Solymosi József (SZDSZ)
DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy három-négy mondatban összefoglalom a frakció véleményét. Nevezetesen azt akartam elmondani, hogy az SZDSZ frakciója és az Agrárszövetség egyetért a beterjesztett törvénymódosító javaslattal. Nevezetesen egyetért azzal, hogy a tagsági lehetőség köre kiszélesedjék, tehát kapjanak lehetőséget a kistermelők is, hogy tagjai lehessenek a kamarának. El akartam mondani azt is: egyetértünk azzal, hogy a lehetőséget kapják meg a kistermelők is, hogy a kamara szolgáltatásait, információit, szaktanácsadásait igénybe vehessék. Egyetértettünk azzal is, hogy az állami támogatásokat a kamarai tagsághoz lehessen kötni bizonyos esetekben. Hogy mégis ennél egy kevéssel többet fogok mondani, annak az az oka, hogy mindenki tudja: itt másról van szó. Sokkal többről van szó, mint amit ez a kétparagrafusos módosítás sugall. 1994-ben alakultak a kamarák, illetve akkor hozta meg a gazdasági kamarákról szóló törvényt az akkori parlament. A gazdasági élet szereplői akkor nagyon nagy reményeket fűztek a törvényhez, hisz nem kevés példa jó példa állt a gazdaság előtt, elsősorban nyugati országokból származóan, ahol a gazdasági kamarák nagyon eredményesen és nagyon hatásosan tudták segíteni, szolgálni a gazdasági élet szereplőit.Magyarországon azonban már az indulással is gond volt. Azt hiszem, nem kell túlzottan részletesen ecsetelnem elsősorban az agrárkamarák alakulására vonatkozóan , hogy az induló munka nagyon hamar politikai csatározás színterévé tette a kamarák megalakulásának környezetét, de úgy-ahogy megalakultak a kamarák. Ma Magyarországon minden megyében működő kamarák vannak, és biztosítva vannak a személyi feltételek ez vonatkozik az országos vezetésre is.
Annak idején a kamarák megkapták azt az ígéretet is, hogy nagyon rövid időn belül székházat kapnak a kincstári vagyonból, és biztosítani fogják a működés feltételeit, ugyanakkor az anyagi támogatást legalábbis az első időszakban a költségvetés felvállalta. Tudjuk, hogy ebben elsősorban a pótköltségvetés miatt jelentős változások következtek be, tehát ma a kamarai élet szereplői a most beterjesztett kétparagrafusos módosításnál lényegesen többet vártak. Azt hiszem, ezt őszintén meg kell mondanunk.
Őszintén el kell azt is mondani, hogy a Földművelésügyi Minisztérium dolgozott a kamarai törvény módosításán, jó néhány képviselő a nyarának nem tudom, hány napját töltötte az FM-ben azért, hogy az előterjesztés egy kicsit bővebbre sikerüljön, mint ahogy az most beterjesztésre került. Természetesen az, hogy ilyen szűk lett, ilyen csekéllyé vált ez a módosítás, a kormányülés következménye nyilván megvan az oka a kormánynak, hogy miért szűkítette le ennyire a módosítások körét. A miniszter úr is említette, hogy a későbbiekben bizonyos kérdésekre vissza kell térni.
Válaszadásra vár tehát a hovatartozás kérdése: mi lesz az élelmiszeripari cégekkel, az agrárkereskedelmi cégekkel, meglesz-e a lehetőség, a hovatartozás szabad választásának lehetősége?
A kamarai titkárok képesítése körül sok minden nincs rendjén. Úgy fogalmaz a törvény, hogy az lehet titkára a kamarának, aki legalább a főjegyzőséghez szükséges képesítési feltételekkel rendelkezik. Tudvalévő: a mezőgazdaságban általában agrármérnökök, kertészmérnökök, állatorvosok dolgoznak. A mi megítélésünk szerint nagyon jól el tudnák látni a feladatot az előbb felsorolt képesítéssel rendelkezők is.
Nagyon fontos lenne, hogy eldőljön, a kereskedelmi szokványok igazolása kinek a joga, kinek a lehetősége. Az agrárkamarák ezt nagyon sérelmezik, hisz ebből folyna be talán az a pénz, ami a működésüket ebben az időszakban egy kicsit könnyebbé tenné. Szabályozni kellene a tagdíjfizetés rendjét, hisz éppen mi hoztunk nemrégiben egy törvényt a hegyközségekkel kapcsolatban, és sokszor mindkét esetben azonos szereplők vannak. Szabályozni kellene, hogy mikor, hogyan és milyen formában kell a tagdíjfizetéseket lebonyolítani. Erre is megvoltak az elképzelések.
Bizottságunk elnöke említette, hogy a kamarák és az agrárrendtartás közötti harmonizációt meg kellene oldani, hisz sok esetben itt elég komoly gondokat látunk.
Azt hiszem, hogy a jogosítványokon van a fő hangsúly. Ugyanis addig nem tudnak működni az agrárkamarák, amíg nem kapják meg működésükhöz a megfelelő jogosítványokat. Ma pedig ez a legnagyobb gond, hisz ezzel van összefüggésben az a rendkívül rossz fizetési morál, ami ma jellemzi az agrárkamarákat. Kiküldték ugyan szinte minden szereplő számára a csekkeket, de sorra jönnek a jelzések, hogy nem fizetnek, sokszor egész térségek jelzik, hogy nem akarnak fizetni, mert nem tudják, miért kell fizetniük.
(16.30)
Tehát magyarul: tisztázni kellene a működés feltételeit, biztosítani kellene a jogosítványokat, és mindent meg kellene tennünk annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban tudják betölteni a hivatásukat a kamarák, mert csak akkor várható el, hogy a megfelelő szolgáltatásért megfelelő és jó fizetési morál alakuljon ki.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)