Hegyi Gyula (MSZP)
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr türelmét megkockáztatva egy olyan mondatot idéznék, ami talán nem közvetlenül kapcsolódik a részletes vitához. Ma délelőtt a vonaton Morel Gyulának, a kiváló ausztriai magyar jezsuitának a könyvét olvastam, amelyből egyetlenegy mondatot szeretnék felolvasni: "A keresztény tanításnak az autenticitás, a szerénység és a szavahihetőség maximumára kell törekednie, ha elfogadásra akar számítani."Azt hiszem, ez a gondolat többé-kevésbé azokra is vonatkoztatható, akik valamilyen módon egyházakkal kapcsolatos törvényekről vitatkoznak, egyházak ügyeiben szólalnak fel itt, a parlamentben. Valamilyen módon azt hiszem, hogy a szerénységet, nem mondom, hogy sérti, de legalábbis a határait súrolja az a tény, hogy valóban ahogy Balsai képviselőtársam említette egy hónapja vitatkozunk erről a törvényről. Itt ilyen szavak hangzottak el ma is, hogy gyűlölet, és más szélsőséges megfogalmazások az egyházakkal kapcsolatban, főleg az általános vitában. Ezt nagyon sajnálom, hiszen ezt a törvényjavaslatot még azok sem igen vitathatják, akik ezt az egy pontot, amit Balsai képviselőtársam vitat, mert végül is azért született, hogy előmozdítson valamit, ami az elmúlt egy évben valóban nem úgy működött, mint ahogy működnie kellett volna.
Azt hiszem, e kései órán nem árulok el titkot, ha bevallom, hogy a bizottsági ülésen megszavaztam Balsai képviselőtársamnak a módosító indítványát, nem azért, mert úgy éreztem, hogy amennyiben nem szavaznám meg, akkor súlyos hibát követnék el, hanem azért, mert úgy éreztem ne sértődjön meg se Balsai képviselőtársam, se Szabó Zoltán államtitkár úr , hogy ennek a problémának túl nagy jelentőséget tulajdonítunk. Ha ugyanis a bizottság jó szellemben dolgozik, és a kormánynak az a célja, hogy az ingatlanokat visszajuttassa az egyházaknak, ez akkor is működni fog, ha esetleg nem államtitkár ül ott, hanem más köztisztviselő. Természetesen lehetséges, hogy ezt helyesebb lett volna a törvénybe belevenni.
Ezenkívül pedig Balsai István képviselőtársam módosító indítványával kapcsolatban nekem az volt a problémám annak ellenére, hogy el tudtam volna fogadni -: valóban helyesebb lett volna úgy megfogalmazni, hogy miniszter vagy államtitkár, vagy államtitkár, vagy annál magasabb rendű személy, mert e szerint a tétel szerint tulajdonképpen a miniszter sem vehetett volna részt, mint kormánymegbízott. Sőt utalnék tulajdonképpen arra is s ez a legfontosabb érvem talán , hogy bár nem a formális bizottság ülésén, de közel egyéves szünet után mégiscsak azzal lendült előre az ingatlan-visszaadási folyamat, hogy maga a miniszterelnök úr tárgyalt az egyházak vezetőivel. Ilyen értelemben tehát előfordult az, amikor a miniszterelnök vezette, ha nem is magát a bizottságot, hanem azt az alkalmi grémiumot, amely az ingatlan-visszaadásokkal kapcsolatos kérdéseket megvitatta.
Az, hogy miért nem szerepel benne az, hogy valamilyen köztisztviselő legyen, gondolom azért, mert ugyanúgy a kormány megbízottja ez a személy, mint ahogy az igazságügy-miniszter megbízottja, a pénzügyminiszter megbízottja a többi, az 1. § (1) bekezdésben megjelölt személlyel együtt. Nyilvánvalóan itt is kormánytisztviselőről van szó az én jogértelmezésem szerint, bár lehet, hogy Balsai képviselőtársam ezt másként ítéli meg.
Én azért fontosabbnak tartom, hogy ez a törvény egyáltalán elénk kerül, és remélhetőleg meg fogják szavazni azok is, akiknek e módosító indítvánnyal kapcsolatban rossz lelkiismeretük van vagy vitatják, hiszen a következő évi költségvetési tervezetben ott szerepel a négymilliárd forint ismét az ingatlanok visszaadásának a fedezésére. Az lesz ennek a bizottságnak a dolga, hogy tulajdonképpen megteremtse e pénzügyi keret elköltésének vagy hasznos felhasználásának a területét. Ilyen értelemben tehát azért azt hiszem, a legfontosabb mégiscsak az, hogy föláll ez a bizottság.
Végül pedig hadd mondjam azt, hogy mindig rosszul érzem magam, s ez természetesen senki ellen nem szól, aki ebben a vitában fölszólalt, amikor az egyházak ingatlanairól való törvényhozás előtti vitatkozás túllépi azokat a kereteket, amelyeket szerintem a nyilvánosság előtt el kellene érnie. Magyarán arra gondolok, hogy azért ezeknek a vitáknak nem szabadna ilyen értelemben pártcivódássá válniuk, hiszen maga az a tény, hogy a költségvetés, ha csak nominálértékben is, de ugyanannyit szab meg az idén, mint tavaly és tavalyelőtt, amikor Balsai István még minisztere volt a kormánynak, jelzi azt, hogy ebben a tekintetben az új kormány ugyanolyan komolyan gondolja azt, hogy az egyházakat bizonyos értelemben a lehetőségeken belül kárpótolni kell veszteségeikért azért, hogy új funkcióiknak megfelelően nyithassák meg intézményeiket. Balsai képviselőtársam azt kérte, hogy fontoljuk meg az érveit, én meg azt kérem tőle, fontolja meg, amennyiben érvelése nem kerül elfogadásra a többség részéről, ez a törvény akkor is egy előrelépést jelent. Köszönöm szépen.