Raskó György (MDF)
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pár szóban szeretnék szólni erről a valóban rövid törvénymódosításról. Azzal kezdeném, hogy a mezőgazdasági bizottságban a kormánypárti képviselők szinte mindegyike kritizálta ezt a kétszakaszos törvénymódosítást, tehát abszolút elégedetlenek voltak vele. Hasonlóan ugyanezt tette az ellenzéki képviselők nagyobbik része is. Úgy hiszem, mindkét félnek megvannak a kellő indokai arra, hogy miért gondolják úgy, hogy talán nem szerencsés ezt a törvénymódosítási javaslatot vitatni, hanem helyette talán egy későbbi időpontban kellene egy részletesebb, az egész törvényt és koncepcióját is érintő módosítójavaslat-csomaggal előállni. Tulajdonképpen miért került a parlament elé ez a törvényjavaslat? Azért, mert az agrárkamarának komoly gondjai vannak, mondhatnám így, komoly megélhetési gondjai vannak, hiszen nem folyt be annyi bevétel a tagdíjakból, ami lehetővé tenné, hogy a kamara valóban azt a köztestületi funkcióját el tudja végezni, amelyet a törvényalkotók annak idején nagyon helyesen meghatároztak. Az egyik szakasz pontosan azzal foglalkozik, hogy az élelmiszeripar vállalatai, társaságai is lehessenek tagjai az agrárkamarának. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért van ez a módosító javaslat. Egyértelműen azért, mert úgy gondolják az agrárkamara vezetői, hogy ebben az esetben a sokkal jobb anyagi pozícióban lévő élelmiszeripar hozzá tud járulni a tagdíjbevételhez egy olyan összeggel, amelyre a működése érdekében valóban szüksége lenne a társaságnak. Azt hiszem, helytelen szempont ennek alapján a választhatóságot bevezetni. Ha az élelmiszeriparra csak azért van szükség, hogy megfejhető legyen és legyen a fő finanszírozója az agrárkamarának, nem hiszem, hogy oly nagyon lelkesedni fog azért, hogy tagdíjat fizethessen és tag lehessen, főként, mert cserébe legyünk őszinték sokat nem kap sem törvényi, sem egyéb szinten.
Ezért ellenzéki képviselőtársaimmal mind a KDNP, mind a fideszes képviselőtársak véleménye az azt javasoljuk, hogy az agrárkamarának meg kell adni azt a kormányzati támogatást állami költségvetésből, központi költségvetésből, ami szükséges ahhoz, hogy a kamara bebizonyíthassa életrevalóságát, hogy a termelők valóban lássanak benne fantáziát önként is. Ezért egy olyan módosító javaslatot támogatnánk esetleg a költségvetési vita során, amely az agrárkamarának megadja azt a pénzügyi indulási lehetőséget, hogy ezt az építkezést, az induláshoz szükséges infrastruktúrát és személyi feltételt meg tudja teremteni. Feltételezem, hogy lesznek olyan vezetői és alkalmazottjai, akik egy ilyen induló forrással megfelelően tudnak majd valamit alkotni, olyat, ami a termelők számára valóban vonzóvá teszi az agrárkamarát. Ez egyébként korábbi költségvetési viták során már többször felmerült. A kamarák ígéretet kaptak arra, hogy ezt a támogatást megkapják.
(17.00)
Úgy gondoljuk, talán ezzel lehetne a holtpontról elmozdulni. Ugyanis a kamarának jelen pillanatban alig több mint 30 ezer tagja van, míg úgy tudom a magyar mezőgazdaságban minimum 400-500 ezer kis-, közép- és nagytermelő van, tehát egy igen jelentős rész számára idáig nem volt vonzó ez a kamarai tagság. Ha arra kényszerítik őket, hogy például 10 ezer forintot rögtön fizessenek be, amikor még semmit sem kaptak cserébe, akkor bizony ahogy Gyimóthy Géza képviselőtársam mondta sok mezőgazdasági termelő szemében ellenszenvessé fog válni az agrárkamara, és nem hiszem, hogy a kényszertagság kihozza azokat az előnyöket, amelyeket egy kamara mint önkéntes köztestület nyújtani tud a magyar mezőgazdaságnak.
Ezért befejezésül azon a véleményen vagyunk, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormány vonja vissza, és helyette a költségvetési támogatás lehetőségét fontolgassa. Ehhez mi, ellenzéki képviselők szívesen csatlakoznánk és ezt megszavaznánk. Amennyiben ez a lehetőség, ez a változat a kormány számára elfogadható, akkor úgy gondolom, elérjük azt a célt, hogy a kamara azt a feladatát, amelyre a törvényben rendeltetett, kamatoztatni, teljesíteni tudja széles körben a magyar mezőgazdaság és az ott élő termelők számára.
Befejezésül még annyit a gabonaügy kapcsán ma is többször fölmerült , látjuk azt, milyen nagy szükség van az agrárkamarára, hogy megfelelő tájékoztatást és információt tudjon adni, lehetőleg minden termelő számára. A tájékozatlanság ezen a nyáron is nagyon sok termelőnek súlyos veszteségeket okozott. Hiába volt aránylag elfogadható termés, hiába, hogy kitűnő ára van a gabonának belföldön és külföldön egyaránt, mivel nem voltak azon információk birtokában, amelyek eredményeképp helyes döntéseket tudtak volna hozni, bizony nagyon sok termelő keserűen néz a következő év elé.
Hangsúlyozom, a kamarára szükség van. Azt a funkcióját, amit szabtak neki, teljesítenie kell, ez a közös érdekünk, de az indulást meg kell édesíteni minden potenciális kamarai tag számára azzal, hogy a kormány is, a költségvetés is hozzáteszi a maga támogatását annak reményében, hogy ez végül is a nemzetgazdaságnak és nemcsak a szűken vett mezőgazdasági termelőknek az érdekeit fogja szolgálni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)