Varga István (MDF)

1995. október 2.

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mondanivalómat először is köszönettel kezdem a kormánykoalíció felé, nevezetesen hogy hosszú parlamenti szünet, hezitálás és semmittevés után végre egy érdemi, mindannyiunkat és az ország lakosságát is érintő törvényjavaslat fekszik itt az asztalon. Az elismerés és a köszönet után hadd folytassam egy kis kritikával, nevezetesen ma reggel ránéztem a naptárra, kedves képviselőtársaim, és szeptember 30-a már elmúlt. Úgy emlékszem, hogy az Alkotmánybíróságnak egy másik törvénnyel kapcsolatosan van egy döntése, nevezetesen az átvilágító bírákra, illetve az egyes fontos tisztséget betöltő személyekre vonatkozó törvénnyel kapcsolatban mintha alkotmánysértést tetszettek volna elkövetni. Úgy tudom, hogy semmilyen formában, még egyeztetés szintjén sincs az a bizonyos módosítás, amelyet meg kellett volna hozni az Alkotmánybíróságnak.

Hadd folytassam még néminemű kritikával, kedves kormányzó képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy talán kiürült a kassza. A kassza biztos kiürült, de lehet, hogy kiürültek a polcokról a törvényjavaslatok is, mert úgy járunk ide a parlamentbe, hogy legközelebb Felső-Voltával fogjuk megerősíteni a nemzetközi szerződést. Nem tudom, Mongóliával kötöttünk-e már barátsági szerződést, de nincs mit csinálnia a parlamentnek. Közben eltelt az idő, és a nagyon fontos törvények elfogadása mellett valami költségvetési dolog is következne itt, a Házban.

(11.40)

Tisztelettel kérem tehát a nagy többséggel rendelkező kormánykoalíció igen tisztelt képviselőit, szíveskedjenek egy kicsit intenzívebben és hatékonyabban dolgozni, ne kelljen esetleg mint a régi időkben rövid üléseket összehívni, mert nem tud a Ház miről tárgyalni.

Melyek az alapvető hibái ennek a törvényjavaslatnak? Úgy tudom, hogy az érdekelteket nem vonták be ebbe a törvényalkotásba, az érdekeltek nagy része nem fejthette ki az álláspontját, illetve ha kifejtette az álláspontját, akkor azt nem vették figyelembe.

Ez a törvénytervezet, kedves képviselőtársaim, nem a magyar kodifikáció gyöngyszeme. Ha az ember egyszer-kétszer felületesen elolvassa a törvényt, akkor valóban egyetért alapvető kérdésekben. Ahogy az egyik szakértő mondta, ha többször olvassuk el ezt a törvényt, akkor egyre felületesebb, ellentmondásos törvényjavaslatról beszélhetünk, és megmondom őszintén, hogy Farkas Gabriella képviselőtársammal most, jelen pillanatban száz módosító javaslatnál tartunk. Úgy gondolom s elnézést a vulgáris kifejezésért , hogy gombócból is sok a száz, nem törvénymódosításból. Higgyék el, kedves képviselőtársaim, hogy nem szeret egyetlen képviselő sem száz vagy száznál is több módosított törvényjavaslatot elkészíteni, ez nagyon nagy munka, de megtesszük, nehogy az a vád érjen bennünket, hogy nem konstruktívan veszünk részt itt, a parlamenti munkában.

Több képviselőtársam, tisztelt országgyűlés, a tervezet legnagyobb érdemének azt tartotta, hogy a megfelel az EK-direktívák szellemének, s főként a legfontosabb alapítási és működési garanciák kerültek átvételre a tervezet anyagában. Az a mód azonban, ahogyan az EK-joganyag hasznosításra került, tehát a tervezet előkészítése, szerkesztése és indokolása során alkalmazott jogharmonizációs módszer, erősen kifogásolható.

Az indokolásban olvasható EK jogi utalások roppant felületesek, azok még a szakértők számára is alig érthetők, nem beszélve a laikusokról. A tervezet indokolásának sokszor csak az EK-jogforrások hivatkozásaira korlátozott utalásaiból egyáltalán nem kapunk képet arról, hogy az Európai Közösség számára miért is fontos a biztosításra vonatkozó joganyag harmonizálása, illetve hogy ennek a jogharmonizációs tevékenységnek mi is a fő iránya. Roppant tanulságos az az út, amelyet az EK jogalkotása megtett a biztosítási jog harmonizálása terén. Ennek bővebb kifejtése azonban nem lehet az idő rövidsége miatt egy parlamenti felszólalás tárgya. Engedjék meg, hogy néhány konkrét megjegyzést tegyek:

A biztosítási ágak kettéválasztása az EK biztosítási jogának legvitatottabb és leggyakrabban kritizált pontja. A magyar tervezet kissé "előreszaladt" azzal, hogy a hatálybalépés után csak élet- vagy nem életbiztosítók alapítását engedélyezi. Ez a piac további kiépülésének ütemére negatív hatást gyakorol. A már működő kompozit társaságokra nem jogi, hanem szervezeti kettéválást ír elő. A jogi kettéválasztás két cég alapítása itt nem lenne célszerű, hiszen ezek a társaságok üzletpolitikájukat, szervezetüket, működésüket a kompozitjellegnek megfelelően alakították ki, s ennek korlátozása a piac beszűkülését, és szolgáltatási zavarokat is eredményez.

Az alapításhoz szükséges tőke lényeges csökkentését a biztosítók szövetsége nem támogatta. Itt nem a már megszervezett piaci pozíció védelme motivált, hanem a kiépülőfélben levő piac megbízhatósága miatti aggodalom. Az eddigi s európai összehasonlításban valóban magas alaptőkeigény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a biztosítási piacon csak tőkeerős és tekintélyes befektetők jelenhettek meg. Ezt a jövőben is garantálni kell, s ennek egyik módja a tulajdonosi kontroll mellett a reális és a hazai viszonyokhoz igazodó alaptőkeigény.

A tervezetben érvényesül az erős tulajdonosi kontroll. Ez egyrészt EK-sugallat, másrészt ennek aktualitását bankrendszerünk anomáliái is felvetették. A biztosítási tevékenység, a biztosításközvetítői és a biztosítás-szaktanácsadói tevékenység alapfeltételeit taglaló 5. § (7) bekezdése indokolatlan korlátozást mond ki a külföldi biztosítási közvetítőkre és külföldi szaktanácsadókra nézve. E korlátozásnak ugyanis ellentmond az a tény, hogy a biztosítók külföldi többségi tulajdonban vannak Magyarországon.

A tervezet 17. § (3) bekezdéséből az tűnik ki, hogy a biztosítási egyesületek nyilvántartásba vétele más egyesületekhez hasonlóan a megyei bíróságok hatáskörébe tartozik. Megfontolandó, hogy a tevékenység jellege nem igényelne-e cégbírósági közreműködést is.

Nem igazán világos a tervezetben a külföldi biztosítók magyarországi képviseletére vonatkozó azon korlátozás, hogy "a képviselet a biztosító nevében, annak tevékenységét ismerteti". E szabályhoz képest a tervezet 27. §-a megkívánja, hogy a képviselet 30 napon belül bejelentse a végezni kívánt tevékenység megjelölését.

A tervezet 29. §-ában foglaltak állandó megbízás, szerződéses jutalékról szóló megállapodás, képviselet magánjogi megfeleltetése nem aggálytalan, tisztább, pontosabb megfogalmazások indokoltak. A jelenlegi megoldásban keverednek a megbízási, a bizományos és a képviseleti magánjogi elemek. Ez joggyakorlati nehézségekhez fog vezetni.

A tervezet 30. §-ában megkívánt azon feltétel, mely szerint a kft.-formában működő alkusznak folyamatosan "kell rendelkeznie ötmillió forintos törzstőkével", nem igazán felel meg a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény szellemének. Az üzletszerűség kritériuma nem tűri meg ezt a korlátozást, egyáltalán e törzstőke megléte hogyan, miként ellenőrizhető mármint arra gondolok képviselőtársaim , hogy folyamatosan megvan-e az ötmillió.

A tervezet 41. §-ában a biztosítási tevékenység megkezdésére vonatkozó engedély iránti kérelem tartalmának jogszerűségét és szakszerűségét garantálná -mondom itt természetesen mint ügyvéd is a kérelem ügyvédi vagy esetleg biztosítási szakjogászi ellenjegyzése. Nyilvánvalóan szakszerűbb és pontosabb kérelmeket nyújtanának be, ha ez az ellenjegyzés meglenne.

A tervezet ügyfélforgalommal kapcsolatos szabályai terjedelmesek a titokvédelemre vonatkozóan, de rendkívül soványak és szűkek az ügyfelek tájékoztatása tekintetében, és ahogy erről Rubovszky képviselőtársam az imént beszélt az egész tervezetből hiányoznak a határidők.

Feltétlenül a törvény rendelkezései közé kívánkozik fogyasztóvédelmi szempontból, hogy milyen ügyintézési határidőt köteles megtartani a biztosító. A gyorsasági és a gazdaságossági követelmény alapvető a fogyasztók biztosítotti biztonsága és bizalma érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom második részében a törvénytervezet legvitatottabb részével kívánok foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy miért kívánja egybeolvasztani, illetve integrálni az előterjesztő az önálló pénztárfelügyeletet a biztosításfelügyelet szervezetébe. Örülök annak, hogy Szalay Gábor SZDSZ-es képviselőtársam is megkérdőjelezte a tervezetnek ezt a rendelkezését.

Álláspontom szerint nincs indoka a közös felügyelet létrehozásának, ugyanis két ennyire eltérő szervezeti konstrukciót, azaz forprofit biztosítóintézetet és nonprofit pénztárt nem lehet egységesen kezelni. Nyilvánvaló, hogy két teljesen eltérő szolgáltatásról van szó, tudniillik a biztosítóintézetek vagyonbiztosítással, életbiztosítással, a pénztárak pedig szociális kockázattal, megváltozott munkaképességgel stb. foglalkoznak.

Ezzel összefüggésben szükséges a pénztárfelügyelet felügyeleti koncepcióját is érinteni. A pénztárfelügyelet tevékenységében és jogosítványaiban korántsem a hatósági jelleg, hanem a szakmai-garanciális elem dominál.

Felvetődik a kérdés, vajon ez a dominancia és felügyeleti attitűd fenntartható-e egy más logikára és más funkcióra épülő biztosításfelügyeleten belül. A pénztárfelügyeletnek a pénztártevékenység részleteire is kiterjedő állandó szakmai kontrollja és ellenőrző tevékenysége nem azonos intenzitású az egyes pénztártípusok, valamint azonos pénztártípusokon belül a pénztár eltérő életpályaszakaszaiban lásd alapítás, beüzemelés stb.

A pénztárfelügyelet törvény által kijelölt feladatai, tevékenységei, módszerei nem önkényesen szabványosítható államigazgatási kritériumok alapján kerültek meghatározásra, hanem magára a pénztár-konstrukcióra szabottak, melyek a kiegészítő szolgáltatásra, az állampolgári szerveződésekre, a civil irányításra alapozott indulótőke nélküli és pénzügyi garanciáit saját maga generáló pénztár-konstrukción alapulnak.

Az előzőekből következik, hogy a feladategyüttes, a felügyeleti módszertan és magatartás bármilyen irányú változtatása visszahat a pénztárüzem biztonságára, megbízhatóságára vagy hatékonyságára, szélsőséges esetben megbontja az intézmény kereteit.

(11.50)

Meggyőződésem, hogy a sajátos szakmai pénztárfelügyelet hatáskörének csökkentése vagy éppen hagyományos államigazgatási felügyeleti modellre történő, külső célszerűségi szempontok szerinti átállítása deformálja magát az eredeti pénztárintézményt is. Ez másfelől azt jelenti, hogy a pénztárfelügyelet átalakítását, szervezeti alárendelését mindenképpen meg kell hogy előzze magának a pénztárkonstrukciónak az átalakítása, vagy esetleg egy más, új alapelvekre épülő pénztármodell kiformálása. Megjegyezni kívánom, hogy a nyugat-európai országok öngondoskodásra épülő társadalombiztosítási gyakorlata sem támasztja alá a pénztárfelügyeleti szervezet beolvasztására irányuló szándékot. Nincs olyan ország Európában, ahol jellegüknél fogva nonprofit, önsegélyező és egészségbiztosító civil és vállalati szervezeteket az üzleti biztosítás felügyelete ellenőrizne.

Összefoglalva: sem a pénztártörvény szabályozási koncepciója, sem a pénztárszféra eddigi fejlődése, de még a nyugat-európai gyakorlat és egyéb szempontok sem szolgálhatnak olyan szakmai érvet, amellyel indokolható lenne a pénztárfelügyelet megszüntetése és beolvasztása az állami pénztárfelügyelet rendszerébe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a benyújtott 100, s remélem, nem több, legfeljebb 110 módosító indítványt szíveskedjenek alaposan áttanulmányozni, és reméljük azért, hogy egy egységes, jó biztosítástörvény születik is, még ha kínnal, keservvel is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)