Gyimóthy Géza (FKGP)

1995. október 8.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor elolvastam ezt a nagyon rövid, két szakaszból álló törvénymódosítást, amely a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényt módosítja, egy régi történet jutott eszembe. Az a régi történet, amikor egy 90 körüli öreg nénike állt szép nyugodtan a járdánál, és akkor jöttek fiatal suhancok, fiatalemberek, hogy "átsegítjük mi a túlsó járdára", gyorsan megfogták a kezét az öreg néninek, és szinte gyorsfutásban átvitték a zebra túloldalára. Hiába tiltakozott az öreg néni, hogy "én még most nem akarok átmenni a túlsó oldalra, mert én még most itt szeretnék egy kicsit nézelődni, pihenni", a fiatalembereket ez nem érdekelte, fogták és átvitték.Körülbelül ez az érzésem támadt, és sajnos nemcsak nekem, hanem ahogy járom az országot, Baranyától Hajdú-Bihar megyéig bármelyik faluban fordul meg az ember, valóban azt érzi a kistermelők, talán még a nagyobb termelők körében is, hogy mit tud nyújtani ez a Magyar Agrárkamara, hisz a három köztestület közül mint ahogy bizottsági elnök úr is elmondta ez a rövid, nyúlfarknyi módosítás csak a Magyar Agrárkamara tagságát és szerkezetét érinti. De milyen célt szolgál?

Az indokolásban nagyon szépen olvassuk, hogy mivel az agrárágazat területén a tagsági körre vonatkozó szabályozás nem érvényesült maradéktalanul, nagyon sokan kimaradtak ebből a köztestületből, ezért most lehetővé kívánja tenni ez a nyúlfarknyi módosítás, hogy a kistermelők részére is minél teljesebb körű legyen a kamarai tagság. A regisztráció lehetőségét úgy szeretné megteremteni ha elfogadja a parlament ezt a törvénymódosítást , hogy azok a kistermelők is kamarai tagok lesznek, akik adóbevallásra kötelezettek.

Sokkal veszélyesebb a 2. §, amely így indokol: ennek alapján alacsonyabb szintű jogforrás is meghatározhatja az egyes támogatások igénybevételének feltételi körében a kamarai tagságot; magyarul, kamarai tagsághoz kötné egyes állami támogatások igénybevételét. Ez diszkrimináció, megkülönböztetés! Ma, amikor annyira lecsökkent a mezőgazdasági termelés 40 százalékkal az elmúlt négy-öt évben , amikor kiúttalanságot lát az ember, látja az üres istállókat, és az állattenyésztés mélyponton van, akkor nem lehet ilyen diszkriminációt alkalmazni, hogy kamarai tagsághoz kötni egyes állami támogatások igénybevételét!

(16.50)

Nagyon örültem, amikor nyáron megjelent a miniszteri rendelet, gyakorlatilag kormányrendelet, amely a vemhes kocasüldőnél, a vemhes üszőnél és a tenyész jerkénél megfelelő támogatást ad. Ez körülbelül egyharmadát jelenti egy vemhes állat beszerzésének az adott állatfajnál. Ez vissza nem térítendő támogatás. Mi mindig ezt az elvet hangsúlyoztuk, ha visszaemlékeznek a tisztelt képviselőtársak, tavaly is ezt képviselte a Független Kisgazdapárt. Jelenleg ebben a kaotikus, nagyon nehéz helyzetben, amikor alapanyaghiány van, nem az a gond, hogy nem tudunk eladni külföldi piacokon, hanem az, hogy nincs mit eladni. Ezért nem szabadna visszafogni a termelést, hanem nyilván minden eszközzel a termelést kellene bővíteni. A szerződéses termeltetési rendszerekkel, mindennel azt a célt kellene szolgálni, hogy nőjön a termelés.

Ezért nem tartjuk időszerűnek, és úgy érezzük, a legtöbb kárt magának az agrárkamarának okozná ez a törvénymódosítás. Összefoglalva azt mondanám, hogy ez a módosító törvényjavaslat indokolatlan, szükségtelen, elfogadhatatlan. Éppen az agrárkamarának ártana a legtöbbet, magyarul mondva megutáltatná a kistermelőkkel, mert iksz összeget kell fizetni, amikor annyira nincs jövedelemtermelő képesség, különösen az állattenyésztésben, ahol legfeljebb 2-3 százaléka az árbevételnek. Hogyan fogjuk még jobban megterhelni a mezőgazdasági vállalkozókat, termelőket kamarai tagdíjjal? Ha a törvényben tételesen az agrárkamarai tagságot és természetesen a tagdíj fizetését is kötelezővé tennék, fel kellene sorolni azokat a szolgáltatásokat is, amelyeket ezért a kamarának nyújtania kell a termelő felé. De valójában mi is történt?

Egy névváltoztatás történt, meg egy-két kisgazda falugazdászt, aki nem kapta meg a gazdajegyzői besorolást, kirúgtak, de valójában többségében megmaradtak a falugazdászok és a kamara fizeti őket. De gyakorlatilag ugyanazt a munkát végzik a falugazdászok, csak most nem három faluban, hanem négy-öt falura jut egy, mert kevesebb személy végzi el ezt a szaktanácsadási munkát. De azért itt egyet meg kell jegyezni! Nyugaton általában a legjobb szakspecialisták lehetnek szaktanácsadók, és a szaktanácsadás fontosabb mint mondjuk a tápadás. Ott ha egyszer téved a szaktanácsadó, szinte el kell költöznie abból a megyéből, az országból, többet nem lehet. A szaktanácsadás tehát nagyon fontos feladat, de gondolom, jelenleg nem is ezt várják a termelők, mert a magyar paraszt tud termelni. Ők elsősorban a bürokratikus jogi, pénzügyi rendszerben való eligazodást várják, amely munkát korábban a falugazdászok, most a gazdajegyzők és a megyei FM-hivatalok is a tapasztalat szerint nagyon áldozatkészen végeznek, és nincs is probléma velük. Ezért abban, hogy agrárkamarai tagok legyenek kötelezően ahogy a bevezetőmben a hasonlattal azt mondtam , egyáltalán nem tartom érdekeltnek őket. Sőt, épp a köztestület jövője szempontjából az önkéntesség az, ami meggyőző erővel hat az agrárkamarai tagságra, hiszen a jó is terjed. Ha 2-3 ember tud a kamarai tagsága révén előnyöket szerezni és szolgáltatásokat kap, akkor a jó hír is terjed, és majd belép a többi vállalkozó, kistermelő is abba. Ezt sürgetni jogszabállyal, adminisztratív módon, bűn véleményem szerint a mezőgazdasági termelés ellen.

A kistermelők különben sem tudják jogaikat, illetve érdekeiket érvényesíteni, s csupán tagdíjfizető mamelukok lennének ezzel a módszerrel. Ennek így nem lehet nekiállni! Véleményem szerint meg kell határozni az agrárkamarai szolgáltatások azon körét, melyeket a termelők, különösen a kistermelők akár egyénileg, akár különböző érdekcsoportokba tömörülve igénybe vehetnek. Másrészt azon szolgáltatások körét is, melyeket a települések, községek, tájak, régiók igényelhetnek. Harmadrészt pedig azon feladatok körét, melyeket a kamarák országos szinten ellátni kötelesek. Tehát ez az adok-kapok viszony rendezése felel meg leginkább a túl sokat hangoztatott piacgazdasági szemléletnek. Az ellenszolgáltatások körének tételes törvényi felsorolása különösen a kistermelő, a kisember számára fontos, aki jogait nem képes másként érvényesíteni, sokszor még így sem.

Összefoglalva: a Független Kisgazdapárt nem tudja támogatni ezt az agrárkamarai köztestület módosítására vonatkozó rövid, nyúlfarknyi szakaszt. Kormánypárti képviselők, ha jól emlékszem, Solymosi József képviselőtársam szájából is elhangzott, hogy egyelőre még nincs tisztázva a Terméktanács és az agrárkamara közötti feladatmegosztás. Először ezeket kellene tisztázni, és utána kibővíteni a kört, utána lehetne megpróbálni tagdíjfizető embereket toborozni, amikor már rend van. Egy káoszba, rossz, még nem működő szervezetbe értelmes ember nem jelentkezik! Természetesen a jogi személyeken és gazdasági társaságokon kívül nagyon sok magántermelő is bejelentkezett, de még nem széleskörűen. Még nem érzi azt az emberek többsége, hogy neki milyen jó szolgáltatást tud nyújtani az agrárkamara. Ezt a nyúlfarknyi törvénymódosítást kormánypárti részről is nagyon sokan kritizálták a bizottsági ülésen, mondván, hogy milyen kevés. Én meg ellenzéki képviselőként azt mondom, hogy milyen sok egyszerre. Tehát kérem a tisztelt miniszter urat, hogy az ellentétes megoldások miatt is vonják vissza, és kérem a tisztelt képviselőtársakat is, hogy ne szavazzák meg ezt a törvénymódosítást. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiból.)