Karakas János (MSZP)
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A törvénytervezetben szereplő részek egy sajátos és viszonylag szűk területéről szeretnék beszélni, mégpedig a mezőgazdasági biztosításról. A mezőgazdasági biztosítás sajátos, már csak a múltjánál fogva is, hiszen ez az a biztosítási forma, amelyik a korábbi időszakban, talán a '80-as évek közepéig amikor még egy szem biztosító volt működött; és veszteséggel működött.Majd ahogy az emelkedő árak és az elvárások begyűrűztek a biztosítási tevékenységbe is, úgy emelkedtek a biztosítási díjak, aminek végső eredménye az lett, hogy a mezőgazdaság termelési költségeibe már nem lehetett beépíteni a biztosítás költségeit. Ennek eredménye, hogy ha reálértéken vesszük a dolgokat mára mintegy egyötödére esett vissza a mezőgazdasági biztosításra befizetett költség.
Igazából nem hozott áttörést a biztosítóintézetek számának növekedése sem, bár hozzá kell tenni, hogy azért különösen a szolgáltatásaikban jelentett valamit a verseny. Napjainkra egy teljesen ellentmondásos helyzet alakult ki, mint említettem már: csökkent a biztosított mezőgazdasági terület, a biztosításra fordított összeg is, ugyanakkor azzal, hogy az üzemnagyság csökkent, nőtt a termelők kiszolgáltatottsága a természeti erőkkel szemben.
Ennek egy magyarázatát hadd adjam: míg korábban volt mondjuk egy 5000 hektáros üzem és mára mondjuk 500-szor 10 hektárra esett szét, egyből más lett a kár megítélése. Miért?
Ha egy 5000 hektáros üzemben egy 100-200 hektárnyi területet ért valamilyen formájú jégverés, az valahol egy kisebb-nagyobb mértékű árbevétel-kiesést jelentett. Viszont mára már az üzemnagyságok darabolódásával ha valakinek az üzeme pont erre a területre esik, ez számára egy katasztrófa, és esetlegesen teljes létbizonytalanságot okozhat neki. Nem véletlen, hogy mivel így az önbiztosítottság foka csökkent, ezekben a termelőkben elemi igénnyel vetődött fel a saját erőből történő megoldás, az ez irányba történő szövetkezés, amit a korábbi időszakban is segített a kormány, amikor megengedte a biztosítóegyesületek létrehozását, sőt ezeket támogatta is.
Ennek lényege volt, hogy a kisemberek a kis pénzüket összerakva próbálták kivédeni ezeket a természeti hatásokat, nonprofit tevékenységgel a minimálisra csökkentve azokat a fix költségeket, amivel egy profitbiztosító nem tud versenybe szállni. Egy profitbiztosítónak ugyanis a székháztól kezdve az infrastruktúráig, a szakértőig mindenkit fenn kell tartani, ami nem kevés pénzbe kerül, és természetesen ezek is beépülnek a biztosítási díjba.
Nem véletlen, hogy először a legjobban kitett megye: Baranya megye volt az, ahol megalakult ez a biztosító, és szerencsére akadt egy viszontbiztosító cég is, amelyik ezekkel a kis összerakott pénzekkel, ami önmagában nagyon kevés lett volna arra, hogy a tényleges, esetleges kárt lehessen finanszírozni, átvállalta természetesen díj ellenében a kockázat egy részét.
Azt kell mondani, hogy ha lassan is, de elindult ez a folyamat, és éppen tegnap a tárcaközi bizottság fogadta el egy újabb ilyen egyesület megalakulását, a veszprémiekét.
Mindezt miért mondottam? Azért mondottam, mert nagyon jónak tartottam ezt a folyamatot, amely nem törvényi keretek között, nem egy biztosítási törvényben, de végbement a mezőgazdasági biztosításban. Nagyon jó lenne, ha ez a folyamat megmaradhatna, ebből adódóan valahol a biztosítóegyesületeknél nem értek egyet azon javaslatokkal, amelyek itt az organizációs és biztonsági tőke megemelését célozzák, de gondolom, ez módosító indítványokkal áthidalható.
Jónak tartom viszont azt, hogy a törvény kibővült a biztosítószövetkezetekkel, hiszen ha ezek a biztosítóegyesületek egy kicsit tovább növik magukat, vagy ha ne adj'isten több pénz áll a tagok rendelkezésére, akkor ez egy magasabb szintű szövetkezést tesz lehetővé, ami egy bővebb tevékenységet is lehetővé tesz, és mindez valahol növeli azokat a kereteket, lehetőségeket, amivel a mezőgazdasági termelők a későbbiek során tudják csökkenteni azokat a kockázatokat, amivel a termelésük jár.
Még egyszer: miért szóltam én a biztosítószövetkezetekről és különösen az -egyesületekről, amikor azt is lehet mondani, hogy ugyanez Nyugat-Európában csökkenő tendenciát mutatott, a profitbiztosítók felé megy el a helyzet. Azért szólok, mert ma a mezőgazdaság sem támogatottság, sem tőke tekintetében nem áll a nyugat-európai szinten, ebből adódóan nem szégyen, ha mi azokat a formákat próbáljuk megerősíteni és végigvinni, amelyek ne adj'isten ott 30-50 vagy 70 évvel ezelőtt nagyon jól működtek és ma is működnek, természetesen már szűkített keretek között.
Mindezek alapján én ezt a törvénytervezetet jónak tartom, és ezen sajátos témák korrigálása mellett elfogadásra ajánlom mindenkinek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)