Kis Zoltán (SZDSZ)
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Ha az ön interpellációjából levonom ennek a 4428 mezőgazdasági szövetkezetnek a felsorolását többek nem léteznek már azóta , valamint azt a személyeskedést, amelyet Lakos László miniszternek címez, akkor azt hiszem, nem kellene az 5 percet kitöltenem. Csak a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy azokat a határidőket, amelyeket ön volt szíves az interpellációban említeni, önök nem tartották be, és ezért volt kénytelen a Ház kétszer határidőt módosítani, a december 31-e és az 1994. május 31-e sem sikerült. Ennek ellenére az önök által elfogadott és anomáliákat tartalmazó törvény végrehajtása úgy-ahogy megtörtént, és számtalan olyan problémával kell szembenéznünk, ahol az önkormányzatok megegyeztek a kárpótlásra jogosultakkal, a részarány-tulajdonosokkal, az állami vagyonkezelőkkel annak érdekében, hogy az önkormányzat földtulajdonhoz juthasson. Szándékoltan nem vették be a kárpótlási földalapba ezeket a földeket, mert úgy hitték, hogy ez közösségi érdeket szolgál, így jól rá is fáztak hogy jassznyelven fejezzem ki magam , mert voltak szívesek egy olyan törvényt elfogadni később, amely ezeket a földeket kivonta az önkormányzati tulajdon lehetőségéből. Ezzel a nagy keggyel 1994. május 31-i határidővel mindössze csak azt biztosították számukra, hogy azok a földtulajdonok, amelyek szövetkezeti használatban voltak, és kárpótlási földalapba kijelölést követően nem keltek el, mehetnek majd az önkormányzatokhoz. De amíg ez a lehetőség esetleg valósággá vált volna, ugyancsak az előző kormány négy minisztere még a választási ciklus letelte előtt két hónappal kijelölte a II. számú földalapot, ahol gondosan ügyelt arra, hogy valamennyi olyan föld, amely önkormányzati célokat szolgálhatna, ebbe a földalapba belekerüljön, és lehetőség szerint még azok az állami földek is, amelyek állattartó telepek kiszolgálását lennének hivatottak rendeltetésszerűen szolgálni.
Ennek eredményeképpen találkozunk mi most azokkal a problémákkal, amelyeket a privatizációs miniszterrel együtt kell megoldanunk. Azok az önkormányzatok, amelyek bármilyen infrastrukturális beruházást el tudnak kezdeni vagy bármilyen területen olyan szociális, kulturális, sport-, illetve gazdasági fejlesztést kísérelnek meg, amely a területhatár miatt már lehetetlen, csak kisajátítással, kemény pénzekért tehetik meg olyan földek vonatkozásában is, amelyeknek 500 forintos az aranykorona-értéke természetesen a legértékesebb területekre vonatkoztatva. Ezek korábbi állami tulajdonként lettek kárpótlásra, illetve földalapokba kijelölve, amelyek a magántulajdon szentsége szerint teljes joggal természetesen már nem vonhatóak el, de a közösségnek iszonyatos károkat okoznak.
Köszönjük szépen, kedves Sepsey képviselő úr! (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)