Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN előterjesztő: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőház! Idén tavasszal a jövedéki törvénynek egy nagyobb volumenű módosítására került sor, amely egyidejűleg tartalmazott bizonyos pontosításokat és tartalmazott lényeges szigorításokat is, hiszen egy igen jelentős területről, egy 200 milliárd forintos adóbevételt érintő termékkörről van szó. Ugyanakkor emellett még bizonyos területeken tartalmazott enyhítéseket is, ezek egyike például a fűszerpaprika-őrlemény előállítóinak, illetve a bérfőzési szeszadó alanyi körben 1 millió forintra leszállított jövedéki biztosítékának volt a területe. Azóta, hogy ez a törvény napvilágot látott, három probléma merült fel, amelyekre vonatkozóan két képviselőtársammal együtt az önálló indítványt megtettük.
Ezek közül az első a sörfőzdékben előállított sör letétével kapcsolatos. A jövedéki törvény július 12-én hatályba lépett módosítása a sörfőzdéknek minimum 5 millió forint biztosítékot ír elő per- és tehermentes saját ingatlan biztosításával, illetőleg bankgarancia formájában. Ezt a jövedéki biztosítékot minden jövedéki üzem tulajdonosának 1995. szeptember 30-áig be kellett volna nyújtania a vámhivatalhoz. Amennyiben ez nem történt meg, a törvény értelmében a jövedéki engedélye december 31-én automatikusan megszűnik, és az érintettek 1996-ban jövedéki tevékenységet már nem folytathatnának. Az országban mintegy 380-400 kis kapacitású sörfőzdét üzemeltető vállalkozás működik. Ezek az üzemek 1000-1200 egyéni és társas vállalkozó, 3500-4000 családtag, valamint legalább ugyanennyi alkalmazott megélhetését biztosítják.
A jövedéki biztosíték magas összege és a rövid végrehajtási határidő igen nehéz helyzetbe hozta a sörfőzdék tulajdonosait, mert a vállalkozók 85-90 százaléka 25-50 százalék mértékben banki hitel segítségével hozta létre vállalkozását. A beruházások ebben a körben magasnak számító 5 és 15 millió forint közötti költségigénye miatt ez a zömében közép- és hosszú távú hitel milliárdos nagyságrendben érinti magukat a bankokat is.
A másik ilyen kérdéskör szintén fontos eleme a jövedéki törvénynek, nevezetesen a nagy- és kiskereskedelmi tevékenység fizikai szétválasztását előíró szabály. Szintén ennek a törvénynek a megjelenése teszi lehetővé az adóalanyok azon körének amelyek anélkül, hogy fizikailag megtennék a szétválasztást a bármikor, akár cikkmélységben is történő ellenőrzését, tehát azt, hogy milyen nagy- és milyen kiskereskedelmi készleteik vannak, így következésképpen jól ellenőrizhető az adófizetési kötelezettség. Erre a második kérdéskörre egy olyan módosító javaslatot nyújtottunk be, amely meglehetősen szigorú feltételek mellett lehetővé teszi, hogy a fizikai szétválasztás nélkül is folytatólagosan folytatható legyen a tevékenység.
A harmadik kérdéskör az úgynevezett zárjegyprobléma. Szeretnék utalni arra, hogy ekörül igen nagy vita keletkezett, mert egyidejűleg többféle érvényes megfontolás játszik és játszhat itt szerepet. Az egyik megfontolás amely a módosító javaslatot megtevőket vezette , az, hogy az állam a forgalmi jövedelemadó beszedéséhez is, és ennek ellenőrzése érdekében is előírt bizonyos formai követelményeket. A nyugta- vagy számlaadási kötelezettséghez, az adóbevalláshoz tartozó nyomtatványok összes költségét az adóalany viseli ezekben az esetekben. Nem így van ez a zárjegy esetében, amely egyébként ugyanilyen kategóriának minősül, és a személyi jövedelemadó bevallásához szükséges nyomtatványnál sem.
Tehát megítélésünk szerint arról volt szó, amikor e javaslatot beadtuk, úgy gondoltuk, hogy vajon minden adófizető állampolgár pénzéből kell-e megfizetni azt a fajta költséget, amely nemcsak ezt az egy kört, hanem tulajdonképpen sokkal kisebb kört, azoknak a fogyasztóknak a körét érinti, akik ebből a termékkörből származó árut vásárolnak. A zárjegyről szóló módosítás tehát arról szól, hogy ezt csak azok fizessék meg, akik ilyen termékkörben élnek.
Kétségtelen tény, hogy ezzel szemben felvetődött módosító javaslatok formájában más vélemény is, nevezetesen az, hogy a jövedéki termékekre a zárjegy bevezetését az állam határozta el, fogyasztásiadó-bevételeinek biztosítása érdekében.
(17.20)
A szabályozás világossá tette, hogy a zárjegy az állam eszköze, s a gazdálkodónak a zárjegy megőrzéséről, számbavételéről és a terméken való elhelyezéséről kell csak gondoskodnia.
Hivatkoznak az ellenvetésben arra, hogy ennek az intézkedésnek a végrehajtása érdekében a gazdálkodó szervezetek igen komoly nagyságrendű beruházásokra kényszerültek. Egyedül a szeszesital-gyártók 150 millió forint értékben importáltak gépeket és felszereléseket a zárjegyek felrakásának technikai megoldása céljából.
Itt szeretnék hivatkozni arra, hogy az árba egyébként megítélésünk szerint beépíthető ez a fajta zárjegytöbblet, amely a jelenlegi szabályozás szerint 50-50 százalékban megosztott az állam és a vállalkozók között. Nagyságrendjét tekintve pedig olyan kérdéskör, amely független az objektív valóságtartalmától, hogy ezt most tényleg csak azok fizessék, akik ezzel élnek, vagy az állam a rá jutó részét fizesse meg.
Nagyságrendileg szeretném érzékeltetni, hogy 100 és 300 forint értékű doboz cigarettánál körülbelül 50 fillér az, amivel most ez nő. Tehát nagyságrendjében egy olyan tétel, amely a termék árában, ha meg is jelenik, olyan kis százalékot jelent, amely nem jelenthet még a fogyasztó szempontjából sem többet.
Mégis azt kell mondanom, hogy ebben az ügyben nagyon komoly vita alakult ki a költségvetési bizottságban. A mai napon a kivételes eljárás szabályai szerint a költségvetési bizottságban elfogadott módosító javaslatok egyetlen szavazással való jóváhagyásáról van szó.
A jelenleg érvényben levő Házszabály szerint mivel itt sok módosító indítványról egyetlen szavazással kell döntenünk , mindenképpen szükséges a végszavazás jövő hétre való elhalasztása.
Szeretném azt a véleményt is ismertetni, amely szerint elkerülhetetlennek látszik e kérdésnek az esetleges koherenciazavar megállapítása érdekében az alkotmányügyi bizottságnak történő kiadása. A bizottságban ugyanis az történt, hogy Farkas Gabriella, Raskó György, Kalmár Péter, Érsek Zsolt, Soós Győző, Keller László és Ungár Klára képviselőknek a jelentés 3. pontjában elhangzott módosító indítványát a bizottság támogatja, tehát az elfogadásra került. Ezzel szemben ugyanennek a képviselői körnek a II. fejezet 5. pontjában szereplő módosító indítványát a bizottság nem támogatta. Így az a furcsa helyzet áll elő, hogy a törvény értelmezésében a zárjegy fogalma megmarad az eredeti törvény szerint, mert a módosítást elvetette a költségvetési bizottság. Tehát marad az eredeti, ahol a zárjegyre vonatkozóan az a megállapítás szerepel, hogy ezt bizonylat fejében gyakorlatilag átveszi a jövedéki terméket előállító elszámolásra. Viszont nem fogadta el a képviselőknek azt a módosító indítványát, hogy ezt készpénzzel kell megváltani.
Tehát úgy érezzük, hogy a mai szavazást követően meg kell nézni az alkotmányügyi bizottságnak, és a jövő héten a végszavazás előtt az alkotmányügyi bizottságnak állást kell foglalnia abban, hogy van-e koherenciazavar, vagy egyidejűleg a két szabály olyan, amely összeegyeztethető egy bizonyos jogmagyarázat keretében.
Mindezek ellenére a koherencia esetleges fennállásától eltekintve, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a költségvetési bizottság által támogatott módosító javaslatokat a kivételes eljárás szabályai szerint ma fogadja el, és a jövő héten, a zárószavazás előtt még visszatérünk azokra a kérdésekre, amelyeket az alkotmányügyi bizottság esetleg megállapít.