Dobos Krisztina (MDF)
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban a felsőoktatási vita kapcsán háttérbe szorult egy kérdés: a tudományos kutatások kérdése. Mindannyian a tandíjjal, illetve a felsőoktatási megszorításokkal foglalkoztunk. De ma fog szavazni a Ház a felsőoktatásról szóló országgyűlési határozatról, és valójában nem vettük észre, vagy tudatosan nem láttuk meg, hogy a felsőoktatási országgyűlési határozatnak egyetlenegy paragrafusa vagy egyetlenegy mondata szól a kutatásról, arról a kutatásról, ami nélkül tudomány nincsen.Én úgy hiszem, hogy ebben az országgyűlési határozatban megfogalmazott általános mondat, amelyik a kutatás és a felsőoktatás egymásra utalását jelenti, nem mutatja meg azt a szándékot ami lehet, hogy csak titkos, lehet, hogy nyílt szándék , hogy a kormányzat be akarja söpörni maga alá az OTKÁ-t, a FEFÁ-t, a KMÜFÁ-t, és meg akarja szüntetni ezen alapok önállóságát. Lehet, hogy azért született éppen országgyűlési határozat és nem törvény, hogy ez a szándék ne kapjon nyilvánosságot.
Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ezen alapok függetlensége, ezen alapok anyagi lehetősége az európai rendszerekben mindenhol megvan. Talán egy kis történelmi áttekintés:
"Magyarország fennállása a kultúra kérdése, ezen szellemi invesztíció kamatai fogják legbiztosabban helyreállítani az ország pénzügyeit." Ezt nem egy mai kormánytag, hanem Trefort Ágoston mondta az első miniszteri beszédében. Ennek a három alapnak, ami létrejött az OTKÁ-nak, az Országos Tudományos Kutatási Alapnak az első gondolata már tulajdonképpen 1986-ban , 1991-ben biztosították a függetlenségét, de akkor még az Akadémia keretei között, és 1993-ban született egy törvény. Ezt a törvényt most a költségvetés kapcsán meg akarjuk változtatni. 1993-ban 1,8 milliárd volt az OTKÁ-n, 1996-ban 1,4 milliárd forint lesz. Ez reálértékében számítva 26 százalék. És megszűnik az OTKA függetlensége, ezzel az derül ki, hogy a kormányzat fog dönteni a fontos kutatási kérdésekben.
A FEFA eddig 5,2 milliárd forintot használt fel. 1994-ben már 800 milliót elvett a pótköltségvetés kapcsán a parlament a FEFÁ-tól, ezzel rontva az esélyeit az európai felsőoktatáshoz való felzárkózásban. A FEFA biztosította a független pályázatokat tenderek kiírásával, és tulajdonképpen már a közbeszerzési törvényt megelőlegezve nagyon komolyan ellenőrizte az egyes beruházásokat.
Mik a kutatási alapok lehetőségei? A pályázatok alapján a lehető legjobbak kapják meg a kutatásra szánt pénzeket, nem pedig kijárásos módszerrel. Lehetőség nyílt eszközök beszerzésére; ezzel nemcsak a kutatók, egyetemi oktatók, hanem maguk a diákok is használhatták a legmodernebb eszközöket. A tananyagot korszerűsítették, és a mintegy 16 ezer oktató és 12 ezer kutató csak ebből a lehetőségből tudta biztosítani a saját kutatásait. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyi pénzt vontunk el az elmúlt időszakban a felsőoktatástól. És egyetlen lehetőség ma az agyelszívás mérséklésére, ha nem is lehet megállítani. De ha ez is megszűnik, akkor gyakorlatilag azt mondhatjuk a fiatal és idősebb oktatóknak és kutatóknak, hogy nincs lehetőség Magyarországon.
Én szeretném felhívni arra a figyelmüket, hogy ezek a rendszerek az elmúlt években alakultak ki, a demokráciával együtt. Ezek a rendszerek azt biztosították, hogy a tudományos kutatás független a mindenkori kormánytól; a legjobb szakemberek döntenek a legfontosabb kérdésekben, a pénzek odaítélésében, ezzel a tudomány fejlesztésében.
És hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy voltak kormánytagok, akik régebben másképp gondolkoztak. Hiszen a Demokratikus Charta 15. pontja azt mondja: "Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori kormányzat szavatolja a tudomány szabadságát, a kormánytól független szakértői testület lesz döntő". És ezt a Demokratikus Chartát aláírta Bokros Lajos, akkor még pénzügyminiszter helyett bankár.
Kérem a tisztelt parlamentet, hogy ne támogassa ezt a törekvést, ne söpörjük be az OTKÁ-t, a FEFÁ-t és a KMÜFÁ-t valamelyik tárca hatókörébe. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)