Bauer Tamás (SZDSZ)
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Minthogy a múlt heti vezérszónoklatok időtartama a szokásosnál is rövidebb volt, szeretném kihasználni ezt a lehetőséget arra, hogy néhány megjegyzést fűzzek a devizatörvény vitájához a Szabad Demokraták Szövetsége nevében.Minthogy a vezérszónoklatok elhangzottak, ezúttal mint kormánypárti képviselőnek módom van arra, hogy az ellenzéki vezérszónoklatokban hallottakhoz fűzzek néhány megjegyzést, elsősorban ahhoz, amit az ellenzéki vezérszónoklatokban a törvényjavaslat lényeges kérdéseiről hallottunk, hiszen az általános vitában erről kell beszélni.
Két vezérszónoklathoz szólnék. Elsőként a Független Kisgazdapárt vezérszónokának előadásához, amely kétségkívül igénybe vette a rendelkezésre nem túl hosszú időt, de magáról a beterjesztett törvényjavaslatról nem sokat mondott. Sok mindent hallottunk a múlt héten Torgyán Józseftől, csak a devizatörvényről keveset. Abból, amit ő itt egy héttel ezelőtt elmondott, az tűnt ki, hogy egészen alapvető kérdésekkel nincs teljesen tisztában. Én erre az időkímélés miatt csak két példát hoznék Torgyán József vezérszónoklatából.
Azzal a megoldással kapcsolatban, amit a törvényjavaslat javasol annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok külföldön szabadon átválthassák forintjukat külföldi pénzre, ezzel a bizonyos bankkártyán alapuló megoldással kapcsolatban, Torgyán József képviselőtársunk azt a meglepő állítást mondta itt el a tisztelt Házban, hogy ez a pártállam szellemét hozza vissza. Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék elmondani, hogy amennyiben a bankkártyához a magyar állampolgárok a Mérleg utcában, a Bem téren, a Belgrád rakparton vagy akár a Köztársaság téren juthatnának hozzá mint ahogy a pártállami privilégiumokhoz valóban pártközpontokból és kerületi pártbizottságokon át lehetett hozzájutni , akkor ez az állítás megalapozott lenne. Valamennyien tudjuk azonban, hogy a bankkártyához a magyar állampolgárok nem a Belgrád rakparton, nem a Köztársaság téren és nem a Mérleg utcában juthatnak hozzá, hanem a magyar bankok fiókjaiban. Minden magyar állampolgár hozzájuthat a bankkártyához, nem is túl sok pénzért, körülbelül annyiért, mint a világon mindenütt. Ez tehát azt jelenti, szó sincs arról, hogy ez a megoldás pártállami maradvány lenne, ellenkezőleg: a bankkártya alkalmazása a modern piacgazdaságban elterjedt pénzkímélő technika. Ez az állítás, amit Torgyán József képviselőtársunktól hallottunk, csak arról az egy dologról tanúskodik, hogy nem tudta egy héttel ezelőtt, hogy miről beszél.
Hasonlóképpen az az állítása, amit sajnos most Rott Nándor képviselőtársunk is megismételt, hogy ez a megoldás pozitív diszkriminációt jelent, egyetlenegy dologról tanúskodik: nem tudja, hogy mi az, hogy pozitív diszkrimináció.
Amióta közgazdászok, szociológusok, társadalomtudósok évtizedek óta a pozitív diszkrimináció kifejezést használják, ezen azt értik, hogy az állam, a társadalom olyan megoldásokat alkalmaz a szociális rendszerben, az adórendszerben és egyebütt, amellyel a gyengét segíti az erősebbel szemben. Ezt hívják évtizedek óta pozitív diszkriminációnak. Aki azt hívja pozitív diszkriminációnak, ami az erősebbet hozza jobb helyzetbe a gyengébbel szemben, az csak a saját tájékozatlanságáról ad tanúságot.
Én mindenesetre nagyon megörültem annak, hogy ma Rott Nándor képviselőtársunk, egykori közgazdász kutató kollégám is szót kért ebben a vitában, mert megnyugtatott abban a tekintetben, hogy a Független Kisgazdapártnak azért van szakmai mondanivalója is erről a törvényjavaslatról ha erről a vezérszónoklat nem is tudott meggyőzni. Sok mindennel nem érthettem egyet abból, amit elmondott, sok mindennel egyetértettem, ez mindenesetre attól függetlenül, hogy egyetértünk-e vele arról szólt, amiről a törvényjavaslat szólt, ellentétben azzal, amit Torgyán képviselőtársunk a múlt héten itt elmondott.
Ahhoz, amit Rott képviselőtársunk most elmondott, csak egyetlenegy megjegyzést tennék. Magyarországon már ma is több mint félmillió forint alapú bankkártya van forgalomban, tehát nem mondható el, amire ő is és korábban Torgyán József is célzott, hogy itt egy szűk kört akarnának kedvezményezni, annak ellenére, hogy nem is olyan hosszú ideje van mód ilyen bankkártyák kiváltására. Én bizonyos vagyok abban, hogy néhány év alatt még szélesebb körre fog ez kiterjedni. Azt is hadd tegyem hozzá, hogy ebben az évben és a múlt évben is összesen mintegy másfél millió embert váltott egyáltalán valutát Magyarországon a valutakiváltó helyeken, tehát nincs szó arról, hogy ez a megoldás lehetetlen helyzetbe hozná a lakosság többségét, miközben én magam is egyetértek azzal, és egy héttel ezelőtt a vezérszónoklatban elmondtam, hogy célszerűbbnek tartanám, ha ez a korlátozás nem működne.
A másik vezérszónoklat, amire nagyon röviden szeretnék visszatérni, a Fidesz részéről tegnap elhangzott vezérszónoklat, amely kétségtelenül arról szólt, amiről a törvény. Tehát az a vezérszónoklat a devizatörvényről szólt, ehhez fűzött érdemi megjegyzéseket.
Azt gondolom azonban, a Fidesz vezérszónoklatából nem vált világossá, hogy mi a Fidesz álláspontja a törvényjavaslattal kapcsolatban. Egyfelől ugyanis azt javasolta a Fidesz vezérszónoka és én ennek örülök, mert egyetértek vele , hogy szűnjön meg a 800 dolláros keret nem az, hogy lehet 800 dollárnyi valutát váltani, hanem az a korlátozás, hogy Magyarországon a bankokban csak 800 dollárnyi valutát lehet átváltani. Örülök annak, hogy a Fidesz is egyetért kivételesen azzal, amit egy héttel korábban az SZDSZ vezérszónokaként ugyanerről a kérdésről elmondtam. Csakhogy mást is állított Varga Mihály képviselőtársunk a vezérszónoklatában. Azt állította, hogy ma Magyarországon egy liberális devizatörvény még nem időszerű. Ezzel kezdte a vezérszónoklatát.
Azt gondolom, hogy a két állítása nincs köszönő viszonyban egymással. El kellene döntenie, hogy vagy liberális elveinek megfelelően támogatja azt, hogy a devizagazdálkodást, a külföldi pénzhez való hozzájutást a magyar állampolgárok számára szabaddá tegyük ezt gondolom, szívesen teszi, mert ez egy népszerű javaslat, lehet ezt mondani, én egyet is értek vele , de akkor nem lehet azt mondani, amit pedig azért mond, mert szeretné a kormányt ebben a tekintetben is bírálni, hogy a kormány gazdaságpolitikája nem járul hozzá a gazdaság stabilizálásához, és ezért nem időszerű ez a javaslat.
Így tehát Varga Mihály barátom két lelke kibékíthetetlenül összeütközésbe került egymással. Ő azt állította, hogy nem időszerű ez a javaslat, mert nő a külkereskedelmi és fizetési mérleg deficitje. A tények ezt nem támasztják alá: Magyarországon ebben az évben bizonyosan jóval kisebb lesz a deficit, mint tavaly volt. A megelőző két évben, tehát az MDF-kormány által meghatározott két évben, '93-ban és '94-ben növekedett rohamosan a fizetési mérleg deficitje, és ebben az évben, '95-ben, amire már a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájának érdemi hatása van, csökken a fizetési mérleg deficitje a tavalyihoz képest négymilliárd dollárról mintegy hárommilliárd körülire, tehát egymilliárdos csökkentést ér el ez a kormány.
(12.50)
Ezt talán nem szívesen ismerte el, mert tudomásul kellett volna vennie, hogy az oly sokat támadott stabilizációs csomagnak vannak eredményei is; de ezek tények. Azt állította Varga Mihály kollégánk, hogy az emberek elvesztik a bizalmukat a forintban, és ezért nem időszerű ez az intézkedés, a devizagazdálkodás szabadabbá tétele; ez sincs összhangban a tényekkel.
Ha odafigyelünk arra, hogy hogyan alakulnak a valutaváltások, tehát a magyar állampolgárok milyen mértékben váltják át forintjukat valutára, azt kell látnunk, hogy az után az év elején tapasztalt rövid elbizonytalanodás után hónapról hónapra csökken az átváltások száma, sőt a megtakarítások visszatérnek a devizaszámlákról a forintszámlákra. Nem akarom untatni önöket a számokkal, de az látható, hogy április, május, június, július hónapban hónapról hónapra kevesebben váltanak át forintot valutára, mint egy évvel korábban ugyanabban az időszakban.
Csökken ez az összeg, tehát minden jel arra mutat, hogy működik a stabilizációs program, erősödik a magyar állampolgárok bizalma a forintban, hónapról hónapra csökken az inflációs ráta, enyhültek a gazdaság belső feszültségei. Én ezért csak annyit mondhatok, hogy amikor Varga Mihály azt mondja, hogy nem időszerű ez a törvény, akkor nincs igaza. A másik lelkének, amelyik azt mondja, hogy menjünk még következetesebben előre a devizagazdálkodás liberalizálásában, a forint átválthatóságának biztosításában, igaza van, azzal a lelkével, mint szabaddemokrata, kormánypárti képviselő teljesen egyet tudok érteni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)