Szántó Mihály (MSZP)
DR. SZÁNTÓ MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A magyar nemzetgazdaság jövőjét lényegesen befolyásoló törvényjavaslat fekszik a tisztelt képviselőtársaim asztalán. Az agrárágazattal szorosan összefonódó élelmiszertermelés, amelynek feltételeit az élelmiszertörvény meghatározza, a magam és sokunk meggyőződése szerint a magyar gazdaság legfontosabb ágazata.Bár a törvény a jövőnek szól, mégis visszatekintéssel kell kezdenem. Száz évvel ezelőtt, 1895-ben alkotta meg az akkori parlament az első élelmiszertörvényt. Szorosan követte ezzel a legfejlettebb országokat, például Angliát, Németországot és az akkori közös Monarchia nyugati felét, Ausztriát.
Az előző parlament amelynek az akkori kormánya már 1993 őszén benyújtotta e törvény tervezetét talán azért nem tárgyalta, hogy mi most, az első törvény centenáriumán alkothassuk meg a magyar élelmiszeripart a jövő évezredbe és reményeink szerint egyúttal az Európai Unióba bevezető törvényt.
Miért van szükség erre a törvényre? Kétségtelenül igaz, de a dolgokat leegyszerűsítő, a tények mögé nem néző válasz: az Európai Unió. Tagállamai voltak, vannak és lesznek élelmiszereink legfőbb exportpiacai és amilyen gyorsan lehet mi is tagok akarunk lenni. Ennek elemi feltétele, jogi előírásrendszerünknek az Unióéhoz való igazítása, amelynek szükségességét Brüsszel sokszor hangoztatja, Magyarország készségét mind a kormány, mind a parlament kinyilvánította.
Az élelmiszerszektor az első olyan ágazat, amely ezt a harmonizálást jelen törvénnyel megkezdi és segítségével két éven belül átfogóan el is végzi. Ez a parlamentnek és a kormánynak elemi kötelessége, az élelmiszertermelőknek pedig érdeke.
S itt szeretnék visszatérni arra, amire az előbb utaltam: az Európai Unióra, annak elvárásaira való hivatkozás csak felszín. Soha nem szabad elfelejteni, ami e mögött van. Ez az egyetlen reális lehetősége annak és ebben ritka, széles közmegegyezés van ma Magyarországon , hogy a magyar népnek olyan vagy legalább ahhoz fogható életminőséget kell biztosítsunk, mint amilyen Európa szerencsésebb, fejlettebb, tőlünk nyugatra fekvő országaiban van. Helyes, hogy ebben az átfogó, az egész gazdasági ágazatra kiterjedő jogharmonizációban az élelmiszer élen áll.
Az élelmiszer nem csupán statisztikák termékcsoportjaiból áll, hanem kiemelt, elsődleges jelentőségű. Az élelmiszer az emberi élet, a munkavégzés elemi feltétele, az emberi egészség döntő befolyásolója pozitív és negatív értelemben egyaránt. Meghatározó az emberek, a családok gazdálkodásában, hiszen napi kiadásaink 40 százalékát élelmiszerre fordítjuk. S az élelmiszerszektor sem egy a magyar gazdaság szakágazataiból.
A területi, éghajlati adottságainkra, a magyar földművelők, gazdálkodók évszázadokon át gyűjtött tapasztalatára, tudására alapozva, a múlt század második felében kialakult és folyamatosan fejlődött élelmiszeripar, a magyar gazdaság húzóágazata volt és meggyőződésem szerint lesz is.
Az Európa fejlettebb részeivel azonos szabályozásra ennek az iparnak szüksége van. Szüksége van ma, amikor még kivülállóként el akar adni az Unió belső piacán. De legalább akkora szüksége van ahhoz, hogy felkészüljön az Európai Unió tagságának idejére, amikor a határok eltűnnek és nemcsak mi jelenhetünk meg az Egyesült Európa bármely piacán, hanem a mi üzleteinkbe is teljesen szabadon szállíthat bármely holland, olasz, francia vagy dán cég.
Jogos és megkerülhetetlen ezek után a kérdés: meg tud-e felelni az önök előtt fekvő törvénytervezet ezeknek az elvárásoknak? Igen, de nem önmagában. Az természetes gondolom , ha tudjuk, hogy több ezer oldalt tesz ki az Európai Unió élelmiszer-szabályozása. Az önök előtt fekvő törvényjavaslatot egy hatalmas fa gyökérzetéhez tudnám hasonlítani. Meghatározza, életre kelti, táplálja a rajta néhány éven belül felépülő és kiteljesedő, az Európai Unióval teljesen konform, új magyar élelmiszer-szabályozást.
Ezért úgy gondolom, hogy befejezésként a törvényjavaslatot nem tartalmának ismertetésével, hanem egy nagy fa, ma még nem látható, de már készen lévő néhány ágának ismertetésével ajánlom elfogadásra. Ezzel érzékeltetni szeretném, hogy a törvény zárórendelkezéseinek egy-egy mondata, felhatalmazása milyen jelentős joganyagot jelent.
Az önök előtt fekvő, 24 oldalas törvényjavaslat végrehajtási rendelete 70 oldalas, és szó szerint átveszi az Európai Unió fogyasztói tájékoztatást és hatósági ellenőrzést szabályozó anyagát.
(19.10)
Az eredetvédelemről, a különleges tulajdonság tanúsításáról, a biotermelésről, a dohányról szóló rendelettervezetek a megfelelő európai dokumentumok átvételével készen vannak. Az európai előírások legnagyobb részét, a részletes technikai szabályokat átvevő magyar élelmiszerkönyv körülbelül fele, 81 előírás, körülbelül 700 oldal terjedelemben ugyancsak készen hatálybalépésre vár.
Az előkészítő munkát végzők meggyőződése és erről engem is meggyőztek , hogy az előttünk lévő törvény előírásai és felhatalmazásai alapján két éven belül megtörténik az Európai Unió teljes élelmiszerjogi előírás-rendszerének honosítása.
Ugyancsak meggyőződésem, hogy erre a magyar fogyasztóknak, a magyar élelmiszer-gazdaságnak és az egész nemzetgazdaságnak szüksége van. Ez az egyik igen fontos feltétele annak, hogy a gazdaságunk legfontosabb vagy egyik legfontosabb ágazata eséllyel versenyezhessen a jelenlegi európai piacon, egyúttal már felkészülve, jó eséllyel várhassa azt a nagy lehetőséget, de még erősebb versenyt is jelentő helyzetet, amelyet majd az Európai Unió tagsága jelent.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében javaslom, és kérem önöket, hogy az első magyar élelmiszertörvény megalkotásának centenáriumán, az előttünk lévő törvényjavaslat elfogadásával teremtsük meg a magyar élelmiszergazda-ság további fejlődésének jogi szabályozási alapját. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)