Györgyi Kálmán
DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Először a kérdésekre válaszolok.Most nem tudom nyilvánosságra hozni a ténymegállapító vizsgálat anyagát, a csatlakozó iratokat és a kihallgatási jegyzőkönyveket, és nem tudok pillanatnyilag semmit se tenni ennek az érdekében.
(16.20)
Előbb a ténymegállapító vizsgálatról. Ezt egy 1989 végén elfogadott törvény vezette be, közérdeket sértő, illetve veszélyeztető cselekmény, vagy mulasztás gyanúja esetére. Ezt az eljárást, az abban résztvevők jogait és kötelességeit a törvény nem szabályozta. A sajátos történelmi viszonyok között volt szükség arra, hogy az ügyészség a tények megállapítására jogkövetkezmények nélkül folytathasson eljárást. Az ilyen eljárások legitimációját egyrészt az ügyészség korrektségébe vetett bizalom adta meg, és az, hogy ezeknek a megállapításoknak hitelt adtak, elfogadták a megállapításokat.
Emlékezetes ténymegállapító vizsgálatok voltak például '89-ben az MDF gyulai szervezetének bejelentése nyomán, a magyar-román határon történtek ügyében lefolytatott vizsgálat, a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezésére, Lakos József volt szentesi rendőrkapitány '946-ban történt meggyilkolása ügyében, az úgynevezett hordó-ügyben, Török Gábor MDF-es képviselő kezdeményezésére a gyömrői gyilkosságok ügyében, vagy ilyen volt az '56-ban az Ipoly partján meggyilkolt Hadadi Rudolf és Hargitai Lajos ügyében lefolytatott vizsgálat. Ezeknek az eredményei megnyugvást, néha nagyon fájdalmas és keserű megnyugvást hoztak.
Ilyen műfajú ténymegállapító vizsgálatot folytatott az ügyészség a dr. Torgyán József képviselő úr 1993. áprilisi önálló képviselői indítványában érintett ügyben az Országgyűlés elnökének kérésére.
Mint említettem, ezt a jogintézményt a közbizalom tartotta életben, de a jogi fogyatékosságait ez nem pótolta. Ezért a '94. évi LXXX. törvény ezt az eljárást meg is szüntette. Ma ilyen eljárás nem folytatható. Az eljárás fogyatékosságai közé tartozott, hogy nem határozta meg kellő pontossággal az eljárás feltételeit, az eljárás alakiságát és az eljárásban résztvevők jogait és kötelességeit. A meghallgatott személyek nem voltak tanúk, vallomást, nyilatkozatot tenni nem volt kötelességük, amit elmondtak nem a hamis tanúzás következményeire kioktatás után mondták el, és ha nem a valót mondták, az nem minősült hamis tanúzásnak. A képviselő úr által említett ténymegállapító vizsgálat ma tehát egy nem létező jogintézmény.
Az előző ciklusban, '93. márciusában Boross Péter belügyminiszter úr Torgyán József képviselő úr országgyűlési bizottság felállítására vonatkozó javaslatával szemben azt javasolta, hogy a tisztelt Ház várja meg a tényfeltáró vizsgálatot, s ha az elkészül, akkor tűzze napirendre és akkor küldjön ki bizottságot az ügy teljes körű kivizsgálására. Az Országgyűlés Torgyán József képviselő úr indítványát nem fogadta el, parlamenti vizsgálóbizottságot nem küldött ki. A ténymegállapító vizsgálatról készített feljegyzést utóbb, '93 novemberében az Országgyűlés elnökének tisztelettel megküldtem.
Őszintén szólva én úgy véltem, hogy ezzel a tisztelt Ház elnökének kérését teljesítve az ügyészség elvégezte a dolgát. Még abban a hónapban, tehát '93. novemberében Tamás Gáspár Miklós képviselő úr javasolta, hogy a legfőbb ügyész a ténymegállapító vizsgálatról az Országgyűlés zárt ülésén számoljon be. Ha jól emlékszem, az indítványt az Országgyűlés napirendre tűzte, de nem tárgyalta. Tárgyalta viszont az alkotmányügyi bizottság '93. decemberében. Épp ennek az ügynek a sorsa tette nyilvánvalóvá, hogy a ténymegállapító vizsgálat jogi szabályozatlansága kezelhetetlen helyzetet eredményezett. Ugyanis a ténymegállapító vizsgálat során nyilatkozott személyek személyiségi jogait illetően senki más nem rendelkezhet, csak ők. Ennek következtében, mivel az ő hozzájárulásukat a nyilvánosságra hozatalhoz megszereznem nem sikerült, ezt közzétenni nem áll módomban. Kérem tisztelettel válaszom elfogadását. (Taps.)