Sümeghy Csaba (Fidesz)
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy régi kínai bölcselet szerint, aki nagyon siet, az elkésik. Ez a bölcselet jutott eszembe, amikor ezt az előterjesztett törvényjavaslatot elolvastam, ugyanis hiányos ismereteim szerint is és nem akarok a mezőgazdasági bizottság elnökével én is vitába keveredni a kiadott kamarai törvény végrehajtására körülbelül három fázisban kellett volna a kormánynak reagálni. Ezeket csak felsorolásképpen mondom el: a kamarák számára épületet kellett volna biztosítani a Kincstári Vagyonkezelő Szervezeten keresztül; meg kellett volna alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek a kamarai törvény hatálybalépésével egyáltalán az egész jogrendbe beillesztik a kamarai törvényt; és nem utolsósorban a kamaráknak hatás- és jogkört kellett volna biztosítani.Ezek a szabályozások elmaradtak. Úgy gondolom, nagyon nagy baj az, hogy elmaradtak, hisz annak idején, amikor a kamarai törvény alkotása folyt, valamennyi gazdasághoz értő embernek az volt a véleménye, hogy a kamara a magyar piaci változásoknak, a magyar piacépítésnek az egyik legfontosabb sarokköve és eleme kell hogy legyen, hisz a köztestületi kamara egy olyan piacépítő funkciót fog ellátni, ami ma egy piacgazdaságra való áttérésben nélkülözhetetlen. Ebből következik, hogy nagyon sajnálatos ezeknek a kérdéseknek az elmaradása. Az épületekről, a tagdíjbevételekről nem is beszélek, hogy a kamarák milyen helyzetbe kerültek; és tulajdonképpen nincs jogharmonizáció az életbe léptetett kamarai törvény és az egyéb jogágak között.
Ezek után úgy gondolom, az általam nagyon nagyra becsült mezőgazdasági lobby kívánságát jobb lett volna, politikusabb lett volna egy összképbe beépítve hozni a parlament elé, hisz ugyanannyi erővel, mondjuk, fölléphetett volna az ipari lobby ami egyébként nincs , vagy fölléphetett volna a kereskedelmi lobby is hasonló elgondolásokkal. Szeretném elmondani, hogy nem önmagában az ellen tiltakozom, hogy ez így kerüljön megfogalmazásra, hanem az ellen, hogy ezt a témát külön kezelve terjesztették a parlament elé.
Van egy alapvető, sarkalatos kérdés és ennek a megoldása az elsődleges. Ez a kérdés a kamarai tagdíjaknak a rendezése. Amikor az előbb azt mondtam, hogy a kamarák szervezését mindenki támogatta, aki a gazdasági élethez ért és tenni akart valamit, akkor azt a feltételezést is el kellett volna mondjam, hogy ezt azért tette, mert az akkori kamarai törvénytervezetben egyértelműen megfogalmazást nyert, hogy a kamarai tagdíjak az adóból levonhatók. Ebben a hitben élt a Magyarországon levő több mint egymillió vállalkozó, több mint százezer jogi személyiségű gazdasági társaság, és ezek a vágyak nem váltak valóra. Nyilvánvalóan ez egy olyan feloldhatatlan ellentmondást hozott magával, ami azt eredményezte, hogy a kamarákkal szembeni ellenállás nagy lett és nőttön-nőtt. Ha most hozzátesszük ehhez, hogy a kamaráknak tulajdonképpen igazi hatás- és jogkörük a mai napig nincs mint említettem , akkor tessék szíves lenni összeadni ezt az ellenállást, a jog- és hatáskör hiányát, hogy ez mit eredményezhet az elkövetkező időben. Azt eredményezi, ami most van: a tagdíjfizetések megtagadását, egyes kamarák ellehetetlenülését és olyan problémákat, hogy a kamarák tulajdonképpen vannak, de igazán azokat a feladatokat, amelyeket el kellene látniuk, nem tudják ellátni.
És itt következik az, amit Morvai képviselő úr aki ugyan már elment közben egy kicsit összezavart, hogy a kamarák nagyon helytelenül eltolódnak az érdekképviseletek felé, hatalmas zűrzavart okozva a magyar érdekképviseleti fronton kialakult egyébként is zűrzavaros és kaotikus állapotokban. Ebből az következik, hogy Magyarországon a kamarák és az érdekképviseletek egyaránt szerepzavarba kerülnek, és egy olyan helyzet alakul ki, ami tulajdonképpen a kormánnyal való egyeztetést a két szociális partner részéről nem tudja igazán olyanná tenni, mint az elvárható lenne; és a kamarák szerepe is teljesen tisztázatlan és megoldatlan a jogi szabályozás hiányában.
Ebből következik, hogy tisztelettel kérem a kormányzatot bár úgy látom, az Igazságügyi Minisztérium részéről nincsenek itt , hogy ne csak az elmaradt jogi szabályozást terjessze rövid időn belül a parlament elé, hanem tegye meg ezt az ÉT működési alapelveivel kapcsolatos kérdésekben is, hisz elengedhetetlen, hogy egyszer és mindenkorra jogilag tisztázzuk ezeket a kialakult kaotikus helyzeteket és viszonyokat, a kamarákat és az érdekképviseleteket is jogilag szabályozottan a helyükre tegyük. Azt hiszem, a kamarák érdekének védelmét is szem előtt kell tartani, de a magyar vállalkozói társadalom érdekének a védelmét is szem előtt kell tartani.
Ezek után már csak néhány gondolatot szeretnék az előterjesztett törvényjavaslathoz tenni. Számomra az a furcsa mint említettem , hogy ez nem egy általános szabályozásba nyert beágyazást. Talán nem vitatkoznék vele annyira, mint így ugyanis gondom van. Gondom van több megfogalmazással, így az "adózó magyar mezőgazdasági termelő" fogalmával és kamarai tagságával. Ugyanis ez úgy néz ki, hogy egyik évben adózik, másik évben nem adózik, és egy kamarai tagságot ehhez így nem lehet kötni. Tehát itt a konzisztencia nincsen biztosítva, és ez szerintem egy olyan ellentmondás, ami feloldhatatlannak tűnik számomra. De mint említettem, akkor ugyanilyen erővel a másik oldalon, az iparnál, a kézműves kamaránál hasonló megoldásokat lehetne kitalálni.
Tehát úgy gondolom, nem igazán volt helyes ez a megoldás, bár érzem annak a súlyát, amit tulajdonképpen az előterjesztők tenni akartak. De arra is felhívom a figyelmet, hogy megítélésem szerint alkotmányellenes is az előterjesztés, ugyanis az állami támogatások alanyi jogon járó juttatások, és nem lehet őket ahhoz kötni, hogy különböző kritériumokat tegyek, tehát kamarai tag és nem kamarai tag, mert ennyi erővel akkor lehetne ahhoz is kötni, hogy nő vagy férfi, katolikus, evangélikus vagy ateista. Úgy gondolom tehát, ezek nem összeegyeztethető fogalmak, és kérem az előterjesztőt, hogy átgondolva, megfelelő módosítási javaslatokkal tegye szalonképesebbé ezt az előterjesztést. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)