Varga Lajos (MSZP)
VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi hozzászólók szinte kivétel nélkül föltették a kérdést, hogy a törvénytervezet elfogadása milyen feltételeket teremt a gazdaság, a vállalkozások élénkítéséhez, az ipari, a mezőgazdasági termelés feltételeinek javításához, a versenyképesség javításához és a lehetséges piacvédelemhez; hogyan segíti, segíti-e egyáltalán az adóbeszedés szigorítását, a feketegazdaság elleni küzdelmet; és nem utolsósorban szinte mindenki foglalkozott azzal, hogy mennyiben felel meg az Európai Unióval kötött megállapodásoknak a jogharmonizációt illetően.A kérdések megválaszolásában már közel sem ilyen egységes az eddigi hozzászólások köre. Nyilván saját tapasztalataik, esetleg pártelkötelezettségek miatt más-más választ kap adott esetben egy-egy képviselőtársunk. Ugyanakkor, ha általánosságban akarok fogalmazni, akkor azt kell mondanom: az eddigi hozzászólásokból egyértelműen kitűnik számomra, hogy a vámjogról, vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat, az ehhez kapcsolódó vámtarifa-törvényjavaslat használható, vitára érett dokumentum. Erre abból következtettem, hogy a parlamentben helyet foglaló pártok közül öt egyértelműen kinyilvánította, hogy hasznosnak tartja ezt a törvényjavaslatot és ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.
A Kisgazdapárt vezérszónoka, Morvai Ferenc úr ugyanakkor azt mondta, hogy az előterjesztő vonja vissza ezt a javaslatot, mert semmiben nem felel meg a magyar gazdaság érdekeinek. Bernáth Varga Balázs képviselőtársunk Morvai úr védelmére kelt. Azt hiszem az, hogy vezérszónoki felszólalásban ilyen elhangozhatott, nem azt jelenti, amit ön mondott, hogy adott esetben Morvai úr talált volna valami elfogadhatót a saját számára vagy éppen a Kisgazdapárt számára a törvénytervezetben. Természetesen örülök annak, hogy Bernáth Varga Balázs képviselőtársunk kisgazdapárti színekben azért már árnyaltabban fogalmazott, és a végén értelmezésem szerint mintegy támogatólag szólt a törvényjavaslatról. Általánosságban körülbelül ennyit.
Ugyanakkor, ha konkrétumokról kell szólnunk, akkor szintén több olyan téma merül fel, ami többé-kevésbé összecsengett, és mintegy erősítette a hozzászólásokban azt, hogy a törvényalkotók, a törvény-előkészítők megfelelő nyomvonalon haladnak.
Többek között Latorcai János képviselőtársunk állapította meg, hogy a vámigazgatás újraszabályozása több ponton is előremutató és támogatandó előírásokra épül. Több ilyen témakört is kiemelt, többek között a vámbiztosíték, a zálogjog, a vámszervezet kérdését. Tulajdonképpen a vámszervezet késése esetén a szankcionálást is úgy említette, mint az egymással szerződéses viszonyban vagy kapcsolatban álló partnerek egyik oldalának egyfajta biztosítékát arra, hogy a másik fél megfelelően és főleg gyorsan fogja végezni a munkáját.
Én ugyanilyen fontosnak tartom kiemelni a "vámszempontból megbízható" fogalom alkalmazását. Tulajdonképpen ezt teszem akkor is, ha a megfogalmazás alkalmazza azt a kitételt, hogy vámszempontból megbízható az az alany, amelynél tizenkét hónapon belül vámtartozás nem fordult elő. Számomra ez egy picit problémás. A mai gyakorlatban ugyanis és Tulok András képviselőtársam hozzászólása is megerősítette ezt akarata ellenére is lehet valaki vámtartozásban elmarasztalt, hiszen az információs rendszer ma még nem működik úgy, hogy naprakész információkat szolgáltasson. Bizony annak ellenére, hogy valaki befizette a vámtarifa szerint kirótt értéket, a nyilvántartásokban szerepelhet úgy, hogy vámtartozása van.
Úgy gondolom, a mai helyzetben annak ellenére, hogy a hamisításokkal és azok lehetőségével én is tisztában vagyok talán nem feltétlenül kellene megvárni azt, amíg a számítógépes rendszer, egyáltalán a bankhálózatunk olyan szintre kerül, hogy minden további nélkül naprakész információkat tud szolgáltatni, hanem esetleg a törvényjavaslat keretében is akár módosító javaslat formájában is meg kellene találni a lehetőségét, hogy ilyen anomáliákat ki lehessen küszöbölni. Erre vonatkozóan én is megpróbálok egyfajta javaslatot beadni.
Segíti-e a magyar gazdaságot a törvénytervezet? tették föl többen is a kérdést. Én magam is föltettem magamnak ezt a kérdést. Az én válaszom az, hogy egyértelműen igen bár itt is találtam olyan pontot, amely alapján úgy gondolom, még lehet erősíteni ezt a segítséget. Van egy olyan fogalom, hogy "a legkevésbé fejlett fejlődő országok". A vámtörvénytervezet az ezekből az országokból származó árukra gyakorlatilag vámmentességet biztosít. Úgy gondolom, itt lehet szigorítani, és ezt gyakorlati példával is alá tudom támasztani. Információim szerint az elmúlt évben 200 millióról közel 1 milliárdra tehát közel ötszörösére emelkedett az e területről származó, behozott áruk értéke vámmentességet igénylő értékről beszélek természetesen. Úgy gondolom, ez nem elsősorban azért van, mert ezek a legkevésbé fejlett fejlődő országok ilyen nagy ütemben fejlődtek volna és ilyen bőséges árukínálattal rendelkeznek, hanem elsősorban azért, mert egyes importőrök megtalálták azt a kiskaput, amelyen keresztül vámmentesen lehet árut behozni. Úgy gondolom, ezt a kiskaput is be lehetne zárni adott esetben úgy, hogyha megköveteljük; ne csak ezekből az országokból származzon papíron ez az áru, hanem ténylegesen onnan is legyen feladva, onnan szállítsák. Biztos vagyok benne, hogy ilyen esetben már nem érné meg egy tőzsdén vásárolt árunak az illető országba és vissza, Magyarországra történő szállítása. Ha tehát egy ilyen módosítást elfogad az Országgyűlés, akkor, gondolom, ez a kiskapu is becsukható mint mondtam , és biztos vagyok benne, hogy ez is a magyar gazdaság hasznára szolgál.
(19.20)
Több szó esett a mai nap folyamán is, mindkét előttem szóló képviselőtársam említette, hogy a vámbiztosíték egy nagyon fontos téma ebben a törvénytervezetben, bár egymáshoz képest ellentétes megfogalmazásban került említésre. Tulok András képviselőtársam szigorítással értene egyet, míg Bernáth Varga Balázs képviselőtársam pedig úgy gondolta, hogy ez nem illik bele ebbe a törvénybe, vagy törvénytervezetbe, és talán innen ki kéne venni.
Ez a kettősség is jelzi, hogy ez a témakör olyan, ami adott esetben vegyes megítélésre ad alkalmat. Az én személyes véleményem az, hogy a vámbiztosíték kérdése egy igen lényeges, és feltétlenül a törvényben, a törvénytervezetben és majdan a törvényben benne kell hogy foglaltasson. Én további szigorítását, mint ami most jelenleg van, nem tenném.
Ugyanakkor viszont egy bizonyos könnyítést, pontosan úgy, ahogy egyébként Bernáth Varga Balázs képviselőtársam is érzi, a pénzbeli biztosítékok mellett én javasolnék, hogy a zálogjogot erre a területre is lehessen kiterjeszteni, és abban az esetben talán a magyar gazdálkodóknak a pénztelensége sem kerülne annyira előtérbe, mint adott esetben egyébként ez ténylegesen megvan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy eddig még egy téma nem került egyetlenegy hozzászólásban sem elő. Az pedig azoknak az embereknek a munkája, amelyet egyébként a törvényjavaslat tartalmaz, elég bő terjedelemben tartalmaz, tehát azoknak az embereknek a munkája, akik ezzel a vámigazgatással, vámjoggal, egyáltalán a vámmal nap mint nap dolgoznak, és tulajdonképpen rajtuk keresztül az állampolgárok találkoznak a törvényi szabályozással.
Saját tapasztalataimat mondhatom, úgy is, mint magánember, aki az utóbbi időben igen gyakran átlépte az országhatárt, és szeretném hangsúlyozni előre, hogy mezei útlevéllel, tehát nem diplomata-útlevéllel léptem át az országhatárt, és el kell hogy mondjam, hogy a vámtisztviselők a határokon igen udvariasan, hozzáértéssel és gyorsan igyekeznek a munkájukat végezni. Úgy gondolom, hogy ezt ebben a vitában nem árt elmondani. Főleg akkor nem, hogyha, mondjuk a német határon az ember azt tapasztalja, hogy körülbelül egy félórás várakozás után még tíz percre félreállítanak, hogy megnézzék, nem loptam-e azt az autót, amivel mentem, és tulajdonképpen ezt senki nem rója föl az ottani vámtiszteknek, hiszen csak a munkájukat végzik, és tulajdonképpen senki nem tekinti ezt a munkavégzést úgy, mint ami esetleg a személyiségjogai ellen irányulnak.
Magyarországon sajnos többször előfordul, hogy egy-egy intézkedés, egy-egy hatósági intézkedés úgy kerül, rossz kifejezés, de ez jutott eszembe, "lereagálás-ra", hogy ez a személyiségi jogaimat sérti. Örülök neki, hogy a törvénytervezetben megfogalmazásra került, hogy a jogszerűen fellépő pénzügyőr intézkedéseinek az ellenőrzött személy köteles alávetni magát, és én is úgy gondolom, fontos dolog, hogy ezt beletették a javaslatba.
Ugyanígy el kell mondanom azt, hogy a vámügyintézéssel kapcsolatos munkában is igen nagy szakértelemmel, és szintén azt kell mondanom, hogy felelősségteljesen végzik a munkájukat azok a tisztségviselők, akik általában ezzel a munkával vannak megbízva. Ez még akkor is igaz, hogyha esetenként az újságokban elsősorban nyilván az a szenzáció, hogyha valamiféle visszaélést tudnak prezentálni az újságolvasó számára a hivatal apparátusából. Úgy gondolom, hogy nem ez a jellemző, a döntő többségük becsületesen, nagy hozzáértéssel, felelősségteljesen végzi a munkáját. És az is meggyőződésem, hogy ezek az emberek, ugyanúgy, mint ahogy Tulok András képviselőtársam is hivatkozott rá, a szakmai tapasztalatokat szívesen a rendelkezésünkre bocsátják, és gondolom, hogyha a kormány tagjai is ezekről a szakmai tapasztalatokról kérdezik őket, akkor hatékonyabb törvényt tudunk alkotni, és főleg akkor, hogyha a véleményüket el is fogadjuk, hatékonyabb törvényeket tudunk alkotni, és minél több kaput lehet majd, kiskaput lehet majd becsukni, amelyet egyébként az ügyeskedők nagy-nagy leleménnyel megtalálnak mindig.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül engedjék meg, hogy azt javasoljam, hogy a viták után, a módosító javaslatok megvitatása után a törvénytervezetet fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)