Gyimóthy Géza (FKGP)
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Nyilván nehéz helyzetben vagyok, mert én nem állatorvos vagyok, hanem állattenyésztő, agrármérnök. Tizenöt éve dolgozom a gyakorlatban, és az volt a tapasztalatom, hogy ha valami jól működött Magyarországon, az az állatorvosi szolgálat, az állategészségügy. Mi állattenyésztők mindig irigyeltük, de gondolom, a más ágazatban dolgozó agronómusok is, azt a fegyelmet és összetartást, ami az állatorvosokra jellemző volt. Maga az a tény, hogy nem 3-4 egyetem, hanem csak egy egyetem, az állatorvosi egyetem van, ezért viszont korlátozott létszámban kerülnek ki új kollégák. Így tudták biztosítani azt a nyugalmat maguk között, ami végül is a magyar állategészségügy világhírét megalapozta. El kell mondani, hogy Magyarországon egy-két kivételtől eltekintve nagy nyugalom jellemezte mindig az állategészségügyet, amiért példaként állították a magyar állategészségügyet. De most azt nem értem, hogy miért kell változtatni úgymond egy győztes csapaton. Az ember ezt nem érti. Puha képviselő úr beszélt a centralizáció, nem centralizáció kérdéséről. Azt hiszem, előbb Lővey képviselőtársam is mondta, hogy nemcsak a kamarai tagdíj, hanem egyéb összegek, az állam által adott pénzek is rendelkezésre fognak állni. Ha az állam ad pénzt, akkor mindegy, hogy melyik zsebbe adja azt a pénzt arra a dologra, akkor legyen ott. Ha eddig jól működött, úgymond, ez a centralizáció, akkor miért kell változtatni a győztes csapaton. Az a véleményünk, hogy a hatóság és a szolgáltató jellegű állatorvosi munkának így a törvénytervezetben előírt formában történő szétválasztására jelenleg még nem biztosítottak az anyagi és személyi feltételek, és ez hátrányosan fogja befolyásolni az állat-egészségügyi feladatok alapját képező járványvédelmi munkát. Gondoljunk az ügyeletre! Eddig egy járási székhely, ahol 3-4 hatósági vagy akár önkormányzati állatorvost beosztottak, kiválóan ellátta azt a területet, a sajnos csökkenő állatállomány szolgáltatási feladatait, és működött ez a rendszer. Nem oly régen nyilatkozott a Fővárosi Állat-egészségügyi Állomás igazgatója a sajtóban, hogy a fővárosban 100 millió forintba kerülne ez a mostani törvénytervezet adta átszervezés. Van 19 megye még a fővároson kívül, akkor az körülbelül 2 milliárd forint, ahogy az előbb ismertettem.
Még Medgyasszay képviselőtársam hozzászólására reagálva el kell mondani, hogy ez az előbb említett Állami és Önkormányzati Állatorvosok Egyesülete igenis többször megpróbálkozott a szakminisztérium legfelsőbb vezetésénél. A bizottsági tagokkal ismertették ezt az írásbeli véleményüket, tehát azt hiszem, végül is hozzáfértek. Nem vagyok állatorvos, még egyszer mondom, és nagyon sok agrártörvény miatt valóban nem én foglalkoztam ezzel, és viszonylag későn is kaptuk meg ezt a dolgot ahhoz, hogy módosító indítványt benyújtsak. Most sincs szándékomban módosító indítványt benyújtani, mert nem akarom hátráltatni a munkát, csak ha mindenki jónak tartja. De továbbra is azt mondom, hogy az állattartók biztosan nem örülnek. Ha ők eddig meg voltak elégedve ezzel a rendszerrel, akkor miért kell változtatni. Ha az állatorvosok többsége is meg volt elégedve, akkor miért kell változtatni, amikor szegény az ország, miért kell pénzt rákölteni erre a szervezésre. Ezt a pénzt tessék ráfordítani a közvetlen termelésre!
Valamelyik képviselőtársam azt hiszem, Lővey képviselőtársam szóvá tette már az állat-egészségügyi törvénnyel kapcsolatban, és a bizottságban is elhangzott már az az észrevételem, amikor az állat-egészségügyi bírságot mint intézményt támadtam meg. Azt, hogy 20 ezertől 1 millió forintig teszi lehetővé az állat-egészségügyi állomás igazgatójának a bírság kiszabását, borzasztó sérelmesnek érzem. Tudom, hogy nem annyira forrón eszik a kását szokták mondani , de az állattartó mi alapján kötelezhető állat-egészségügyi bírság megfizetésére.
(18.30)
De abban bizony olyanok is fel vannak sorolva, hogy ha a nyilvántartást elmulasztja, felszólítást kap stb.
Én megértem, miniszter úr mert bólogat , hogy egy veszélyes járványügyi helyzetben az állatorvosnak nagyon keményen mint a katonaságnál kell viselkednie. Eddig is így viselkedtek az állatorvosok, mondom ezt tizenötéves gyakorlat alapján; ugyanis öt éve fejeztem be életemnek azt az előbbi szakaszát, amikor állattenyésztő-agronómus voltam. De azt tapasztaltam, hogy ez a gyakorlatban megoldódott. Akkor most miért kell riogatni a szerencsétlen állattartót egy olyan mérvű állat-egészségügyi bírság bevezetésének a lehetőségével, hogy 20 ezertől 1 millió forintig megbüntetik felsorolva a nem megfelelő hullaelhelyezéstől kezdve sok egyéb dolgot? Ez már az állat-egészségügyi törvényhez tartozik, de mert valamelyik képviselőtársam felhozta, ezért kellett reagálni rá.
Én arra kérem a tisztelt állatorvos képviselőket: végig kellene gondolni, van-e az országnak 2 milliárd forintja egy ilyen átrendezésre, van-e szükség arra, hogy most újabb feszültséget indukáljon a szolgáltató hatósági vagy az önkormányzati állatorvos stb. Nem tudom, megéri-e ez ezt a fáradságot, amikor az Európai Unió, az Európai Közösség nem követeli tőlünk. Az európai megállapodás egyértelműen bizonyította, ahogy felolvastam nem követeli tőlünk ezt a szigorú jogharmonizációt. Tehát megéri-e, úgymond, ez a fáradság és ez a pénz azt a hasznot, amit képviselőtársaim ettől remélnek?
Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a jobb oldalon.)