Medgyasszay László (MDF)

1995. október 9.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves állatorvos kollégáim szerte az országban! Az állat-egészségügyi szolgálat hasonlatos az oxigénhez. Akkor érezzük igazán fontosságát, ha hiányzik, vagy ha jelenléte az életünkben csökken, fogyatkozik. Ma, amikor egy új állat-egészségügyi törvény meghozataláról tárgyalunk, nem haszontalan visszatekintetni, hogyan is alakult ki ez az ágazat. A rövid történelmi visszatekintést azért is szeretném megtenni, mert lehet, hogy szakmai elfogultság úgy érzem, hogy ez a szolgálat megérdemli, hogy az őt érintő törvényjavaslat tárgyalásakor a parlament jegyzőkönyvében megörökítsük múltjának néhány mozzanatát. Talán mottóként előrebocsáthatom, hogy az ember, mint a Földet uraló faj, az állategészségügyet is elsősorban saját szempontjai szerint mérlegeli és kezeli. Ezért az ezen a téren meghozott jogszabályok, rendeletek vagy az ember védelmét szolgálják az állatról emberekre terjedő betegségek vonatkozásában, vagy gazdasági megfontolásból vagyonának, anyagi javainak védelmét szolgálják.

A magyarság az állattartó nomád ősök hagyományai, valamint egy alapvetően agrárállam kialakulása következtében különösen kötődik az állattartáshoz, az állatokhoz. A történelem viharai ellenére is lépést tudtunk tartani minden korban a kor szellemének megfelelő orvoslási ismeretekkel, még ha ezeket sokáig át is szőtték a kuruzsló, ráolvasó módszerek. Írásos emlékünk van már Könyves Kálmán korából az állat-egészségügyi rendészettel kapcsolatban. Nagy Lajos korából céhlevelek és bélyegző maradt fenn, melyet úgynevezett húslátó emberek használtak, kiknek feladata a vágásra és közfogyasztásra szánt állatok megszemlélése volt. Vagy említhetnénk a vágóhíd szavunk eredetét, mely Mátyás király rendelkezése nyomán született, mikor is a vágóhelyeket kiparancsolták a települések szélére, a folyóvizek fölé úgy, hogy a víz a vágási hulladékot elszállítsa, elvigye a várostól, és az állatokat sem engedték be a városba.

Az állatorvoslásban gyökeres fordulat a XVIII. században történt, amikor is a nagy állatjárványok után egyes kormányok szükségesnek látták a beavatkozást, ugyanis ezen állatjárványok nyomában a nagy elhullások következtében nyomor és éhínség söpört végig Európán. Magyarországban az 1720-as években például egyedül a Bánátban 200 ezer szarvasmarha és 400 ezer juh pusztult el a marhavészben, de hasonló pusztítást okozott egyes esetekben a lépfene és több más betegség. E körülmények között 1762-ben Lyonban megnyitották a világ első állatorvosi iskolájának kapuit, ahova Mária Terézia császárnő is küldött növendékeket. Az eredményekkel azonban elégedetlen volt, ezért a magyar származású Adamik Pál orvosdoktort bízta meg az orvosképzés keretei között az állatorvosi oktatás megindításával Bécsben, és egyúttal elrendelte Kolozsvárott is az úgynevezett orvos-sebészeti tanintézetben az állatorvosi ismeretek oktatását.

1786-ban született meg II. József császár rendelete a pesti egyetemen állatgyógyászati tanszék felállításáról. Az oktatás Tolnai Sándor szervezésében és irányításával 1787-ben kezdődött meg Pesten, vagyis Magyarországon 208 éve történik folyamatosan állatorvos-képzés. Történelmi lépés volt 1731-ben a marhalevél bevezetése a célból, hogy a szarvasmarhák mozgását járványügyi szempontból figyelemmel lehessen kísérni. A marhalevél intézménye aztán lassan kiterjedt a lovakra, sertésekre és a kis kérődzőkre is, és egy rövid, éppen az elmúlt évtizedben történt zsákutcát követően azóta is, máig mint az egyik legmegbízhatóbb intézmény működik a haszonállat-tartásban.

(11.50)

Már a XIX. század közepétől is születtek az állategészségüggyel, az állategészségügy közegészségügyi vonatkozásaival és az élelmiszerrel kapcsolatos törvények, melyek többek közt lefektetik a ma is érvényes húsvizsgálati elveket, a fogyaszthatóság eldöntésének módszereit. Itt ki kell emelnem a húsvizsgálatot, s általában az állati eredetű élelmiszerek vizsgálatát, mint időnként szakmai körökben is fel-fellobbanó vitát, hogy ez mennyiben része az állategészségügynek. Történelmi példaként hadd utaljak a múlt század végén történt porosz kísérletre, mikor is az állatorvosok kezéből kivették a húsvizsgálatot, és azt az emberorvosokra bízták, mondván, végül is a hús emberi felhasználásra kerül. Ennek következménye volt a gümőkóros, brucellózisos, lépfenés emberi megbetegedések rohamos elszaporodása, hiszen a humán orvosok nem ismerték az állati szervezetet, nem észlelhették annak elváltozásait. A kísérletet gyorsan abba is hagyták, és a feladat visszakerült a hozzáértők kezébe.

Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy még véletlenül se szorítkozzunk az állatorvosi hivatás megítélésekor arra, hogy az csupán az állatok gyógyításával foglalkozik. Éppen napjainkra, mikor az önellátás szinte teljesen megszűnt és az élelmiszert a kereskedelmi forgalomból szerzi be a lakosság, különösen szem előtt kell tartanunk és figyelmünk középpontjába kell vonnunk az állategészségügynek az élelmiszer-előállításra vonatkozó feladatát, kezdve ennek vizsgálatát már az állatok takarmányánál.

Mint már az elején is említettem, az ember öncélúan alkotja az állat-egészségügyi jogszabályokat is, egészségének közvetlen védelmén túl közvetlen anyagi érdekeit védve. Ez is egy igen fontos érv volt a mellett, hogy az állategészségügy fogalma a járványvédelem, a gyógyító tevékenység, a szaporodásbiológia, a takarmányhigiénia, az állatgyógyászati készítmény előállítása, forgalmazása, kutatása, az oktatás mellett magába foglalja az élelmiszerhigiéniát is. És akkor még nem említettem azt a követelményt, hogy az élelmiszer ne csak ártalmatlan, hanem tartalmas is legyen.

Az állatorvosi kar nevében köszönöm, hogy meghallgatták a történelmi visszapillantást. Mindezek előrebocsátása után röviden vizsgálat alá venném a beterjesztett törvényjavaslatot.

Ahogy miniszter úr is utalt rá, a törvényjavaslat előkészítése már régóta folyik. 1991-ben alakult egy olyan szakmai grémium, amely az állatorvosi kar különféle érdekképviseleteinek, szellemi műhelyeinek, oktató intézményeinek reprezentatív embereiből állt. Ez a grémium nagyon komoly szakmai munkával már '91 nyarára elkészítette az első tervezetet. Ez különféle okok miatt '93-ig alvó állapotban volt, majd '93-ban ez a csapat újra elkezdett foglalkozni a törvénnyel, és a minisztérium szakapparátusával való együttműködéssel '93 nyarán tulajdonképpen a törvénytervezet elkészült. Ezek után aggódva hallgattam olyan véleményeket az elmúlt időben, hogy az elkészült törvénytervezetet szakmailag át kell vizsgálni, hiszen a javaslat mint ahogy Puha kollégám is mondta több év kemény szakmai csatározása után került kidolgozásra.

A törvényjavaslat lényegét, céljait miniszter úr expozéjában méltatta, részletezte nem kívánok felesleges ismétlésekbe bocsátkozni. Megelégedéssel kell viszont nyugtáznom, hogy némi kis kitérő után a mostani módosításokkal tulajdonképpen az eredeti állapothoz közelítettünk, még ha a változásokat helyenként gyengébbnek is érzem az eredetinél. De azt is hozzá kell tennem korrekten: néhány ponton a javaslat előnyére módosult. Ilyen például a hatósági fórumrendszert egyszerűsítő és az intézmény feladatát jobban megjelenítő új megfogalmazás, az Állatgyógyászati Oltóanyag- és Gyógyszerellenőrző Intézet esetében. Erről a vitáról részletesen hallottunk Kertész kolléga, a bizottság előadója, előadásában is, és kitért rá Puha Sándor kollégám is.

Engedjék meg, hogy ezt a kérdést én is érintsem egy másik aspektusból. Egyértelműen egyetértek ezzel a módosítással. Világossá, átláthatóvá vált a száz éve bevált állategészségügy-igazgatási rendszer, a lineáris fórumrendszer, tulajdonképpen csak tovább tisztult.

Elhangzott olyan vélemény, hogy nem lesz megfelelő szakképzettség az állat-egészségügyi állomásoknál. Régi gyakorlat járványos betegség esetén, hogy az állomás, illetve hatósági állatorvos komoly határozatokat, intézkedéseket hoz az országos állat-egészségügyi vagy egyéb intézetek szakértői véleménye alapján. Azt hiszem, ez az analógia működőképes és hasznos lesz a tárgyalt esetben is. A másik vélemény az összeférhetetlenség volt. Az a véleményem, hogy ha az elmúlt időszakban a gazdasági átalakulás és némi joghézagok okán kialakulhatott egy olyan helyzet, amely a törvény után összeférhetetlen, akkor meg kell szüntetni az összeférhetetlenséget, nem pedig egy nem kedvező vagy nem helyes kialakult gyakorlathoz kell igazítani egy új törvényt. A vita során legnagyobb örömömre győzött az a szakmai érvelés, amely most már áttekinthetővé és egyértelművé teszi az igazgatási és hatósági fórumrendszert.

A másik kérdés, amiről néhány szót szeretnék beszélni: nagy örömömre a törvény egyértelműen szétválasztja a hatósági és a magán-állatorvosi tevékenységet, és széles körben megfogalmazza azt a tevékenységet, amely a korszerű állatorvoslás terét jelenti, azaz nemcsak az állattartóval való kapcsolatra gondolok itt, hanem például a szakértői, a szaktanácsadói tevékenységet is az állatorvosi tevékenységek közé sorolja. Ezen a téren azonban van egy aggodalmam. Ezt elmondtam a kamarai törvény tárgyalásakor is, tegnap. Ha most a magán-állatorvosi és a hatósági állatorvosi gyakorlatot egyértelműen azonnal szétválasztjuk, ez gondot okoz az állat-egészségügyi szolgálat egésze szempontjából. A törvény nagyon helyesen megengedi a hatósági állatorvosnak a magángyakorlatot, viszont nem teszi egyértelművé, csak megengedhetővé a magán-állatorvosok megbízatását egyes hatósági feladatokkal. Én csak egy példát szeretnék felhozni: például a belföldi állatszállításoknál nem hiszem, hogy le lehetne fedni az egész ország területét bizonyos időpontokban hatósági szolgálattal. Én remélem, hogy a törvény keretei alapján a végrehajtási utasításban ésszerű és okos megoldást talál a minisztérium.

Tisztelt Ház! Ezzel kapcsolatban még szeretném azt is elmondani és felhívni a figyelmet arra, hogy az állami és a kamarai tevékenység, vagyis a hatósági és a magán-állatorvosi tevékenység nem két szervezet által végzett külön tevékenység, hanem egy szervezetnek, az állat-egészségügyi szolgálatnak két, egymással szükségszerűen harmóniában lévő szervezete és tevékenysége. Mindehhez persze természetesen működőképes szervezetre van szükség. Hogy konkrét legyek: szükség van a megyei állat-egészségügyi állomásokra. Nevezzük őket akár egy államháztartási reformban hivataloknak, de mint szervezet fennmaradása, nagyon fontos. Miközben vallom, hogy igenis, az állategészségügynek szüksége van korszerűsítésre, meg kell állapítanom, hogy 1994 ősze óta csak a nyirbálása folyik.

Szót emeltünk már 1994 őszén, a pótköltségvetés tárgyalása során az intézményektől elvont költségvetési tételek ellen. Szót emeltem 1995 tavaszán, a pótköltségvetés tárgyalása során az újabb elvonások ellen. Attól tartok, hogy ezek az elvonások veszélyeztetik a szervezet működését. Mert miközben nagyon fontos kormányrendelet születik például vásárokról, piacokra további létszámot igényelve, miközben az ellenőrzendő egységek száma növekszik úgy az élőállat-forgalmazásban, mint az élelmiszer-előállításban, az állatgyógyászati készítmények, takarmányok előállításánál és forgalmazásában , súlyos létszámcsökkentések vannak napirenden, melyeket igazából technikai felszereléssel nem lehet kompenzálni. Márpedig látnunk kell, hogy belső államrendünk is igényli ezt a szervezetet, s a megcélzott hárommilliárdos agrárexportnak is állami garanciát adó intézménye az állat-egészségügyi szolgálat.

Az állategészségügy feladata az élelmiszerek importja, feltételrendszerének előírása, ennek ellenőrzése és a járványmentes állapot fenntartásával a turizmus, a tranzitszállítások zavartalanságának biztosítása is. A mi helyzetünkben nem lehet azonos a mérce, mint például Angliában, melynek természetes határa van, vagy a fejlett államokkal körülvett európai államokban. A mi viszonyaink között földrajzi helyzetünk miatt is ugyanezért az eredményért sokkal inkább meg kell dolgozni, erősebb szervezésre és szervezetre van szükség.

Nem demagógiából, csak konkrét példát említve, utalnék a gabonahelyzetre. Ha az intézményrendszer kiépítésére a kormányzat a földművelésügynek nagyobb segítséget adott volna, és az információs intézményrendszer jobban működne vagy egyáltalán működne, nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe, hogy attól kell félni: esetleg nem lesz elég a jövő tavaszig a gabona és a liszt.

(12.00)

Tegnap Raskó kollégám a gazdasági kamarákkal kapcsolatban hívta fel a figyelmet arra, hogy van egy törvény, van egy intézményrendszer és kormányunk nem adta meg a megfelelő anyagi támogatást ahhoz, hogy a mezőgazdasági kamarák működése gördülékenyen megindulhasson.

Éppen ezért kérem a kormányt úgy is mint állatorvos, úgy is mint képviselő, de leginkább mint állampolgár , hogy az 1996-os költségvetésben biztosítsa az agrár-intézményrendszer és ezen belül az állat-egészségügyi igazgatás működéséhez szükséges anyagi feltételeket.

Végül a mezőgazdasági bizottság bizottsági indítványaival módosított törvényjavaslat elfogadását javaslom a Magyar Demokrata Fórum frakciója nevében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)