Orosz Sándor (MSZP)
DR. OROSZ SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság a múlt heti szerdai ülésén megtárgyalta e rövid törvényjavaslatot, és úgy foglalt állást, hogy azt általános vitára ajánlja. Komoly vita alakult ki a bizottságon belül ezen többségi vélemény mellett is. Néhány, a vitában elhangzott, fontosabbnak tűnő megjegyzést szeretnék most képviselőtársaim számára is nyilvánossá tenni.Mindenekelőtt, ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott, a bizottság többsége is az is, amelyik támogatta úgy gondolja, hogy ez a kamaraitörvény-módosítás a problémáknak csak a kisebbik részét kezeli, ugyanakkor mint az állásfoglalásból kitetszik mi is úgy gondoljuk, hogyha lehet, akkor ezt a kis lépést tegyük is meg.
Összességében úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat az előkészítés szakaszában sokkal több ponton nyitotta volna meg a kamarai törvényt és ez figyelemmel arra, hogy az agrárönigazgatás teljes szervezetrendszerével kapcsolatos jogalkotás napjainkban van a parlament előtt talán szerencsésebb lehetett volna. Indokoltnak tartotta a bizottsági többség azt, hogy a leírt rövid paragrafusok a továbbiakban még némiképp változzanak.
(16.20)
A vita során fölmerült egy alapkérdés: mitől köztestület a köztestület? Egyáltalán a fejekben, a tényleges realitásokban a kamara köztestület-e? Ez a kérdés elsősorban az agrárkamarák vonatkozásában merült fel.
Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy Magyarországon ma két szervezetrendszer él egymás mellett: a kamarai, valamint az agrárpiaci rendtartási szervezetrendszerben lévő terméktanácsi, amelyek közel azonos feladatokat látnak el. A vitában elsősorban az ellenzéki oldalról elhangzott, hogy lehetőleg kerüljük el azt, hogy a kistermelőket valamilyen kötelezettség okán az agrárkamarákba betereljük. Ezzel kapcsolatosan a leírt javaslat ennek a lehetőségét tartalmazza, de hozzátesszük: ezzel a józan paraszti észre és a számolásra bízva, hogy a kistermelők hogyan, miként viszonyulnak az agrárkamarához, illetve a számukra is szektorsemlegesen biztosított támogatásokhoz.
Úgy gondoljuk egyébként, hogy kistermelők nélkül az agrárkamara nem más, mint a szektorsemlegességgel ellentétes jogi személyi különadó. Úgy gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy erre ilyen formában nincsen szükség. Hogy ez a helyzet elkerülhetővé váljon, ezért fontos, hogy jól működő legyen a kamarai rendszer.
A bizottsági ülésen kevés hangot, de az előkészítés során igen nagy hangot kapott az, hogy más az agrárkamara és a más köztestületi kamarák problémája elsősorban természetesen ez a probléma is a kistermelők létével, tényével van összefüggésben.
Befejezésül: úgy néz ki, hogy a mezőgazdasági bizottság, amelyik több alapvetően az információs rendszerrel összefüggő kérdést is vizsgált már az elmúlt időszakban, a legjobb, leghasználhatóbb információkat az agrárkamara információs rendszeréből kapta. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy amikor a parlament a kamarákról és az agrárkamarákról dönt, ne bizonytalanítsa el ezen információs rendszer hordozóit, a kamarákat, mert mint ahogy azt a múlt heti ülésünkön is, akár az étkezési búzával összefüggésben is megtapasztalhatták a legtöbb problémát döntéshozónak és érdekelteknek ma az okozza, hogy bizony, az információk, amik alapján bármilyen döntést lehetne vagy kellene hozni, bizonytalanok.
Az információs rendszer megerősítését is egy erős kamarai rendszer szolgálná. Annyiban, amennyiben ez a javaslat ezt segíti, a bizottság ennek elfogadását támogatja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)