalkozók számára ez egy kedvezőtlen versenyhelyzetet teremtett, akkor véleményem szerint is indokolt és helyes ez a lépés. Ha azonban föltesszük azt a kérdést, hogy a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében indokolt-e a külföld felé egy ilyen üzenet, a külföldi vállalkozók számára annak az üzenete, hogy a magyar gazdaságpolitika ezeket a szabályokat vagy ezeket a kedvezményeket szűkíti, csökkenti, akkor azt hiszem, a vámjog és a vámjog törvényjavaslata nem jár helyes úton.
Köztudott az, hogy a külföldi tőkebeáramlás csökken, és bár fönnáll annak a lehetősége, hogy ezt a szabályt kijátsszák hiszen a törvényjavaslat módosítását is ez indokolta , én azt hiszem, hogy a kijátszás lehetősége mindig kisebb kárt okoz, mint annak a gesztusnak, annak az üzenetnek az elküldése, hogy ezt a vámmentességet a magyar kormány megvonja. Közismertek azok a sajtónyilatkozatok, tiltakozások, amelyeket a külföldiek magyarországi képviseletei juttattak el a törvényalkotókhoz. Én azt hiszem, ennek a vámmentességnek a megszüntetése talán még néhány évre indokolt lehetne.
A második ilyen kérdés a váminformációs rendszer, a vámstatisztikai rendszer módosítása. Azt hiszem, hogy ezt pártállásra való tekintet nélkül valamennyi képviselő üdvözölheti, hiszen az a vámstatisztikai rendszer, amely jelenleg a szükséges információkat juttatja el a pénzügyi rendszerhez, a költségvetés készítőihez, rendkívüli módon hiányos és rossz volt. Azt hiszem, ebben a kérdés valóban történt előrelépés a Phare-segély fölhasználása kapcsán is. Én azonban szükségesnek tartanék még további állami forrásokat igénybe venni ennek a statisztikai rendszernek a javításához.
Nem kerülhetem meg, hogy a vám kérdéskörében néhány szót szóljak az importvámpótlék rendszeréről, fönntartásáról. Kétségtelen szempont, hogy amikor a külkereskedelmi mérleg, a folyó fizetési mérleg rendkívül rossz, a kormánynak joga, sőt kötelessége olyan eszközöket alkalmazni, amelyek ezeket a mutatókat javítják. Ebből a szempontból, ha egy egyszeri és valóban nem tartós, hosszabb távra szóló intézkedésről van szó, akkor ezzel az intézkedéssel szemben azt hiszem, nagyobb kifogásunk nem lehet. Azonban az importvámpótlék rendszere ma már nyilvánvalóan nem járult hozzá ahhoz, hogy az export-versenyképességünk nagyobb mértékben javuljon. Az importvámpótlék egyszeri, komoly bevételhez juttatta a költségvetést, és valószínűleg a jövő évben is hozni fogja ezt az összeget. Azonban úgy hiszem, hogy ez a magyar gazdaság igazi érdekeit nem szolgálta, az exportunk dinamikája, volumene érdemben ettől az importvámpótléktól nem nőtt.
Befejezésül, tisztelt Ház, szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a vámtörvények legalább olyan fontosak a kiszámíthatóság, a tervezhetőség szempontjából, mint az adótörvények. Ebből a szempontból remélem, hogy a vámkérdéskör egy átalakuló gazdaságban, bár hosszú távra nem tervezhető, de mégis, középtávon és rövid távon stabil kereteket teremt a hazai vállalkozások, a hazai és külföldi kereskedelem számára stabil, kiszámítható feltételek megteremtésére. A Fidesz parlamenti frakciója ennek reményében kívánja támogatni a törvényjavaslatot. A kisebb jellegű észrevételeimet részben megtettem, részben pedig módosító indítványok formájában fogjunk megtenni. A részletes vita során ezeket eljuttatjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)