Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közszolgálati hírműsorokról szólva le kell szögezni: senki ebben a parlamentben nem gondolja, hogy a televízió, az írott sajtó vagy a rádió függetlenségének a megkérdőjelezése a dolga. Az azonban dolgunk, hogy ezeknek a hírműsoroknak, a közszolgálati műsoroknak az erkölcsi határaira fölhívjuk a figyelmet, ha úgy ítéljük meg, hogy azokat készítői áthágták.Valamennyien tudják, hogy a televízió egyik hírműsora nyilvánosságra hozta a kiemelkedően magas lottónyereményt elnyerő házaspár azonosságát. Valamennyien emlékszünk arra, hogy a televízió hírműsora egy feltehetően bandaháború során fölrobbantott palesztin kereskedő családját vegzálta, hogy vajon fáj-e, hogy az édesapjukat darabokra szaggatta a bomba. Valamennyien emlékszünk arra, hogy a közszolgálati hírműsor egyik riportere egy életfogytiglanra ítélt bűnöző hozzátartozóját, édesanyját faggatta, hogy vajon fáj-e, hogy a fiát életfogytiglanra ítélték. Valamennyien emlékszünk arra, hogy egy mustgázban megfulladt szőlőmunkás feleségét kereste a tv-riporter és azon sajnálkozott előttünk, hogy sajnos nem tudta őt megszólaltatni, mert az ideg-összeroppanást kapott.
Konstatálnunk kell, hogy a Magyar Televízióban és feltehetően ez nem áll példa nélkül egy olyan bulvársajtónak megfelelő irányzat jött létre, amit ismerünk Nyugat-Európából, tapasztaltuk ezt, amelyik az emberek szenvedésére, kiszolgáltatottságára, kandi kíváncsiságára épít. Nem a szólásszabadságról és a sajtó függetlenségéről van itt szó, hanem a személyes biztonság, a személyes jogok kérdése az, ami fennforog. A szólásszabadság alapkérdését feszegetik ezek a műsorok, a közszolgálatiság alapkérdéseit vetik föl.
Meggyőződésem, komolyan gondolom, hogy azok az urak és hölgyek, akik ezeket a műsorokat csinálják, nem tudják, hogy mivel játszanak. Nincsenek tisztában a felelősségükkel, és ezért ezt, ha ők nem is, nekünk ki kell mondanunk.
Négy fontos következtetésre szeretném felhívni a figyelmet:
1. Közpénzből nem szabad, nem lehet bulvársajtót csinálni.
2. Mindez nem lehet a televízió belső ügye. Mélyen nem értek egyet a televízió elnökével, amikor azt mondja, hogy ez az ő belső ügyük. Amikor rendőrök agyonvernek ártatlan embereket, bíróság előtt el nem ítélt embereket vagy bárkit, az nem a rendőrség belügye. Bármilyen atrocitás ér valakit, az nem a rendőrség belügye. Ugyanígy, ez a fajta hogy egy hírlapírói jelzőt én is hadd használjak médiaterrorizmus nem a tv belügye.
(9.30)
3. Az írott sajtóban sem kellően rendezett, de az elektronikus médiában teljességgel rendezetlen a személyiségi jogok védelme.
Ez fölveti a mi felelősségünket, és ez a negyedik következtetésem, amire szeretném az önök figyelmét fölhívni: a törvényhozás felelőssége mindabban, ami ma történik a közszolgálati hírműsorok háza táján.
Az alkotmányozás előkészítésében szem előtt kell tartanunk az elmúlt néhány hét, néhány hónap tanulságát e tekintetben is. A médiatörvény előkészítésében szem előtt kell tartani azokat az embereket megalázó riportokat és szerkesztőket, amely jelenségeknek a tanúi voltunk; és ezt a személyiségi jogok védelméről szóló törvényi szabályozásban is szem előtt kell tartanunk.
Köszönöm a figyelmüket. Remélem, nem értik félre a szándékomat: nem a televízió vagy a rádió függetlenségét kérdőjeleztem meg, hanem arra szerettük volna fölhívni a figyelmet, hogy van egy határ, amit nem szabad, nem lehet átlépni. Köszönöm. (Taps.)