Mészáros István László (SZDSZ)
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Szeretnék immár a bizottsági előadói megkötöttség nélkül saját nevemben is hozzátenni valamit a témához. Bár azt hiszem, az nem kétséges, hogy teljes egészében megegyezik a véleményem a bizottság többségének az általam ismertetett álláspontjával.De még mielőtt rátérnék a tárgyra, szeretnék néhány megjegyzést fűzni Balsai István képviselőtársamnak az első felszólalásához. Tehát nem az időközben lezajlott reagálásokhoz.
Természetesen jól érzi Balsai képviselőtársam, hogy a jelenlegi kormány politikai jó ízlése gátat szab annak, hogy bárkit kinevezzen ebbe a pozicíóba, bárkit megbízzon. Arra is utalt, persze, Balsai képviselőtársam, hogy hát de mi van akkor, ha olyan kormány jön, amelynek nincs politikai jó ízlése.
Nekem az a véleményem, hogy akkor az sem szab gátat semminek, ha államtitkár szerepel a törvényben. Ugyanis egy kormány, amelynek nincs politikai jó ízlése könnyűszerrel elérheti, hogy államtitkárként is pozícióhoz juttat általunk nem kívánt személyeket. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy például Miklós Imre is államtitkár volt és nem gondolnám, hogy bárki közülünk politikai jó ízlést tulajdonítana annak a rendszernek, amely őt ehhez a magas pozícióhoz juttatta.
Még valamit szeretnék itt megjegyezni. Szerintem Balsai képviselőtársam nagyon jól tudja: nem az a fő kérdés itt bár első pillantásra úgy tűnik , hogy lesz-e államtitkár vagy nem egy következő kormányban vagy bármikor a jövőben, hanem az a fő kérdés, hogy lesz-e speciális egyházügyi államtitkár.
Hát legyen világos, tisztelt képviselőtársaim, hogy erről szól ez a téma! Erre vannak utalások az általános vitában is.
Ezzel kapcsolatosan azt szeretném elmondani, hogy Balsai képviselőtársam módosító indítványa szerintem egy vádra épül, egy olyan vádra, amelyet a Horn-Kuncze-kormány egyházakkal kapcsolatos magatartásának ellenzői szinte kezdettől fogva folyamatosan hangoztatnak. Nevezetesen, hogy szerintük a kormány lefokozta az egyházakat, amikor megszüntette a Miniszterelnöki Hivatal keretein belül az általános egyházügyi államtitkári posztot; arra a vádra, hogy most is rangon alul akarja kezelni őket, amikor úgymond vonakodik törvényben is nevesíteni az időközben immáron az MKM keretein belül újra életre kelt egyházügyi államtitkári funkciót.
Remélem, aki elfogultság nélkül hallgatta azt, amit bizottsági előadóként elmondtam, az meggyőződött ennek a vádnak az alaptalanságáról. Nem gondolnám, hogy bárki is ül itt, aki elfogultsággal hallgatta a felszólalásomat. Hiszen késői óra van már, s ilyenkor a plénumon már csak azok a képviselőtársaim szoktak tapasztalataim szerint jelen lenni, akik szakmai hozzászólásokat szoktak tartani fő szabály szerint.
Mint ismerik képviselőtársaim, az Antall- és a Boross-kormányban az egyházi ügyekkel két hivatal foglalkozott. A Miniszterelnöki Hivatalban működött az Egyházi Kapcsolatok Titkársága, amelyet két egyházügyi államtitkár vezetett. Véletlenül mindketten a KDNP tagjai voltak.
A másik szerv az MKM egyházi főosztálya volt. Pálos Miklós képviselőtársam, az egyik akkori államtitkár éppen az általános vitában említette, hogy a kettős ügyvitel sőt, kettős hatalmi villongásról beszélt Pálos képviselőtársam mennyi problémát vetett fel annak idején.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Platthy Iván, az MKM akkori egyházügyi főosztályvezetője, jelenleg egyházügyi államtitkára itt lenne és szólhatna, minden bizonnyal ezt megerősíthetné, csak éppen ellenkező oldalról. Egyébként a képet még zavarosabbá tette az az egyfajta időnként felbukkanó szerepzavar, amelynek néha tanúi voltunk akkor, amikor például a Miniszterelnöki Hivatal titkársága állami szerv létére mintegy egyházi érdekképviseleti szervként próbált meg tevékenykedni.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, az új kormány éppen a párhuzamosságból eredő konfliktusok kiküszöbölése és a közigazgatási racionalitás és szerepek tisztázása okából szüntette meg a Miniszterelnöki Hivatal titkárságát. S hogy miért éppen azt és nem az MKM főosztályát, arra az a válasz, hogy a koalíció és a kormány szándéka, hogy az egyházi ügyeket nem politikai, hanem szakmai oldalról közelítse meg.
Célunk a rosszemlékű egyházpolitika fogalmának feleslegessé tétele. Olyan viszonyok felé szeretnénk haladni, ahol az egyházi ügyek kikerülhetnek a politika közvetlen mezejéről. Na most, mindez hogyan jön ide, a részletes vitába? Úgy, hogy miért történt az, hogy egyidejűleg az MKM-n belül nem emeltük ki speciális államtitkári szintre az egyházi ügyeket? vetődhet fel a kérdés.
Ennek az volt a magyarázata tisztelt képviselőtársaim , mert szerintünk ez újra az ügy politikai dimenzióit erősítette volna fel. Nem pedig az volt az oka, hogy rangon alul szerettük volna az egyházakat kezelni. Még akkor is a politikai dimenziót erősítette volna fel, ha tudjuk, hogy jelenleg két ügynek, az egyházi kárpótlás végrehajtásának, valamint az egyház-finanszírozás jelenlegi gyakorlatának, de a megreformálásának is óhatatlanul vannak politikai vetületei.
Lehet, hogy túl racionálisak voltunk és hibát követtünk el, mert tényleg nem számítottunk arra, hogy egyes egyházainkban annyira erős nosztalgia él az egyházügyi államtitkári poszt iránt. Olyan erős nosztalgia, hogy az még - időnként az a benyomása keletkezik erről az embernek - az egyházügyi államtitkári poszt egykori genezisével kapcsolatos rossz emlékeket is elhomályosítja.
Tény és való tisztelt Képviselőtársaim , hogy Pálos Miklós és Platthy Iván nem valamiféle újkori Miklós Imre. Nem feledkezhetünk azonban meg arról, hogy a vallásszabadság mindenkori jövőbeli garantálása ránk olyan struktúrák és szokások megalapozásának a felelősségét rója, amelyeket a sors szeszélye nem tud egykönnyen a visszájára fordítani sem a közeli, sem pedig a távoli jövőben.
Végül is mindenki tudja, hogy a kormány méltányolva a kérelmező egyházak kérését engedett ennek a nosztalgiának, és ennek eredményeként újra van egyházügyi államtitkári poszt. Nem érheti tehát a kormányt a rangon aluli kezelés vádja.
Helyesen döntött a kormány akkor, amikor nem ment bele viszont abba, hogy ez egy teljesen függetlenített pozíció legyen, hanem megtartotta azt az MKM szakmai felügyelete alatt. Hosszabb távon természetesen azt tartjuk ideálisnak, ha az egyházak teljesen önállóan intézik ügyeiket és nincsenek olyan megoldatlan, politikai jellegű ügyek, amelyek akár egyházi, akár állami oldalról szükségessé tehetik címzetes egyházügyi titkárok, védnökök, biztosok vagy bárminek nevezzük beiktatását a kormányzati struktúrába.
Mindezt azért mondtam el, mert ennek az ismerete szükséges álláspontom szerint mint háttér-ismeret annak megértéséhez, hogy tulajdonképpen mik is sejlenek föl egy ilyen egyszavas, technikainak tűnő módosító indítvány mögött.
De még szeretném azt is megjegyezni, hogy Balsai képviselőtársam nem adott igazán választ arra, hogy szerinte változik-e ezeknek az egyeztető bizottságoknak a hatás- vagy a feladatköre, a szerepe akkor, ha például változás következik be abban a rangban, amelyet a bizottság elnöke visel. Mert álláspontom szerint nem következik be változás. Tehát azokat az aggályokat, amelyeket képviselőtársam megfogalmaz, akkor lehetne kiküszöbölni, ha erre irányuló módosító indítványok lennének, magyarán: a bizottság eljárását kívánná képviselőtársam megreformálni. De hát ez a törvény nem erről szól.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)