Surján László (KDNP)

1995. október 15.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Az előttem szóló Bihari Mihály képviselőtársam sok mindent elmondott abból, amit mondani akartam, de így is kénytelen vagyok néhány fontos szempontra fölhívni a figyelmet. Úgy érzem, nagyon sokfajta módon lehet tekinteni Magyarországra. Ha valaki egy külföldi szemüvegén át nézi az országot, akkor épülő, fényes bankházakat lát, tovasuhanó autókat, egy világváros forgatagában találja magát. Ha ellenzéki politikus az illető, akkor azt látja, hogy az ország rövidesen tönkremegy, és a katasztrófától már csak az menthet meg, hogyha a kormány átadja a hatalmat az ellenzéknek. Újabban, persze, a vészharangkongatásban a tisztelt Pénzügyminisztérium is előkelő szerepet szokott játszani. Ha kormánypártiak nézik a helyzetet, akkor elismerik, hogy ez nagyon nehéz, hiszen az előző kormányok már mindent tönkretettek, de a legjobb úton vagyunk, hogy kiemelkedjünk a bajból.

Nos, valóban, mi az objektív helyzet? Azt hiszem, ez az egyik legizgalmasabb kérdés; és akik ilyen sémákon át nézik a világot, azok, nem tudom, hogy mennyire érzik, érzékelik azt, hogy mi is történik az országban, hogy hány reményvesztett ember van, hányan aggódnak amiatt, hogy hideg lesz a lakásban, hogy nem tudják megfizetni a minimálbér nagyságrendű távfűtési számlát.

(18.10)

Feltehetjük a kérdést, hogy miből él az a 20 ezer forint jövedelmű rendőr, aki 8000 forinttal törleszti a kamatmentes lakáskölcsönét, a másik 8000-rel a kamatos lakáskölcsönét és a maradék 4000-ből tartja el magát és családját. Miből élnek az emberek, mennyiből élnek az emberek? Erre a kérdésre, bátran állíthatom, hogy nem tudnak a tisztelt kormányzati tényezők igazán felelni.

Számomra eléggé megdöbbentő az, ami itt a családi pótlék körül történt. Hallottuk tavasszal, hogy ilyen-olyan-amolyan megszorításokra készül a kormány, ezek közül jó néhányat tisztelt kormánypárti képviselőtársaim javaslatára levettek a napirendről, másokat az Alkotmánybíróság kérdőjelezett meg, s emlékszünk arra, hogy az elképzelés az volt, hogy a családi pótlék változtatásainak hatására a második félévben 9 milliárd forinttal megkönnyíthető a Pénzügyminisztérium ez irányú kiadása. Most megkaptuk a '96-os költségvetési tervezetet, és tudjuk, hogy egészen másnak kell lennie a családi pótléknak, hiszen történt, ami történt, de lám, mi van abba beírva? 18 milliárddal tehát ugyanazon a szinten, mint ami volt kisebb az, ami rendelkezésre áll.

Azt gondolom, ilyen értelemben rettenetesen nagy szükség lenne tudni azt, hogy mi a valós helyzet az országban, ezért igazából elvileg mindenképpen támogatni tudom ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ezzel a néhány példával szerettem volna bemutatni, hogy milyen jelentőségű az, hogy megfelelő ismeretek álljanak rendelkezésre, ezek birtokában ugyanis talán elkerülhető néhány ámokfutásszerű pusztítás, amely, mondjuk, a szociális ellátórendszert érinti.

Közelebbről vizsgálva azonban ezt a törvényjavaslatot, néhány problémát észrevesz az ember. Így a 3. § amely leírja, hogy mit is fognak vizsgálni a mikrocenzusban egy felsorolást tartalmaz általában; egy olyan pontja van, ahol megmagyarázza, hogy mire gondol: gazdasági aktivitás (a megélhetés forrása).

Azok a példák, amelyeket felhoztam, valójában egy jövedelemstatisztikára áhítoznak. A szöveg, amely rendelkezésünkre áll, nem teszi világossá, hogy itt egy valódi jövedelemstatisztika felvételére sor kerülhet-e vagy sem. 1992-ben készült egy jövedelemstatisztika Magyarországon, önkéntes adatbevallás alapján; az eredmény nem volt megnyugtató. Az adatok elemzése arra utalt, hogy elsősorban a magasabb jövedelmi kategóriáknál bizony-bizony a bevallás nem teljesen tükrözte a realitásokat. Most vajon mi a helyzet? Megvan-e a bizalom a magyar társadalomban? Hajlandó lesz-e objektív és őszinte adatokat adni a megkérdezett akkor, ha látja, hogy nevének és címének feltüntetésével együtt rögzítik az adatokat? Azt hiszem, hogy a statisztikai törvény erre akar biztosítékokat, és részben ez az oka annak is, hogy törvényben kell rendelkezni erről a kötelező adatszolgáltatásról.

Ugyanakkor egy reális jövedelemstatisztika elengedhetetlen a szociális ellátórendszer átalakításának korszakában. A törvényjavaslat kötelező adatszolgáltatásról ír, de a szöveg nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a kötelező adatok mellett ott legyenek az állampolgároktól megkérdezett, de önkéntes bevallásra támaszkodó adatok is, hiszen amit egy törvény nem tilt, azt megengedi; gondolom, ez egy általánosan érvényes jogelv.

Nagyon fontosnak tartanám, hogy kiegészüljön méghozzá önkéntes adatszolgáltatás alapján a tervezett adatfelvétel egy ilyen jövedelemstatisztikai résszel, hiszen az a tapasztalat, hogy az emberek jó része önként vállalja ezen adatok megadását. Természetesen megfelelő ismereteket kell adni az embereknek, és világossá tenni számukra azt, hogy nem az adóhivatalban fognak kikötni ezek a bevallások, hiszen a statisztikai törvény ezt egyértelműen garantálja számukra.

A következőkben néhány, csak félig rosszkedvű megjegyzést szeretnék mondani az előterjesztés házszabályszerűségével kapcsolatban. Ugye, az a kívánalom, hogy egy törvényjavaslat ismertesse annak társadalmi és gazdasági kihatásait; a társadalmi kihatásokról, a dolog szükségességéről itt egyértelműen meggyőződhetünk az indoklás elolvasásával. Az, hogy mibe kerül ez az egész, arról nem találtam a törvényjavaslatban részleteket, ezért mondom, hogy csak félig kellemetlen a megjegyzés, hiszen kezünkben van a költségvetés, ahol már látni lehet, hogy egy 150 milliárdos tételt erre a célra... (Zaj, közbeszólás a KDNP soraiból: Milliós!)... milliós, köszönöm szépen a korrekciót , tehát 150 milliót erre a célra elkülönítettek a Statisztikai Hivatalnál, és megítélésem szerint ez egy reális összeg. Tehát ebből el lehet végezni és fel is lehet dolgozni feltehetőleg a beérkezett adatokat.

A kereszténydemokraták mégis elhatározták, hogy minden egyes olyan törvénynél, ahol az előterjesztő nem teljesíti teljeskörűen ezt a háttérszámítási szolgáltatási kötelezettséget, ezt szóvá tesszük. Most csak azért tesszük szóvá, hogy nem onnan derül ki, ahol van, de egyébként látnivaló, hogy e tekintetben a kormányzat felkészült. Tehát itt nem fogok olyat javasolni, hogy akkor vessük el, alkalmatlan meg ilyesmi.

Engedjék meg, hogy arra is felhívjam a figyelmet, amire némi célzást tesz az indoklás, hogy egy 2 százalékos minta már a területi, regionális különbségek feltárására is alkalmas. Ezek megint olyan adatok függetlenül attól, hogy jövedelemstatisztika lesz vagy nem lesz vagy milyen mértékű lesz , amelyekre borzasztó nagy szükség van.

Ugyanakkor tudjuk azt, hogy időnként a minta viszonylag kis voltára, 2 százalékos voltára, az ezzel kapcsolatos hibákra hivatkozva a regionális adatszolgáltatást, az erre vonatkozó számítások elvégzését nem szívesen vállalják azok a szakemberek, akik a teljes körű adatok birtokához szoktak. Jól tudjuk, hogy egy bizonyos hibahatárt jelenthet a mintavétel, de éppen az általam is nagyra becsült szakmai színvonal amelyet Bihari Mihály képviselőtársam mondott tulajdonképpen lehetővé teszi azt, hogy egy meghatározott hibahatárral, de jól használható és a területfejlesztés, a regionális politika számára is lényeges elemzések készüljenek el ebből a mondjuk így rendszerváltás közepén működő vagy lezajló mintából.

Úgy érzem, hogy ezekre a kérdésekre jobban ki kellett volna térni az anyagban. Az előterjesztők mintha elsősorban azt a célt tartották volna a szemük előtt, hogy van egy törvényi kötelezettség, ez a bizonyos '73-ban született statisztikai törvény, és ennek a testületnek, a Magyar Országgyűlésnek kell megadnia a jogot, hogy a felmérés megtörténhessék, magyarán: egy formális jogi aktust kérnek tőlünk. Ugyanakkor én azt hiszem, hogy annak a régi vagy nem is olyan régi, kétéves törvénynek nem az az egyetlen szempontja, hogy a Statisztikai Hivatal ne sokat piszkálja az állampolgárokat és ezáltal törvényi keretek legyenek, hanem az is, hogy a törvényhozók végiggondolják, milyen adatokra is van szükségük, mikre támaszkodva lehet majd a következő időben a politika tervezését végezni. Nos, ehhez valamivel több háttéradatra lett volna szükség.

Mindenképpen hiba lenne nem kívánnék ilyesmit , hogy mondjuk, az adatfelvételi lapok a törvény részét képezzék mint jogi test, azonban egy ilyen jellegű háttéranyag egy csomó kérdést levett volna a napirendről vagy fölöslegessé tette volna az én hozzászólásomat.

(18.20)

Mégis, ebben a helyzetben azt hiszem, mindannyiunk közös érdeke, hogy ez a mikrocenzus megtörténjék; hogy mihamarabb történjék meg, még ezt is mondhatnám, de valahogy rögzíteni kell, és az előterjesztők nyilván azt a dátumot írták be, amelyet a Statisztikai Hivatal reálisan végrehajthatónak tart. De jó lenne valamivel többet tudni azokról a mélységekről, amelyeket itt legalábbis csak részben fölvetettem.

Hogy lehet ezt az ellentmondást föloldani? A kereszténydemokraták támogatni fogják a törvényjavaslatot, és hogy ne akasszák meg a dolog menetét, módosító indítványokat sem adunk be hozzá. Azt gondoljuk, hogy esetleg némi háttérinformáció beszerzésével vagy fölöslegessé válnak azok a kérdések, amelyeket én föltettem, vagy mód nyílik még arra, hogy a végrehajtás előtt, valamikor az első negyedévben vagy akár még ebben a negyedévben egy rövidke országgyűlési határozat egészítse ki ezt a törvényjavaslatot, melyben az Országgyűlés, ha szükségesnek látja, előírhatja, hogy mire terjedjen ki azokon a kereteken belül, amelyeket egyébként széleskörűen és alaposan a 3. § megjelöl, de hogy ott egy-egy szó mögött konkrétan mi van, a jelen pillanatban nem láthatjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet a felvetett problémák ellenére végül is támogatásunkra méltó. A fenntartások ellenére tehát azt gondolom, célszerű lenne minél hamarabb meghozni ezt a törvényt. Engedjék meg nekem, hogy azt a megjegyzést hozzátegyem: annál is inkább, mert mire ezeket az adatokat földolgozzák, azok már föltehetőleg egy következő kormány munkáját fogják támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)