Sasvári Szilárd (Fidesz)

1995. október 16.

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Napirend után van lehetősége annak a képviselőnek, aki nem frakcióvezető vagy frakcióvezető-helyettes, hogy országos jelentőségű rendkívüli ügyben szóljon. Ezzel a joggal kívánok élni akkor, amikor a lakásüggyel kapcsolatban a kormányzati tehetetlenségre hívom fel a tisztelt Ház figyelmét három problémára figyelve.Az első: az állami támogatási rendszer megváltozására;

a második: a pénzügypolitika hibáira, figyelmetlenségeire;

a harmadik: a kormányzati lakáskoncepció késésére, a koordináció nem megfelelő mivoltára.

Mindannyian tudjuk, hogy az állami támogatási rendszer, amely a lakástámogatást, lakásépítést érintette, először tavaly novemberben változott meg, majd később újra módosították.

Ez a kormányrendelet alapvetően három dologban érinti a lakásépítők körét. Az egyik: korlátozza ez a módosított kormányrendelet a lakás méltányolható méreteit, illetve megszüntette azt, hogy lakásbővítésre, -felújításra hitelt lehessen felvenni.

A második változás, amelyet pozitívnak lehet tekinteni, hogy felemelkedett a gyermekek után adható pénzügyi támogatás összege.

Viszont negatív változás a következő: ha valaki kiszámolja, hogy mekkora keresetre van szükség ahhoz, hogy hitelképes jövedelemként igazolja a kérelmező a lakásépítési szándékát hadd mondjak el erről egy egyszerű számszaki példát.

Arra az írásbeli kérdésemre, amelyet annak idején feltettem Bokros Lajos pénzügyminiszter úrnak, s amely úgy hangzott, hogy egy másfél milliós lakásépítési hitel felvételéhez mekkora családi jövedelem szükséges, amely még hitelképes is, az alábbi választ kaptam, és idézem önök számára, hogy tisztában legyenek ezzel a dologgal.

Azt írja, hogy '94. január elsejétől lakásépítésre másfél millió forint összegű kölcsönt tízéves, egyenletes törlesztés esetén havi 34 170 forint törlesztőrészlet mellett nyújtanak és ennek vállalásához legalább és most nettó összeget mondok 103 545 forint összegű jövedelem szükséges. Nettó összeget mondtam. Ez bruttó összegben ebben az évben körülbelül kétszázezer forint, a jövő évben pedig a tervek szerint körülbelül 230 ezer forintos bruttó jövedelem szükséges havonta.

Nos tehát ez az a jövedelem, amelynek révén másfél milliós hitelt kaphatna valaki és nem tudom, hogy szüksége van-e olyan embernek erre a fajta hitelre, aki havonta megkeres nettó százezer forintot. De mondom , ezzel a lehetőséggel legalább lehet élni.

Ugyanakkor, és ezzel is szembesülni kell minden egyes kérelmezőnek, a pénzintézetek elsősorban az OTP különböző feltételeket társítanak a hitelfelvételi lehetőséghez. Ez pedig egy nagyon egyszerű és tulajdonképpen minden jogállamban bevett, elviselhető, elfogadható és szükséges dolog, hogy legyen bejegyzett tulajdonjoga az adott ingatlanra, az adott telekre vagy az adott építendő épület valamely részére.

Itt az a helyzet, hogy - eltérően a vidéki földhivataloktól -, a Fővárosi Földhivatal képtelen feldolgozni azt a körülbelül 350 ezres ügyiratot, amely körülbelül '92 óta hever az asztalán. Nem azzal a szándékkal mondom ezt, hogy azt állítsam, hogy a földhivatal munkatársai lassítják a munkájukat, nem megfelelő minőségben csinálják, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy le vannak terhelve. Nem segít rajtuk az, hogy az előző költségvetésben is megemelt összeget kapott a Fővárosi Földhivatal; egyelőre nem segít az, hogy a Phare-program keretében modernizálják és számítógépes rendszert vezetnek be; és nem segít rajtuk az sem, hogy miközben a Phare-program segítségével átállnak egy számítógépes rendszerre, nem ismeri a közvélemény azt, hogy egyhónapos türelmi időre van szükség ahhoz, hogy ez a rendszer működésbe lépjen. Nem tudják az emberek ma, hogy egy hónapot kell várni most, ebben az időpontban, hogy a bejegyzésükkel foglalkozzanak. Ez a bejegyzés nem a mai napra vonatkozik, hanem ezen bejegyzések jó része '92-es, '93-as ügyekre vonatkozik. Jól tudom, hogy azért is nehéz feladat ennek a munkának az elvégzése, mert a rendszerváltozás után az önkormányzati törvények életbelépése során a lakásokat értékesítették és rengeteg olyan telekhatár-átigazítás volt, illetve lakások vételével kapcsolatos bejegyzési kérelem, amit nem lehet rövid idő alatt teljesíteni. Ezt mind elismerem, mégis a jelenségre azért szükséges felhívni a figyelmet, mert olyan következményekkel jár, ami azt gondolom, hogy egy jogállamban nagy veszélyeket hordoz, vagyis az alkotmányban biztosított tulajdoni jogban való korlátozás lehetősége áll fenn. Az e jogban való korlátozás egy befagyottnak tekinthető lakáspiacon nagyon veszélyes lehet, hiszen itt olyan esetekre is sor kerülhet, amikor valaki elveszti a munkahelyét és értékesítenie kell az adott ingatlant, hogy valamilyen kisebbe költözzön vagy egyéb ilyen probléma merül fel, és ha nincs tisztázva a tulajdonviszony, akkor nem tud mit tenni.

Azt gondolom, és azért szerettem volna erről az ügyről beszélni, hogy a pénzügypolitika akkor nem követ el hibát s akkor jár el figyelmesen, ha legalább azt megteszi, hogy a most rábízott lakáskoncepció kialakítása során a lakáskoncepcióhoz olyan pénzügypolitikai eszközöket rendel, amelyek jó eszközök lehetnek. Jó eszköz lehet például a lakástakarékossági pénztár gondolata is, csak ha nincs mögötte koncepció, akkor az egész a semmibe hull. E koncepció késése miatt kérek szót, azért, hogy sürgessem e koncepció kialakítását, oly módon való kialakítását, amelynek során a tárgyalásokba bevonják az összes érdekeltet. Nem történhet meg, ami két-három héttel ezelőtt megtörtént, hogy egy ilyen lakáskoncepció kialakítására nem hívják meg a fővárosi illetékest. A fővárosi lakáshelyzet és a Fővárosi Földhivatal helyzete épp a legproblematikusabb és egy ilyen fajta tárgyalásból nem lehet kihagyni.

Azt gondolom, a kormányzatnak szembesülnie kell azzal, hogy ha a gazdasági növekedést tűzi ki zászlajául, bár tudom, hogy nem ez történik , de ha egyszer ez megtörténik, akkor tudnia kell, hogy az építőipari megrendelések épp annyira az infrastruktúra részei, mint a telefon- és a kábelhálózat kibővítése és létrehozása Magyarországon.

Ha az építőipar megrendelésekhez jut, akkor nem kell azt az alapvető tényt igazolnom, hogy ebben az esetben munkahelyek teremtődnek, hogy ebben az esetben a magyar ipar számára megrendelések születnek, s ebben az esetben, ha ehhez még valamilyen fajta pénzügyi lakástámogatási rendszer párosul, akkor van még kereslet is erre a munkaerő-kínálatra.

Végezetül, nem akarok már túl hosszú lenni, bár még mindig lenne mondanivalóm, de később még vannak olyan parlamenti eszközök, amelyek kapcsán vissza lehet térni erre, szeretném összefoglalni azt, amit én problémának tartok. Tehát összefoglalásul: Nincs, késik a kormányzati koncepció és nem megfelelő a koordináció. Miután nincs lakáspolitikai koncepció, nem lehet hozzárendelni megfelelő pénzügyi konstrukciókat.

(20.30)

Végül ezt még nem fejtettem ki a beszédem vége felé utalnom kell rá, hogy hiányzik egy olyan átfogó és új jogi szabályozás, amely az építőanyagok minősítését, az építések engedélyezési eljárását, az egyértelmű és gyors fellebbviteli utat határozza meg, és amelynek kapcsán betartható és betartandó az államigazgatási eljárás határideje. Ez most általában véve 30 nap, de ezt általában véve nem sűrűn tartják be a különböző hivatalok, de itt az önkormányzatokra is utalhatok. Ez a helyzet bizonytalan tulajdonjoggal párosul. Ennek következtében hátrányos helyzetbe kerülhetnek olyan emberek, akik most nyújtják be kérelmüket az OTP-hez, mert nem tudnak mögé felsorakoztatni egy ilyen tulajdoni lapot a bejegyzés késése miatt.

Végül semmi mást nem kérek, mint azt, hogy a kormányzati koncepciónak aminek meg kellene születnie végre egy jól végiggondolt és határozott lépésekkel megtett kormányzati koordinációt kell követnie. Köszönöm szépen a türelmüket és figyelmüket.