Bernáth Varga Balázs (FKGP)
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Tisztelt Elnöknő! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt Tulok képviselőtársunk előadására szeretnék reagálni, miszerint a Kisgazdapárt lógott ki a sorból: nem ismerte el a törvényjavaslatot nagy fontosságú gazdasági törvénynek. Úgy hiszem, a vezérszónoklatot tartó képviselőnk védelme érdekében is elmondom: biztosan olyan helyzetben volt, mint amikor egy lakószoba ablakán a meleg szobából kitekint egy személy, a hideg havazást nagyon szépnek érzékeli, és mondja: mily csodálatos! A külső viharban, kabát nélkül, az ablakon át a szobába tekintő férfi viszont egészen másként fogalmaz, pedig mindkét személy ugyanazon az ablakon keresztül nézett.Én úgy hiszem, hogy ha a Független Kisgazdapárt egyetlen képviselője talán másként fogalmaz vagy bírálja ezt a törvényjavaslatot, attól még elismerheti gazdasági hatását, gazdasági előnyét ennek a jogi szabályozásnak.
Most pedig a törvényjavaslattal kapcsolatosan:
A vámjogról és a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló, és az eddigi szintű és gyakran szétszórt szabályozás valóban megérett arra, hogy az európai normákhoz kapcsolódó harmonizációs lépéseket megtéve a belső jogi szabályozás magasabb szintjén álló törvény határozza meg az alapvető szabályokat. Támogatandó az a törekvés, mely a törvényjavaslat kidolgozásával párhuzamosan a végrehajtási rendeletek kiadását is szorgalmazza.
A T/1300. szám alatt itt előterjesztett törvényjavaslat célja is az, hogy egységesítse azokat a korábbi jogi szabályozásokat, amelyek szerteágazóak voltak. Ezek a rendeletek és végrehajtási utasítások jelenleg már önmagukban is ellentmondásokat hordoznak, és a gyakorlatban nehezen alkalmazható jogi anyag helyett egy új, koherens szabályozást biztosító vámkódex létrehozását szolgálják. Ezt kívánja ez a törvényjavaslat is elérni. Az majd jövőbeni kérdés, hogyan valósul meg mindez, hogyan sikerül a törvény végrehajtása során ezt hatékonyan működtetni.
A T/1300. számú, nagy terjedelmű törvényjavaslatot további két törvényjavaslattal együtt kezelendő tájékoztató kötet is kiegészíti. Álláspontom szerint ez helyes, mert így legalább áttekinthetővé válik ez a törvényjavaslat. Valóban egy nagy terjedelmű javaslatról van szó. A törvénytervezet elfogadása után a gazdasági és pénzügyi törvények igen sok területén így különösen a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény, az adótörvény, a fogyasztási adóról szóló törvény, a pénzintézeti törvény, az illetéktörvény történik egyidejű változás, a végrehajtási kormányrendelet pedig más törvényekben további negyvenhat változást eredményez.
A vámtarifákkal ez a törvénytervezet nem foglalkozik, azt a 12. § (2) bekezdésében később meghozandó, külön törvényi rendelkezésre bízza. Ebből adódóan a törvénytervezetnek a gazdaság működésére és a külkereskedelemre vonatkozó hatása kevésbé értékelhető. Talán egy kivételével, mint jogi és szervezeti konstrukció kerülhet értelmezésre.
A fenti értelmezésben kivételnek tekinthető a gazdaság működését jelentősen befolyásoló 7-9. §, melyek a vámbiztosíték alkalmazását általános jelleggel vezetik be. A kőolajtermékek forgalmára vonatkozóan a közelmúltban már született jogszabály, mely a forgalmazást a forgalom nagyságától és a cég megbízhatóságától ezt a kamara igazolja függő mértékű vámbiztosítékhoz kötötte. Nevezetesen: a forgalmazót arra kötelezte, hogy az egyhavi várható forgalmában felmerülő vámösszeget kamatmentes készpénzletét vagy bankgarancia formájában bocsássa a vámhatóság rendelkezésére.
A törvénytervezet most ezt kívánja általánosítani úgy, hogy azt kiterjeszti az összes árucsoportra, a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra, az ideiglenes behozatalra, az olyan esetekre, amikor a bevallott vámáruérték általában 20 százalékkal a jövedelmi terméket tekintve 5 százalékkal eltér a vámhatóság becslésétől.
(18.50)
A törvénytervezet nem mondja ki, hogy a vámárukkal kapcsolatos tevékenységi engedélyhez eleve szükséges a vámbiztosíték valamilyen formájának letétele. A csupán tájékoztatásul mellékelt végrehajtási utasítástervezet azonban már megfogalmaz egy ilyen követelményt, és a vámáru havi értékének és nem az áru vámtartalmának alapján a tevékenység folytatásához konkrét bankgarancia-igényt fogalmaz meg 100 ezer forinttól 20 millió forintig való tartományban. A vámügynöki, a vámraktári és a vámszabad-területi működésre ugyanez a paragrafus az éves vámteher 8 százalékában határozza meg a szükséges vámbiztosíték mértékét.
A vámbiztosíték akár egyedi behozatal, akár professzionális vállalkozás keretében végrehajtott kereskedelem esetén olyan kiadást követel meg a vám alanyától, amelyet a vámhatóságnak meg kell előlegeznie, és az amúgy is szűkös likvid fizetőeszközeiket terheli.
Különösen fontos kiemelni, hogy a kezdő vállalkozásokhoz a nemzetközi tapasztalat és besorolás szerint az a vállalat tartozik, amelyek működési ideje nem érte el az öt évet. Nyugaton is ezekre vonatkoznak a hitelkedvezmények, és nálunk túlnyomó többségükben csak ilyen vállalatok vannak. A vámbiztosíték feltételeit nagyobb részük képtelen teljesíteni, így eleve nem kapnának engedélyt a külkereskedelemmel járó importforgalomra, kiszorulnak ebből a vállalkozási körből. Ennek hatására a jelenleg már nagyvállalkozóvá vált, kellő tőkével rendelkező cég bebetonozná magát a külkereskedelembe és monopolhelyzetbe kerülne. A vámbiztosíték bevezetése a gazdaság egészét így néhány monopolhelyzetbe kerülő cégnek szolgáltatná ki, ami az importfüggő gazdaság döntő befolyásolását tenné lehetővé a monopolhelyzetbe kerülők számára, s egyúttal forrása lenne a kierőszakolt belpiaci áremelkedésnek is. Ezért merném javasolni az előterjesztőnek a T/1300. számú törvénytervezet 7., 8. és 9. §-ainak a törlését és a végrehajtás ide kapcsolódó utasításának 10-21. §-ai közötti résznek az elhagyását.
A vám megfizetésének biztosítását a kormány ne a vámbiztosíték bevezetésével kívánja elérni, hanem a meglévő gazdasági törvények javításával és betartatásával! A vámbiztosíték bevezetése a gazdasággal, a gazdaság résztvevőivel szemben fennálló kormányzati bizalmatlanság de facto bevallása, azaz annak elismerése, hogy a kormány az általa hozott gazdasági törvényeknek nem mindenben tud érvényt szerezni, így a gazdaság irányítására is ez kevésbé hat pozitívan.
Végül is a törvénynek kell hogy legyenek bizonyos feltételei. Minek feleljen meg ez a fontos gazdasági törvény? Mi az a követelmény e törvényjavaslattal szemben, hogy az hatékonyan működjön a jövőben?
Mindenekelőtt politikai szempontból is kiemelkedő jelentőségű kell hogy legyen, a jogegyenlőség elvi követelményének való megfelelése mellett, mely szem előtt tartja a szektorsemleges szabályozást. Feleljen meg annak az elvárásnak is, hogy az államhatáron át történő személyi és árumozgás gyors és zökkenőmentes legyen. Ugyancsak feleljen meg annak a követelménynek is, hogy azonos súllyal vegye figyelembe a gazdálkodók és az állam érdekeit. A gazdálkodók részére egy olyan stabil, hosszú távú irányvonalat biztosítson, mely biztonságos jogi szabályozást tesz lehetővé a külkereskedelem terén; az állam pedig megfelelő időben és tervezhetően hozzájuthat költségvetési bevételeihez, ami biztosítja a kiadások fedezetét.
A törvényjavaslathoz konkrétan az alábbi véleményt kívánom még fűzni:
Vámszempontból a megbízhatóság kérdése vetődik fel a törvényjavaslat egyik rendelkezésében. Kérem, a büntetlen előéletet ne korlátozzuk, mint ahogy itt a törvényjavaslatban van! Egységesen kell értelmezni, hogy ki az, akit büntetlen előéletűnek kell tekintenünk.
Ugyancsak utalnék a törvényjavaslat egy másik rendelkezésére, ahol az áruk elhelyezéséről van szó, tehát lényegében arról, hogy ha valaki nem jelent be, elhallgat bizonyos áruféleséget még a vámvizsgálat előtt. Helyesnek tartom azt a megszorítást, hogy az itt meghatározott bejelentés elmulasztása esetén büntetőeljárást vagy szabálysértési eljárást kell kezdeményezni.
Nem tartom viszont célszerűnek a természetes személyek kezességvállalását. A vámbiztosíték mértékével kapcsolatosan tranzitáru esetén egységes százalékos vámtétel nem biztos, hogy fedezi az esetleges vámigényt a vámáru eltűnése esetén. Ez később is átgondolandó lenne.
A vámtartozás zálogjoggal való érvényesítése ne csak a vámteher tekintetében álljon fenn. A vámérték-meghatározás általános szabályai tükrözik azt a jogalkotói meghatározást, mely a GATT-értékegyezmény ármegállapításaira vonatkozó előírásait is taglalja. Ezeknek a szabályoknak a törvényi megfogalmazása lehetővé teszi mind a végrehajtók, mind a kereskedők számára az egyértelmű és jogszabály szerinti értékmegállapítást. Ennek abból a szempontból látom jelentőségét, hogy pontosan meg van határozva az ügyfél részére a kimunkálás szabálya, az ellenőrző hatóság részére viszont egy olyan iránymutatást ad, mely alapján biztonsággal és jogszerűen tudja a jogalkotó által meghatározott feladatát végrehajtani. Remélhetőleg a jogorvoslati lehetőséget kihasználó ügyfelek részére is biztonságot jelent az a tény, hogy igazát a jog bástyáival körülvértezve keresheti. A hatóság részére ugyanakkor biztosítja a jogszerű eljárás alapjait, amelyet a bíróság előtt is ezáltal megvédhet.
A vámérték-meghatározás szabályai álláspontom szerint tükrözik e jogszabályban azt az elvárást, amit az európai jogharmonizáció megkövetel.
A törvény meghatározza azt az általános kívánalmat, hogy a vámhivatal munkatársa eljárása során a szükséges tájékoztatást és információt megadja az ott eljáró ügyfél részére. Ez a törvényi előírás valójában megfelel annak az általános erkölcsi követelménynek, hogy megadják azt a lehetőséget az ügyfélnek, hogy éljen jogaival. Ennek valójában akkor van jelentősége, ha az úgynevezett ügyeskedők és a feketegazdaságban munkálkodók ezzel visszaélnek. Ez úgy történhet meg, hogy a jogszabály adta lehetőségek, joghézagok, kiskapuk kihasználásával előnyökre kívánnak szert tenni a bevételi kötelezettségek egyidejű kurtításával. A hatóság jogszerű tevékenysége során, ha ilyen visszaélést észlel és felderít, akkor az ügyfél abban a pillanatban hivatkozhat arra, hogy nem kapta meg a szükséges tájékoztatást, így tévedésre hivatkozva büntetőjogilag mentesülni kíván cselekménye következményei alól.
A vámáru és az áru vámkezelése során helyesen határozza meg a törvény a feltételeket. Részletesen meghatározza azokat az előírásokat, amelyeket az ügyfélnek annak idején teljesíteni kell és amelyek alapján az ellenőrző szerv a munkáját végzi.
(19.00)
Itt szükségesnek tartanám egy magasabb szinten szabályozni azt, hogy kereskedelmi forgalomban csak jogosítvánnyal rendelkezők adhassanak árunyilatkozatot. Ez természetesen ne vonatkozzon az utasforgalomra, ahol minden állampolgár részt vesz és saját nyilatkozatával ami történhet szóban vagy írásban is intézkedik saját ügyében.
A törvénytervezet egyik rendelkezését is hiányosnak tartom. A jogorvoslati eljárások egyértelművé tétele érdekében szükséges a bérelt raktár hivatalos helyként történő megfogalmazása. Úgy érzem, itt joghézag van és a későbbi viták elkerülése végett ez utólag szükségeltetne.
Ugyancsak észrevételem és aggályom van, amikor az úgynevezett öt munkanapon belül el nem számolt árukról rendelkezik a törvényjavaslat. A fizetési kötelezettség teljesítésére célszerű lenne az ott meghatározott kamat- és vámteher helyett bírság alkalmazása; én itt inkább szigorítást próbálnék bevezettetni.
A teszteléssel kapcsolatosan, azaz az ideiglenes használat köréből pedig megemlíteném, hogy a kipróbálás, tehát a tesztelés jogcímnél szükséges meghatározni, hogy a belföldi mennyiért végzi el ezt a tevékenységet és szabályozni kell a későbbi visszaélések kiküszöbölése céljából.
A vámfizetési kötelezettség körében feltétlenül szükséges megfogalmazni a szállító vállalatok felelősségét is. Így például a vasúti fuvarozás során elveszett, ellopott vámárukért a MÁV-nak feltétlen felelősséget kellene vállalnia vagy meg kell ezt állapítani. Ugyanez vonatkozzon bármely szállító, fuvarozó vállalatra is. Tehát a változatlan állapotban történő megőrzés egyben az állam felé történő, vétkességtől független fizetési kötelezettséget is tartalmazzon.
A vámteher közlése, esedékessége körében utalnék arra, hogy a behozatali előjegyzésben vámkezelt vámáruk után amennyiben azzal nem számolnak el a hatóság felé ne az adójellegű fizetési kötelezettségeket kelljen teljesíteni, hanem helyette egy magasabb összegű bírságot, melynek alapja az előjegyzésbe-vételkori vámérték.
Az európai jogharmonizációra való törekvés és a magas szintű jogi szabályozás összhangban kell hogy legyen egy értékálló értékmeghatározással pénzügyi szempontból is. Ebből az elvből következik, hogy a magyar vámtörvény azokban a kitételekben, ahol összegeket határoz meg ez legyen költség, bírság, értékkeret-meghatározás ne forintban legyen meghatározva összegszerűen, hanem egy átváltható és akár napi forgalomban is kiszámítható összegben. Az értékek meghatározásánál meggondolandó lenne valamennyi jogszabályhelynél egységesen meghatározni az egységes európai pénznemet: az ECU-t. Természetesen ez vonatkozzon az 1. számú mellékletben meghatározott utasforgalmi értékekre is. A gyakorlat fogja majd eldönteni, hogy milyen lesz e törvény időtállósága.
A gazdaság résztvevői szempontjából a vámkódex túlzottan bonyolult; a törvénytervezetet és a végrehajtási utasítást nézve ez közel 500 paragrafust sorol fel, ami az alkalmazás szempontjából a nehézségek sokaságát is előrevetítheti. A gazdaság résztvevői időtálló, rövidebb, talán kisebb terjedelmű törvényt vártak, amely nem a részletekbe menő, feltételes döntéseket megengedő szabályozást helyezi előtérbe, hanem néhány főszabályban rögzíti a vámeljárásban részt vevők jogait és kötelezettségeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy nem sietünk haza, ezért engedjék meg, hogy a vámtarifatörvényhez, a T/1294. számú törvényjavaslathoz is megfogalmazzak néhány gondolatot. Jogalkotási rendszerünkbe illeszkedve, a piacgazdaság stabilizálásának érdekében feltétlenül fontos a kereskedelmi vámtarifa magas szintű jogi szabályozása. Jogi státuszát tekintve halaszthatatlanul fontos a harmonizált rendszert az országon belül szokásos jogi eljárás szerint hatályba helyezni. A HS-rendszerről kötött nemzetközi megállapodások a felek részére pontosan behatárolják a felek jogait és kötelezettségeit, tehát ennek időtálló, mindenki számára érthető és alkalmazható törvénybe foglalása szükséges.
Ez a törvényjavaslat lehetőséget és kötelezettséget is tartalmaz. Benne érvényre jut az a nemzetközi jogi kötelezettség, hogy az áruleíró rendszert az első hat számjegyét kötelezően alkalmazva nemzetközileg egységesen lehet alkalmazni. Ez szinkronban van azzal is, hogy különösképpen ebből nem szabad sem elhagyni, sem ehhez hozzáfűzni.
A törvényjavaslat ugyancsak helyesen tartalmazza azt, hogy engedi a hat számjegyű kódon túlmenő alszámokra való beosztást a nemzeti érdekeltségre való tekintettel. A világos törvényi fogalmazás meghatározza, hogy a kereskedelmi vámtarifa megfeleljen a nómenklatúrával szemben támasztott követelményeknek:
- az áruk egymástól való világos és egyértelmű elhatárolásának, mely szerint minden áruhoz egy pozíció alkalmazható;
- az egyszerű elhatárolási kritériumnak annak érdekében, hogy az alkalmazók az abban rejlő megkülönböztetéseket rendszerint különös szakismeret nélkül végezhessék el;
- olyan ismertetőjelek használata felismerésének, melyek az áruk objektív tulajdonságai alapján megállapíthatók.
E törvényjavaslat ezen jogi szabályozással már megfelelő kell hogy legyen az összehangolt áruleíró és kódrendszeri célnak, mégpedig úgy, hogy multifunkcionális bázisnómenklatúraként szolgáljon. Így alkalmas arra, hogy az alábbi célok elérhetők ezen rendelkezések megfogalmazásával és alkalmazásával.
Egy olyan rendszer, mely minden árut vagy árucsoportot egyetlen hat számjegyből álló numerikus kóddal azonosít, vegye figyelembe a technika és a kereskedelmi szokások mai szintjét, legyen globális nómenklatúrarendszer, mely az árukat a nemzetközi kereskedelemben fennálló osztályozási rendszerbe foglalja a termelés, a szállítás, a vám, a statisztika keretében. A rendszer előnyt jelent az exportőrök, importőrök, fuvarozók, biztosítók, bankok számára, de az eljáró vámosok és statisztikusok számára is. Leegyszerűsíti a kereskedelmi és vámtarifa-tárgyalásokat, fokozza a kereskedelmi áramlások áttekinthetőségét, segítséget nyújthat a kereskedelmi adatok országok és vállalatok közötti elektronikus átviteléhez.
A vámtételek alkalmazásának fenti meghatározásával ez a törvényjavaslat betölti a feladatát, azt, hogy a vámhatárt átlépő minden áru esetében megtett árubesorolás elvégezhető legyen; a vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelésének és a fizetendő vámösszeg megállapításának hatékony eszköze. Ezt elvárjuk a törvénytől és bízunk benne, hogy a gyakorlatban is így fog működni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)