Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy képviselőtársaim már magát a törvényt ismertették, nekem ezzel nem kell töltenem az időt, ezért ettől eltekintek.Az előttünk fekvő törvénytervezet tulajdonképpen nem egy a törvények sorából, annál sokkal fontosabb. Az élelmiszer nem egyszerűen egy fogyasztási cikk: egy olyan fogyasztási cikk, amivel a lakosság minden áldott nap találkozik, ebből adódóan lényegesen befolyásolja egészségi állapotát és anyagi helyzetét is. Tekintettel arra, hogy nagy összegek fordulnak meg ezen a pályán, nagy a csábítás a csalásra.
Ezeket a problémákat már az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve az utána következő mindenkori magyar kormány is fölismerte, és egészen korán, már a múlt század vége tájékán, 1876-ban a XIV. törvénycikkely ez a közegészségügyről szóló törvénycikkely is foglalkozott vele, majd a '895. évi XLVI. törvénycikk az élelmiszerek előállításáról, piaci ellenőrzéséről stb.; majd később az '58. évi XXVII., a '76. évi IV. és a '88. évi IV. törvény is foglalkozott vele.
A rendszerváltás óta sem ez az első eset, amikor a parlament foglalkozik, vagy foglalkozni szándékozott az élelmiszertörvénnyel, ugyanis az előző kormány már beterjesztette 1993-ban ezt a törvényt, idő hiányában ennek a megtárgyalására akkor nem került sor, és ezért van most ez a törvény a parlament előtt.
A nemzetközi szervezetek is rendkívül aktívak voltak az élelmiszer-jogalkotás területén: a FAO, a WHO már mintegy három évtizeddel ezelőtt javasolta a világszabványok gyűjteményének, ennek a bizonyos a Codex Alimentaliusnak a létrehozását, amiről itt már szó esett.
Ennek alkalmazását, a magyar élelmiszertörvény megalkotását az 1976. évi törvény is előírta Magyarországon. Bár sem magának a törvénynek a szövege, sem pedig preambuluma nem tesz említést arról, hogy ez a törvény kerettörvény, de tudnunk kell, hogy ez olyan kerettörvény, mint a környezetvédelmi törvény volt nem is olyan régen, és ez a törvény is majd a pótlólagosan elfogadandó törvényeken keresztül fejti ki igazándiból a hatását.
Egy új fejlődés lehetőségét teremti meg, és reméljük, ez a fejlődés odavisz, hogy a magyar élelmiszerek mindinkább megfelelnek az európai szabványnak, és ez a majdani Európa Közösség-i csatlakozásunknak nem lesz akadálya, illetve fékje. Azt viszont látnunk kell, hogy ez az út hosszú. Hosszú, ugyanis nemcsak a törvényalkotásból, hanem a törvények végrehajtásából is áll. Működtetni kell azt az intézményrendszert, amelyik garantálja a jó élelmiszer-előállításhoz elengedhetetlen jó alapanyag előállítását. A növényegészségügy, állategészségügy, állattenyésztés, nemesítés, kutatás, ha nem is szorosan, de mindenképpen ezt a célt szolgálja, sőt a fajtafelügyelet, a vetőmag-ellenőrzés, a szaporítóanyag-ellenőrzés is.
Itt ma már esett szó erről más törvénnyel kapcsolatosan, de itt is el kell mondanom, hogy ezen intézmények működéséhez sajnos nem jó a széljárás. Elmondtam már a '94. évi pótköltségvetés vitájában, elmondtam a '95. évi költségvetés vitájában is, hogy az intézményrendszerektől elvett pénzek nagyon drágák. Könnyen előfordulhat, hogy annak a másfél milliárd forintnak, amit e két költségvetés elfogadásával tulajdonképpen megspóroltunk az FM intézményeinek költségvetéséből, minden forintja tíz vagy esetleg száz forintba kerül, mert ezeket az intézményeket nemhogy az eddigi szinten, hanem annál sokkal magasabb szinten kell működtetnünk ahhoz, hogy megfelelhessünk az előírásoknak.
(19.00)
Remélem, hogy a burgonya-, a gabona-, a mustpiacon kialakult helyzet felhívja arra a figyelmet, hogy ezeket a pénzeket nem lehet megtakarítani, mert ráfizetést jelentenek.
Azt is meg kell említenem, hogy a mind igényesebbé váló piacon egyre drágább és egyre gyakoribb ellenőrzéseket kell végezni, és ezek a műszerek rendkívül drágák tehát nem csökkentésről, hanem költségvetés-növelésről kellene hogy szó essék, hogy az elvárásoknak megfelelhessenek.
Mivel a költségvetés vitája előtt vagyunk, azt hiszem, nem késő ezeket a szavakat elmondanom, és kormánypárti képviselőtársaim végre meghallgatják ezt a kérést.
Mint említettem már, a kezdeti lépéseknél tartunk. Remélem, a későbbi lépések azokat a hibákat, amelyeket ebben a törvényjavaslatban felleltem, majd korrigálják.
Mint Glattfelder Béla képviselőtársam már említette, a minőségvédelmi bírság maximálása nem végiggondolt dolog. Nem végiggondolt azért, mert jóllehet, azoknál a kicsi és közepes cégeknél, amelyeknek a termelési volumene nem túl nagy, ez egy jelentős bírság, visszatartó erő lehet. De a nagy cégeknél, a multiknál ez nem jelent igazán visszatartást. Ennek a maximálását ilyen formán nem tartjuk helyesnek, hanem sokkal inkább a veszélyeztetettség mértékét kellene figyelembe venni és annak alapján kiszabni a bírságot.
Sajnos a törvényjavaslat nem tartalmazza azt, hogy azt a bizonyos élelmiszerkönyvet, a magyar változatot milyen időszakra kell elkészíteni. Valamilyen időt kellene szabni ennek, hogy ne nyúljon a végtelenségbe és belátható időn belül elkészüljön.
Van még néhány olyan kérdés, amelyet fel kellene vetni, de azt hiszem, célszerűbb, ha e vita a törvényjavaslat fölött befejeződik és a jövő héten meg tudjuk szavazni. Remélhetőleg a fejlődés során ezek a hibák kiküszöbölődnek.
Az MDF nevében a törvényjavaslat elfogadását javasolom. (Taps.)