Szabó Zoltán (MSZP)
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr.Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ha a művelődési tárca vagy a kormány ki akarná játszani egymás ellen a felsőoktatás résztvevőit, akkor természetesen óvakodnék attól, hogy tájékoztatást adjak arról, mi lenne ennek a módja, hiszen ezzel saját szándékainknak tennék keresztbe.
Nem áll szándékában a kormánynak semmiféle olyasmi, amit ön kérdésében föltett. Azt, amiből ön részletet felolvasott, én nem ismerem. Természetesen elképzelhető, hogy a Művelődési és a Közoktatási Minisztérium hatszázvalahány dolgozója közül valaki tervezetként ezt elkészítette, de ez nem a minisztérium hivatalos álláspontja, nem is volt az, és tudomásom szerint nincs is szó arról, hogy valaha az legyen.
Ami a hallgatók és oktatók egymással szemben történő kijátszását illeti, úgy gondolom, hogy a tandíjrendelet egy demokratikus országokban szokásos elvet, a szubszidiaritás elvét alkalmazza, amikor az egyes ügyek kezelését igyekszik arra a szintre helyezni, ahol ezt a közvetlenül érintettek maguk tehetik meg.
Ez a rendelet törvényben meghatározott intézményi autonómia alapján maximális lehetőséget biztosít a hallgatók és az intézményvezetők számára, hogy kölcsönösen együttműködve, egyetértésben rendelkezzenek számos kérdésről, többek között a kiegészítő tandíj létéről vagy nem létéről, mértékéről, beszedésének módjáról. Úgy gondolom, ez nem a hallgatók és oktatók egymás ellen uszítása, hanem ellenkezőleg, az ő kölcsönös együttműködésükre számító rendelkezés.
Örömmel tapasztaljuk azt, hogy a diákság és az intézményvezetők között ez az egyetértés legalábbis a legtöbb esetben meg is van. Ezt mutatják azok a tárgyalások is, amelyekre képviselő asszony is utalt, amelyek tehát a kiegészítő tandíj 1995-96-os tanévben való be nem vezetésére vonatkoznak. Ebben a tárgyalássorozatban is ezt az együttműködési készséget véltük fölfedezni mindkét részről.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(14.10)