Bálint György (SZDSZ)
DR. BÁLINT GYÖRGY (SZDSZ): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt azt a véleményemet szeretném illő tisztelettel kifejezni, hogy egy régió kritikus problémáinak a megoldása sokkal nagyobb jelentőségű kérdés az ország szempontjából, mint annak a régiónak a részaránya az ország egész területéből. Mégpedig azért, mert hiszen a megoldás vagy önmagában a megoldásra való törekvés, a megoldás szándéka is módszereket, metodikát, lehetőséget nyújt arra, hogy további hasonló kérdéseket könnyebben, egyszerűbben oldjunk meg.A részletes vita elveinek megfelelően én a határozati javaslat 3. pontjához szeretnék hozzászólni, amely azt mondja, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése felkéri a kormányt, hogy '96. március 30-áig dolgozzon ki stratégiai munkatervet, cselekvési programot. Én azzal a négy ponttal, amely a 3. pontnak az alpontjait képezi, teljes mértékben egyetértek. Négy, nem? (Közbeszólás: Négy.) Az négy. Igen. Teljes mértékben egyetértek, csak néhány gondolatot szeretnék ehhez a kérdéshez elmondani, mielőtt a javaslatomat megtenném, mégpedig csupán címszavakban.
Mi a teendő? A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodásának a rendezése során legalább kétféle feladatot kell megoldani. Az egyik az, hogy alkalmazkodni kell a vízhiányos állapothoz, a másik pedig az, hogy pótolni kell a vizet külső vízforrásokból. Ennek természetesen mindegyiknek több alpontja is lehet, többek között például olyan elhanyagolt módszerek, mint a lehullott csapadék helyben tartása, a párolgási veszteség csökkentése, a racionálisabb öntözéses gazdálkodás, a nem ivóvízminőségű vizet igénylő munkákra például mint kertek öntözése vagy kocsimosás értéktelenebb vízkészleteknek a hasznosítása és így tovább.
Én ennél is fontosabbnak és sürgősebben megoldandónak tartom azonban a külső vízforrásoknak a hasznosítását. Itt szeretnék csatlakozni ahhoz, amit az imént Samu János képviselőtársam elmondott. A Duna-Tisza közi területnek egy része 40-50 méterrel magasabban fekszik, mint a vizet adó folyóknak a tengerszint feletti magassága. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy azokat a területeket kell öntözni, amelyek a legmagasabban vannak. Éppen olyan ésszerű elhatározásokat lehetne véghez vinni, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az alacsonyabban fekvő területeket öntözzük. Ezzel kapcsolatban az általános vitában Juhász Pál képviselőtársam mondott nagyon megszívlelendő tanácsokat. Énnekem az a szerény véleményem, hogy az öntözhető és az öntözendő területek, vagyis azok a területek, amelyeket racionálisan, gazdaságosan lehetne öntözésre berendezni, többé-kevésbé egybeesnek, vagy legalábbis csak olyan terveket kellene készíteni, amelyek ezeket a racionális öntözési lehetőségeket hasznosítják, használják ki.
(20.40)
Szeretném hangsúlyozni azt, hogy nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok minden ellenkező véleménnyel szemben a téli vízhasznosítás kérdésének azért, mert ez nemcsak öntözést jelent, hanem a talajvíz szintjének az emelését is. Ez ad lehetőséget arra, hogy a kiszáradó természetes tavakat vagy a mesterséges víztározókat télen tudjuk feltölteni vízzel, abból a célból, hogy ezeket a vízkészleteket nyáron hasznosítsuk. És természetesen környezetvédelmi szempontból is rendkívül nagy ennek a jelentősége, hiszen a kiszáradó területeken nagyon sok növény- és állatfaj kritikus helyzetbe került, pusztulóban vannak, és ezeket is meg lehetne menteni azzal, ha a Duna-Tisza-közi hátság vízháztartását rövid időn belül és a nemzetgazdaság legkisebb terhelése mellett tudnánk megoldani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)