Mészáros István László (SZDSZ)
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslathoz három módosító indítvány érkezett. A módosító indítványok közül Sepsey Tamásét a bizottság támogatja. Dögei Imre képviselőtársunk módosító indítványa azt fejezi ki, hogy az ingatlanegyeztető bizottságokban az egyházi és az állami oldal jogai és kötelezettségei azonosak legyenek.A bizottság véleménye szerint erre a módosító indítványra nincsen szükség, mert bár az alapvetően helyes elvet fejt ki, a két oldal egyenjogúsága jelenleg is biztosított a törvényben eljárásilag. Ugyanis az egyenlő szavazati nyomaték biztosítása végett az egyházi oldal képviselői a kormányt képviselő tagokkal azonos számban vesznek részt a bizottság munkájában. A bizottságok vezetése is társelnöki rendszerben valósul meg.
A harmadik módosító indítványt Balsai István képviselőtársunk nyújtotta be. Ezt sem támogatja az emberi jogi bizottság. A törvényjavaslat szövege alapján az ingatlanegyeztető bizottság elnöke a kormány által megbízott személy lenne, Balsai István módosító indítványa szerint a kormány által megbízott államtitkár. Balsai István ezt azzal indokolja idézem , hogy a „törvényjavaslat - úgymond - nem tartalmaz megfelelő garanciákat arra nézve, hogy az egyházak által elvárt, megfelelő szintű kormányképviselet a jövőre nézve biztosítva legyen.”
(21.10)
Az emberi jogi bizottság részletesen megvitatta a Balsai István által felvetett kérdést. A bizottság többségének álláspontja szerint a kormányképviselet szintje az egyeztető bizottságokban nem garanciális kérdés. Ugyanis a bizottságok feladat- és hatáskörét, jogosítványait törvény határozza meg és ezek függetlenek a bizottság elnökének rangjától.
Másfelől a bizottságok nem is ügydöntő bizottságok, hanem döntés-előkészítő tevékenységet végeznek, a végső döntést pedig éppen a legmagasabb szint, a kormány hozza. Tehát a bizottság elnöke által viselt bármilyen, akár államtitkári, akár miniszteri rang önmagában nem garancia arra, hogy a bizottság javaslatát a kormány ne bírálhassa felül.
Álláspontunk szerint mind az állami, mind pedig az egyházi oldal elemi érdeke az, hogy szakmailag a leghozzáértőbb, politikailag a legtárgyalóképesebb, illetve leghitelesebb képviselőit ültesse a bizottságokba, hiszen a döntés-előkészítés minőségét elsősorban nem a címek és nem a rangok határozzák meg.
Balsai István képviselőtársunk módosító indítványa önmagával is ellentmondásban áll a bizottság többségének véleménye szerint, hiszen ugyanakkor, amikor magas szintű kormányképviselet mellett érvel, kizárja például a művelődési és közoktatási miniszter elnöki szerepvállalásának lehetőségét, márpedig egyes különösen kényes ügyek kezelése ezt kívánatossá teheti.
Jogtechnikai szempontból sem indokolt az elnöki pozícióhoz szükséges rangot törvényileg bemerevíteni, hiszen ez azzal járhat, hogy a kormányzati struktúra esetleges későbbi változása miatt újabb törvénymódosítás válik szükségessé. Ezt a szempontot mindenképpen célszerű figyelembe venni, tisztelt képviselőtársaim, egy olyan törvény esetén, amelynek végrehajtása több kormányzati cikluson átível.
Fel szeretném hívni továbbá tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a törvény az egyházak képviseletének szintjét sem határozza meg. Mindössze az egyházak képviselőiről beszél, a további kijelölést az adott egyház belügyének tekinti. Helyes, hogy ez így van, hiszen az egyházi autonómia egyik alapvető feltétele, hogy az egyházak maguk döntsenek szervezeti és képviseleti kérdéseikben. Ennek alkotmányos garanciáját képezi az állam és az egyház elválasztása.
Az éremnek azonban van egy másik oldala is, ezen garancia alapján az állami oldalt, jelen esetben a kormányt is megilleti az a lehetőség, hogy maga határozzon saját szervezeti és hatáskör-telepítési kérdéseiben. Arra pedig, hogy az államot adott esetben államtitkár képviselje, Balsai István módosító indítványa nélkül is lehetőséget nyújt a törvény.
Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, azt is el szeretném mondani, hogy mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a kormány ne tartozna politikai felelősséggel azért, hogy egy adott ügyben milyen szinten jeleníti meg magát. Ez azonban már nem a jog, hanem a politikai illem területére tartozó ügy. A politikai jómodor valóban azt diktálja, hogy az állam az egyházakkal lehetőség szerint magas szinten érintkezzen. Az érintkezés szintje azonban az ügyek jellegére tekintettel esetenként eltérő lehet. Gyakorlatiasnak, azaz ügycentrikusnak, nem pedig rangcentrikusnak kell lennünk, hiszen az állam és az egyházak viszonyának fokmérője elsősorban az ügyek elfogulatlan és szakszerű kezelése, nem pedig címek és rangok. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmet, és ennek figyelembevételével kérem, hogy a törvényjavaslatot támogassák a Sepsey Tamás képviselőtársam által módosított formájában. Még egyszer köszönöm. (Taps.)