Balsai István (MDF)

1995. október 9.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most az 1. ponthoz kapcsolódva, Sepsey Tamás helyetteseként is szeretném aláhúzni, hogy a Mészáros képviselő úr által elmondottakból következően úgy tűnik, hogy ez a talán csak nyelvhelyességinek tűnő, de mégsem egészen nyelvtani módosítás elfogadásra találhat itt, az Országgyűlés plenáris ülésén. Annak ellenére amit nem említett Mészáros képviselő úr , hogy az előterjesztő nem értett egyet ezzel a módosítással sem, tehát nem értett egyet azzal, hogy az egyébként igen helyes elvek szerint, a magyar nyelvtan közmegegyezés szerinti szabályainak megfelelő formában módosuljon; a felsorolásban írt "miniszternek" kifejezés helyett a "miniszterre" redukálódva és egyszerűsítve a mondatot. Ugyanakkor precizírozza azt is, hogy ezek a személyek egy-egy megbízottat küldhetnek a bizottságba, mert ennek elmaradása esetén számtalan és korlátlan megbízottal vehetnek részt, ami nyilván az ügy tárgyalási részét technikailag és politikailag is kezelhetetlenné tenné.Tehát még egyszer mondom Sepsey Tamás véleményét is tolmácsolva önöknek -: mi azt szeretnénk, ha nemcsak a bizottság támogatná ezt a módosítást, hanem az előterjesztő is egyetértene vele, szemben a bizottság álláspontjával, amely ezt nem támogatta. Azt szeretnénk a tisztelt jelenlévők útján közölni a jelen nem lévő háromszázvalahány képviselővel, hogy legyenek kedvesek majd ezt a valóban figyelemre méltó módosítást a végső szavazásnál az általunk javasolt formában elfogadni. Köszönöm szépen, ehhez a ponthoz ezt szeretném mondani.

Amennyiben elnök úr megengedi, külön felszólítás nélkül rátérnék a jelentésnek arra a pontjára, amely az én módosító indítványommal kapcsolatban talán nagyobb figyelmet érdemelt, mint amit reméltem és amelyet Mészáros alelnök úr ismertetése alapján úgy tűnik számomra sem az előterjesztő, sem az emberi jogi bizottság nem támogat. Amennyire informálódtam, az előterjesztő képviselőjének álláspontja nem túlságosan releváns, úgy tudom, hogy nem megfelelő szinten és nem megfelelő felkészültséggel képviseltette magát az előterjesztő. Nem tudom, hogy ez így volt-e, de a Sepsey Tamás-féle módosítás nem-támogatásából én erre következtetek.

Ami a bizottság álláspontját illeti, úgy informálódtam, hogy nem túl nagy többséggel vetette el a bizottság ezt az indítványt, úgy érzem, hogy talán emocionális okokból nem használt a bizottsági vitának az 1995. szeptember 19-én, kedden, hasonlóan késői időpontban lezajlott általános vita, és azt hiszem, részben ez motiválhatta azt, hogy végül is a racionális indítványt amely mögött azért több van a bizottság többsége nem látta támogathatónak. Annál is inkább érzem ezt, mert amennyire információim pontosak, a teremben is jelen lévő kormánypárti képviselők egyike-másika is úgy gondolta, hogy jobb lenne ezt az indítványt támogatni, hiszen még egyszer hangsúlyozom: az egyházak is ezt kérték, legalábbis az általam ismert és az ügy szempontjából legnagyobb jelentőséggel bíró katolikus egyháznak ez volt a kifejezett kérése.

Tisztelt Országgyűlés! Annál is érdekesebb ez az állásfoglalás, ez az egybehangzó "nem", amelyet itt Mészáros képviselő úr ismertetett és amelyet a bizottsági jelentés is tartalmaz , hiszen kikerestem az Országgyűlés 1995. szeptember 19-én, kedden, ilyen késői időpontban elhangzott általános vitájának kapcsán az egyébként szokatlan formában akkor is nyilatkozó és most is jelen lévő államtitkár úrnak azt a nyilatkozatát, amelyet ha megengedik szó szerint felolvasok.

Azt mondta az államtitkár úr amikor itt egy elég heves szóváltást követően értékelte a javaslatokat az általam előterjesztett javaslattal kapcsolatban, hogy "az a javaslat, hogy a megbízott személy« helyett szerepeljen megbízott államtitkár«, megfontolandó. Végül is államtitkár a következő és az azután következő kormányban is lesz. A minisztérium és a kormány mérlegelés tárgyává fogja tenni, hogy elfogadja-e vagy nem, a tisztelt Ház pedig szavazni fog a módosító indítványról."

Úgy érzem, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a nyilatkozat tehát amelyet szeptember 19-én az általános vita kapcsán, annak mintegy lezárásaként Szabó államtitkár úr tett éles ellentétben áll azzal a fejtegetéssel, amelyet Mészáros képviselő úr a dolog hátterét is magában foglaló módon itt kifejtett és a támogatásra nem alkalmas indítványként aposztrofált.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom amint ezt az államtitkár úr is megerősítette , államtitkár a jelenlegi kormányt követő kormányban is lesz, hiszen ez alkotmányban szabályozott és gondolom, az alkotmány előkészítése során sem mellőzni kívánt olyan kormánytisztség, amelynek a fenntartása ellen én még sem szakmai, sem politikai, de még a közvélemény részéről sem találtam semmilyen kifogást. Tehát az az érv egyszerűen nem érv, hogy ki tudja, mit hoz a következő kormány, ki tudja, lesz-e államtitkár. Mondhatnánk azt is, hogy akkor nem is tudjuk, lesz-e kormány.

(21.20)

Azt is mondhatnánk, lehet hogy nem lesz Országgyűlés; azt is mondhatnánk, hogy nem lesz Magyarország. Ilyen érvekkel úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, nem érdemes egymást fárasztani, és ilyen késői órában bőségesen, négy-öt percben kifejteni, azt hiszem, súlytalan, hogy lehet, az államtitkár nagyon megköti majd a kormányzati feladatra vállalkozó és arra megbízást kapó intézmény kezét.

Menjünk azonban tovább, hogy miről is van itt szó! Tisztelt Országgyűlés! Én nem véletlenül tolmácsoltam a magam véleménye mellett annak a jelentős egyházi intézménynek a véleményét is, amely a tényleges helyzettel meg van elégedve. Tudjuk, hogy címzetes államtitkári rangot kapott Platthy úr, aki mint magas rangú korábban is magas rangú köztisztviselő, az ügyeket jól ismerően intézi, pontosabban intézné, ha a kormány óhajtaná, magyarul: bonyolítaná az egyházi ingatlanok visszaadására irányuló, elég sokáig stagnáló ügycsoport feldolgozását.

Nem véletlenül kértem azt, hogy az Országgyűlés ne hunyjon szemet egy olyan megoldási javaslat fölött, amely teljesen szabad kezet ad a kormánynak a mindenkori kormánynak annak a személynek a kiválasztása tekintetében, akire ezt a nagyon fontos ügyet bízza.

Miről is van szó, tisztelt Országgyűlés? Ha nem csal a jogérzékem és ez egy elég egyszerű kérdés, ezért megkockáztatom, hogy nem fog csalni , itt arról van szó, hogy bárkire rá lehet bízni ezt az ügyet, tisztelt Országgyűlés. Bárkire még az sem fontos, hogy magyar állampolgár legyen, hiszen a "személy", még azt sem tételezi fel, hogy cselekvőképes legyen. Ebben a törvényi olvasatban, tisztelt Országgyűlés, sajnos azt kell mondom ez egy jogalkotási kellemetlenség, az előterjesztő, gondolom, elgondolkodik azon, amit mondok , hogy itt tulajdonképpen annyi van megkötésként előírva, és a parlament arra adná a jóváhagyását, hogy élő személy legyen az illető. Ezen kívül, hogy melyik földrészen született, milyen állampolgársága van, szereti-e vagy nem a vallást, egyáltalán ért-e az egyházi ingatlanokhoz vagy éppen most evett meg egy misszionáriust valahol Pápuaföldön, ez a törvény alapján lehet, hogy egy kicsit sarkos amit mondok lehetséges lenne.

Én tudom, hogy a politikai jó ízléssel talán nem férne össze az, hogy a kormány egy ilyen személyt bízzon meg az ügyek vitelével. Én feltételezem azt, hogy a jelenlegi kormány politikai jó ízlése tiltaná, hogy egy ilyen személy kezébe tegye az egyházi ügyek tárgyalását, illetőleg a bizottság társelnöki mandátumát. Na de tételezzük fel, hogy jön majd egy olyan kormány, amelyik nem érzi magát arra hivatottnak, hogy különösebb politikai jó ízlést gyakorolva a "személy" megkötöttségen túlmenően még további gesztusokat tegyen az egyházak irányába, éppen ezért azt tanácsolom a tisztelt Országgyűlésnek a távollévőknek is üzenve , hogy ne nyugodjanak bele egy olyan megoldásba, amely teljesen formátlanul a legszélesebb felhatalmazást adja és még annyit sem köt ki, hogy legalább köztisztviselő legyen. A köztisztviselővé válásnak vannak bizonyos kritériumai: törvények, majdhogynem alkotmányos törvények szabályozzák azt, hogy kik azok a személyek a Magyar Köztársaságban, akik megfelelő állampolgársággal, netán megfelelő iskolai végzettséggel, szakvizsgával, valamilyen gyakorlattal vagy pályázat útján elnyert kinevezésen alapuló pozícióval rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen ügyeket kezeljenek. Ebben a törvényben ez így ki van csukva hogy szépen fogalmazzak , ugyanis még ennyi előírást sem tartalmaz. Amikor mi azt kértük, hogy államtitkár legyen ez a személy ez a fizikai személy , akkor arra gondoltunk, hogy az államtitkári pozíció az egy olyan magas, részben a közigazgatásban, részben bizonyos politikai háttérrel is felruházott olyan pozíció, amelynek a kinevezője nem a kormánytól teljes mértékben függő személy, hanem a Magyar Köztársaság elnöke, tehát további alkotmányos garancia, hogy úgy mondjam: közjogi garancia övezi az államtitkár pozícióját. Semmi másra nem gondoltunk, mint arra, hogy ne a politikai jó ízlésre és ne valami teljesen kontrollálhatatlan döntésre, hanem a parlament felelős jogalkotásában megtestesülő valódi törvényhozói felelősségre támaszkodva tegyünk eleget egyszersmind az egyház kifejezett kérésének, tegyünk eleget annak az elvárásnak, amit a választópolgárok egy komoly és felelős parlamenttel szemben támasztanak, és tegyünk eleget annak a kötelezettségnek, ami az Országgyűlést a mindenkori kormánnyal szemben megilleti, hogy valamilyen ellenőrzési lehetőség legyen, ha másképp nem egy üzenet formájában, vagy amikor ezeket az ügyeket intézik, akkor egy olyan személy kezében legyen letéve az ügyek intézése, aki legalább államtitkár.

Ez nem zárja ki természetesen mint ahogy a törvény további szövege erre lehetőséget ad , hogy az államtitkár akadályoztatása vagy be nem töltött funkciója esetén mással helyettesítse a kormány, adott esetben netán, ne adj' isten, egy miniszterrel. Természetesen tudván azt, hogy az ügy döntő fóruma a kormány lesz, mégis úgy gondolom és akinek kormányzati tapasztalata van, ezt meg fogja erősíteni, én magam szerencsére ilyen személy vagyok , hogy a kormányüléseken az ilyen nagyon jelentős tárgyalásokat is magába foglaló és hosszú folyamatként megjelenő előterjesztéseket, ha vannak vitás pontok, megvitatják, de egyébként természetesen a kormány dönt: valamilyen lehetőleg konstruktív és operatív döntést hoz, és az ügyeket nem kezdi el újra tárgyalni.

Tehát az megint csak súlytalan érv, amit Mészáros képviselő úr mondott, hogy azért nem kell különösebben vacakolni itt azzal a szóval, hogy személy vagy államtitkár, mert úgyis a kormány dönt. Aki ilyeneket állít, az nincs tisztában a kormányzat működésével, általában nincs tisztában azzal, hogy egy ilyen struktúrában, amely bonyolult közigazgatási és politikai tényezőkből álló struktúrának a működése, hogyan is történik a gyakorlatban.

Ezért még egyszer nyomatékosan kérem mindazon képviselőtársaimat, akik a bizottságban ezeket az érveket talán nem kellő súllyal érezve támogatták az előterjesztővel egyetértésben a módosító indítvány elvetését, hogy értékeljék át álláspontjukat, és most az egyszer próbáljanak eltekinteni attól, hogy ez az ellenzék részéről, nevezetesen a Magyar Demokrata Fórum részéről lett felvetve. Higgyék el, komolyan mondom, konstruktív indítványnak szántuk ezt és nekünk is az lenne a legfontosabb, hogy az ügyek intéződjenek, és ha jól látom a dátumból közel egy hónapig fontolgatta a kormány a "személy" szónak "államtitkár"-ra történő átcserélését. Lassan egy hónappal ezelőtt tárgyalta ha jól tudom, éppen négy hete, ha jól számolom fejben , s most már tényleg haladéktalanul fogadja el a kormány, és ezzel a változtatással ajánlja az Országgyűlésnek elfogadásra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)