Medgyasszay László (MDF)
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tárgyalt törvényjavaslat általános vitájában egy héttel ezelőtt az előterjesztő miniszter úr is és hozzászóló képviselőtársaim egyaránt sokoldalú észrevételt mondtak el, és észrevételeik között ismertették a törvényjavaslat célját, tartalmát, lényegét.Mielőtt rátérnék néhány, általam lényegesnek tartott kérdés tárgyalására, engedjék meg, hogy röviden szóljak az állatorvosi kar közelmúltjáról.
Az ötvenes évek diktatúrája hazánkban más szakterületekhez hasonlóan a piacgazdaságokban lezajló szerves fejlődést az állategészségügyben is meggátolta és tévútra vezette. Megtörtént az állategészségügy teljes körű államosítása. Idős kollégáink visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy csak a kari, szakmai, kollegai szolidaritás segítette átvészelni ezeket a nehéz időket, amikor a gyakorló állatorvosok munkáját nem egyszer, szabotázsra gyanakodva, még az államvédelmi hatóság is ellenőrizte.
Az '56-os forradalom után az élet diktátuma szerint szoros állami kötődéssel ugyan, de fokozatosan ismét lehetővé vált a magángyakorlat folytatása. Itt utalnék Gerócs József képviselőtársam és kollégám véleményére, igaza van, az egységes hatósági szolgálat a maga idejében valóban jól és hatékonyan működött. A szolgálat ebben a szervezeti felépítésben a hatvanas, hetvenes években nagyon lényeges akciókat hajtott végre, nagy jelentőségű fertőző állatbetegségek kerültek felszámolásra, például a szarvasmarha gümőkórt vagy a brucellózist említem.
Ezzel egy időben kialakult az állami gazdaságok állatorvosainak hálózata, majd később a termelőszövetkezeti állatorvosok csoportja. Ez a folyamat egyre élesebben bontotta és rombolta az addig volt és méltán híres kari szolidaritást.
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek fordulóján bekövetkezett gyökeres gazdasági, társadalmi változások mondhatni elsöpörték az addig az állategészségügyben mégha puha jelleggel is működő, de mégiscsak diktatórikus kicsit erős ez a kifejezés , egy kemény központi elhatározás szerint működő rendet és irányítást.
(17.40)
Ugyanakkor a mezőgazdaság átalakulása, az állattenyésztés, állattartás válsága súlyosan érintették és érintik ma is az állatorvosi kart.
A felbomlott gazdasági struktúra miatt utcára került, és az állami apparátus által már fel nem szívható, tekintélyes állatorvosi létszám révén a kar gyakorlatilag kétpólusúvá vált. Az egyik oldalon találjuk azokat a kollégákat, akik állami státuszukat megőrizték, és ezzel szerény, de biztos egzisztenciával rendelkeznek, vagy bizonyos privilégiumokat is megőrizve, nem is olyan szerény, biztos egzisztenciát tudtak fenntartani, szemben az utcára került, azonnal kényszervállalkozókká vált csoporttal.
Ebből a csoportból a piaci törvények szerint egyesek gyors és biztos megélhetést teremtettek maguknak ezek a kevesek , mások, a többség azóta is jobbára a jórészt szabályozatlan és inkább vad piaci körülményeknek kiszolgáltatva küzd a fennmaradásukért.
E megközelítésből nézve megállapítható, hogy az állatorvos-kamarai törvénynek már a puszta léte is stratégiai fordulat a magyar állatorvoslás történetében, jóllehet ez a törvény nem lesz hibátlan. Mégis vállalnunk kell a törvény előrelátható, talán nem túl szerencsés kompromisszumait is, egyszerűen azért a történelmi tényért, hogy meg legyen nevezve, törvénybe legyen foglalva a magyar állatorvos-kamara jogosultsága és léte.
Ezzel a törvénnyel és az állat-egészségügyi törvénnyel harmóniában meggyőződésem, reményem és várakozásom a kari béke megteremtése, a kari szolidaritás helyreállítása. Szeretném, ha e törvény kereteiben a diplománk úgy adna a szaktudás mellett egyúttal megélhetést is, hogy a jobb természetes érvényesülése nem az ellenérdeket hangsúlyozná ki, hanem a kar számára tisztességes, betartható és betartandó szabályokat állapítana meg.
Arra is felhívom a figyelmet, hogy a törvény hatálybalépése nemcsak az állatorvosoknak hasznos és jó, hanem az állattartóknak is egy magas szintű, korszerű és korrekt magánállatorvosi ellátást biztosít. Hogy a reményünk érvényesülhessen a törvénytervezettel kapcsolatban, az alábbi koncepcionális kérdésekre hívnám fel a figyelmet.
A múlt héten a plenáris ülésen megkérdőjeleződött a kötelező tagság. Meggyőződésem, hogy a dolog lényege rejlik a kötelező tagságban, hiszen a szakma sajátosságai indokolják a külön szakmai kamarai törvényt, és mit érne az egész, ha a törvény előírása nem érvényesülne minden érintett, azaz minden hivatását gyakorló állatorvosra. Érzem persze a talán jogos félelmet amiatt, hogy netán ismét kialakul egy bürokratikus, rejtett, korrumpálható és engedélyező szervezet. Megnyugtatásul felhívom a figyelmet arra a tényre, hogy a már '92-ben meghozott, a magánállatorvosi gyakorlatot lehetővé tevő földművelésügyi miniszteri rendelet szerint is a megyei állat-egészségügyi állomások igazgatói a magángyakorlatra vonatkozóan természetesen a minimális feltételek megléte esetén csak a bejegyzést gyakorolhatták és gyakorolhatják ma is, tehát nem volt és ma sincs engedélyezési jogkörük.
Ez az elv érvényesül a mostani törvényben is, amikor az állatorvost a magángyakorlatra vonatkozóan a kamara nem engedélyezi, hanem bejegyzi, tehát induláskor nem válogat. Később, a működés során indokolt esetben már szankcionálhat a megfelelő, demokratikus fórumrendszerben. Úgy gondolom, hogy a szakmailag indokolt, szükséges megkötések mellett ez kellő szabadság ahhoz, hogy az önkormányzatiság elve kellően érvényesülhessen a működés során.
A tervezet egyértelműen tartalmazza a hatósági és a szolgáltató feladatok különválasztását, de tartalmazza a megalkuvást is a Magyarország különböző térségeiben kialakult, igen eltérő helyzet miatt, hiszen még csak néhány évvel vagyunk egy új helyzet után, amit az ország különböző térségei az állatorvoslás terén sem voltak képesek egyforma színvonalon követni. Ha most rögtön bevezetnénk a hatósági állatorvosi és a szolgáltató munkák ideális, teljes mértékű szétválasztását, akkor véleményem szerint az ország nagy részén most azonnal működésképtelen lenne az állat-egészségügyi szolgálat.
Ezért lehetővé kell tennünk a térségi mérlegelés alapján, hogy a hatósági állatorvos is szolgáltat és a magánállatorvos is ellát egy-egy állami hatósági feladatot. Természetesen minden esetben az összeférhetetlenség gondos vizsgálata után határozva meg az ilyen jellegű tevékenységeket.
Ebből fakad egy kényes kérdés is, amire Gombos András képviselőtársam a múlt héten már jól rátapintott; nevezetesen a kamarai tisztségviselők megválasztásának kérdése. A törvényjavaslatban egyébként érthetően és logikusan, egyértelműen az szerepel, hogy köztisztviselő a kamarában nem lehet tisztségviselő. Az előbb említettekből következik nevezetesen, hogy jelen pillanatban feltétlenül szükség lesz részmunkaidős köztisztviselők alkalmazására is, és ez egy igen nagy kört zárna ki a választási lehetőségből. Ezért jobb híján bízva és reménykedve a kollégák felelős döntésében támogatom, hogy kizárás csak az osztályvezetői besorolástól fölfelé legyen, ahogy azt említett képviselőtársam, Gombos András módosító indítványa javasolja. A kamarai törvényben a szakmai feladaton túl a kari hovatartozást is kezelni kell. Eldöntendő, hogy köztisztviselő lehet-e kamarai tag. A törvény ezt nagyon helyesen lehetővé teszi, de előfordulhat, hogy a köztisztviselő nem kíván magángyakorlatot folytatni. Ezért célszerű lesz a kamara alapszabályában meghatározni az önkéntes és a kötelező kamarai tagság fogalmát, meg kell határozni, illetve differenciálni kell ezek eltérő jogait és kötelezettségeit. Például nem lenne célszerű, hogyha a magángyakorlatot nem folytató köztisztviselő szavazna és beleszólna a díjtételek megállapításába.
Ha most belelapozunk az állat-egészségügyi törvénytervezetbe és elolvassuk az állategészségügy fogalmát, akkor arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy szűklátókörűség lenne a magánállatorvos esetében mindig csak a gyógyító állatorvosra gondolni. Hiszen állatorvosi szakmai kompetencia az élelmiszerhigiénia, a takarmányhigiénia, az állatgyógyászati készítmény forgalmazása, az állat-egészségügyi laboratóriumi tevékenység, a szaporodásbiológia, a szaktanácsadói tevékenység és így tovább, tehát a magánállatorvos tevékenysége nem szűkíthető csak az állatorvos és az állattartók kapcsolatára.
Figyelemmel a fentiekre, kérve, hogy beadott módosító indítványaimat a tárgyalásnál vegyék figyelembe, javaslom a törvénytervezet részletes vitára bocsátását és elfogadását. Köszönöm. (Taps.)