Rusznák Miklós (KDNP)
RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! És köszönöm azt a bizalmat, amit néhány perces meghallgatásomnak megszavaztak, illetve bólintottak.Három témában szeretném a tisztelt Háznak a figyelmét felhívni rövid hozzászólásomban. Nevezetesen az ügyfélvédelemmel kapcsolatban, bár képviselőtársam, Karakas János a mezőgazdasági biztosítással kapcsolatban elmondta véleményét, s ebben már csak részben kívánok majd kiegészítést tenni, és a kötelező gépjármű-biztosítással kapcsolatban lenne néhány gondolatom.
Úgy gondolom, hogy ez a biztosítási törvény, amelyik a parlament elé került most, nagyon hosszú egyeztetés során talán a 20. tervezet, a 18. tervezet, vagy 20. tervezet az, ami a parlament elé került, és kompromisszumok eredményeképpen született. Hogy ez a kompromisszum kinek lesz jó, azt hiszem, hogy a gyakorlat, a puding próbája, ahogy mondják, majd bebizonyítja.
(12.00)
A biztosítás mint olyan, úgy gondolom, óriási átalakuláson ment keresztül az elmúlt évek során. Hisz 1986 óta végső soron monopóliumszervezet volt, egyedüli cég az Állami Biztosító, és azóta, kettéválással több biztosítótársaság is megjelent a magyar biztosítási piacon.
A piacfejlődés kezdeti szakaszában az átmeneti normák megbízhatóan szolgálták a magyar biztosításügyet, a piac kiépülését, valamint annak garanciáit. A törvényi szabályozás kialakítását elsősorban az európai integrációs folyamat, valamint a pénzügyi szféra egységes, magas szintű szabályozásának igénye tette szükségessé.
A törvényjavaslattal kapcsolatban az első gondolatom az ügyfélvédelemmel függ össze. Feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a preambulum amely farizeus módon van szerkesztve első helyen említi a biztosítottak érdekeinek védelmét. A későbbiekben az érdemi rendelkezések között viszont alig foglalkozik a biztosított védelmével, a biztosításjogi fogyasztóvédelemmel. Bár azt hiszem, ezek a dolgok mégiscsak előrelépést jelentenek, ami ezekben a paragrafusokban meg van fogalmazva, hisz a jogszabály szerint a biztosítási szerződés megkötése előtt az ügyfelet írásban kell tájékoztatni a szerződés jellemzőiről, ami bizony az elmúlt években, évtizedekben nem igazán volt jellemző.
A minimális tájékoztatás fontos és elkerülhetetlen a további viták elkerülése érdekében, és ezt egy 6-os számú melléklet is tartalmazza. A tájékoztatás megtörténtéről viszont ami lényeges és az ügyfelet védi a biztosító köteles beszerezni az ügyfél írásbeli nyilatkozatát, hogy ő ezt tudomásul vette. Bizony, az üzletkötő és a kárrendező érdeke teljesen különválik. Az üzletkötő érdeke az, hogy minél előbb, minél gyorsabban megkösse az üzletet, egy jó üzletkötés pedig jó feltétele, jó alapfeltétele a kárrendezésnek. És azt hiszem, ez lehet az egymásraépülés legfontosabb útja; hogyha jó az üzlet megkötése, megfelelő módon történik az ügyfél tájékoztatása, akkor az garancia lehet arra, hogy a kárrendezés is megfelelő szinten fog történni bizonyos esetekben.
A jogszabály olyan garanciákat is tartalmaz, ha itt maradok ennél a témánál, amelyek lehetővé teszik a hosszú távú kalkulációt is, hisz az ügyfél biztos lehet abban, hogy 20-30 év után is a biztosítók életben maradnak és fizetőképesek lesznek. Ez nagyon fontos a mai biztosításpiacon, mert ha a biztosító létrehozásához szükséges minimális alaptőkéről beszélünk, akkor bizony előfordul sok esetben a kalózkodás és a gyors meggazdagodás reményében a biztosítási egyesületek vagy kft.-k létrehozása.
Én azt hiszem, ha a felügyelet szakmailag felkészült, akkor ezek a problémák nem vezethetnek oda, hogy egyes biztosítók hamar meggazdagodnak és nem megfelelő módon mérik föl a lehetőségeket a piacon. Ha egy új biztosító által tervezett üzletpolitikához, vállalati struktúrához a felügyelet kevésnek találja az alaptőkét, én úgy gondolom, dönthet úgy is, hogy magasabb alaptőkével engedélyezi az új biztosítótársaság létrehozását.
De még mindig felmerülhet az, hogyha ez a szűrés nem megfelelő, akkor hogyan védekezzék a törvény az esetleges kalandorok ellen. Reméljük, hogy nem fordul majd elő ilyesmi, de a tervezet értelmében a biztosító ahogy a törvény is mondja nem mehet csődbe. A felügyelet feladata, hogy idejében észrevegye a pénzügyi nehézségeket, és új pénzügyi vagy szanálási tervet készítsen. Amennyiben ezek nem hoznak eredményt, az Állami Biztosításfelügyelet kezdeményezheti a felszámolást.
A tervezet rendelkezik egy ügyfél-védelmi alap létrehozásáról is, amely a nehéz helyzetbe jutott biztosító helyett finanszírozza a követeléseket. Amennyiben egy társaság eljut a felszámolásig, az nagymértékben a felügyelet hibája is lehet, és ilyen esetben a felügyelet vezetőjének is vennie kell a kalapját, hisz ez is benne van a törvényben.
A másik téma, amiről szeretnék szólni, a kötelező biztosítás, amiről ebben a parlamentben talán már ha jól emlékszem kétszer is szóltam a pénzügyminiszter úrhoz interpelláció formájában.
Nevezetesen, én üdvözlöm azt, hogy ebben a törvényben megjelenik az a minimális garancia, amely szerint a felelősségbiztosítási üzletág költségeit és biztonságtechnikai tartalékait más üzletágtól számvitelileg el kell különíteni. Hiányolom viszont azt bár nem tudom pontosan megállapítani, hogy ebben a törvényben kell-e megjelennie , hogy azok a biztosítottak, akik kikerülnek a biztosító köréből, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás tekintetében, nem lenne-e célszerű jelentési kötelezettséggel, valamilyen információadással olyan cég felé ezt nyilvánítani, amelynek van ellenőrzési joga. (sic!) Mire gondolok? Több mint 200 ezer autós az elmúlt évek újságcikkei és nyilatkozatai alapján nem fizet kötelező biztosítási díjat. De lehet ezen vitatkozni, hogy 150 ezer vagy mennyi ez a szám. Azt hiszem, itt gondolkodom egy olyan irányú módosító javaslaton, egy kiegészítő 3. pontként, hogy akik valamilyen formában kikerülnek a biztosítási tevékenységet folytató biztosítók köréből, követhető legyen az útjuk, mert utána szinte eltűnnek, akik nem fizetnek kötelező biztosítást egy-egy intézménynél.
A mezőgazdasági biztosításra a harmadik gondolatom pedig az amit Karakas János képviselőtársam is elmondott , hogy igen, volt egy biztosító, ahol az összes mezőgazdasági termeléssel foglalkozó szövetkezet, egyéni termelő védettséget, bizonyos fokon megfelelő biztosítottságot élvezett, bizonyos megfelelő államitámogatás-szinten, elég alacsony díjjal.
Ez a mezőgazdasági biztosítás, az én ismereteim szerint, húszéves szakértői munkám alapján talán egyszer-kétszer volt nyereséges és talán egyszer-kétszer volt nullszaldós. Én úgy gondolom, ha ezek a kis biztosítási tevékenységet folytató kft.-k vagy egyesületek meg akarnak állni majd a lábukon és nonprofit szervezetté akarnak kinőni, azt hiszem, valamilyen formában a mezőgazdasági tárcának, de a pénzügyi tárcának is gondolkodni kell azon, hogy a díj csökkentésében, illetve a díjtámogatásban valamilyen formában biztosítási kedvet adjanak a termelőknek. Köztudott, hogy a magyar táj, Magyarország éghajlata szélsőséges. Itt megjelenik a belvíztől, az aszálytól, a jégveréstől, a fagytól kezdve mindenféle természeti katasztrófa, egy-egy folyamat egy-egy évben, egy-egy évszakban.
Mindenféleképpen úgy gondolom, el kell dönteni a kormányzó pártoknak azt, hogy akarunk-e valamilyen formában a sokat hangoztatott piacgazdaság szemléletén túl az állami szerepvállalásnak itt valamilyen lehetőséget biztosítani. Mert én azt hiszem, nem megoldott az, hogy azt mondjuk, majd a piac megold mindent, és közben ahogy itt a napirend előtt is elhangzott 30-40 milliárdos aszálykárok, több milliárd forintos jégverések történnek, és ez mind-mind a magyar társadalom problémáját fokozza.
Én azt hiszem, ezen néhány gondolat után, összességében a törvénytervezet módosításokkal együtt elfogadható lesz, hisz kapcsolódni kell az európai normákhoz, és ezt, az utolsó gondolatomat a mezőgazdasági biztosítás tekintetében pedig a bizottságban vagy kisebb műhelyekben tovább kell folytatni. Ehhez kérem majd az önök támogatását. Köszönöm szépen. (Taps mind a jobb, mind a bal oldalon.)