Hagelmayer István

1995. október 16.

DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Mielőtt a zárszámadásról kialakított véleményünket ismertetném, engedtessék meg nekem egy-két észrevétel, hogy tudniillik megdöbbent, hogy a kormány beszámolójáról van szó, és nem látok itt kormánytagot. (A miniszteri széksorban Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár és dr. Fodor István honvédelmi minisztériumi államtitkár ül. Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) A másik dolog pedig, amit ugyancsak nagyon fontosnak tartok, erről a zárszámadásban is véleményt mondunk: a Pénzügyminisztériumnak lett volna lehetősége ezekre a kérdésekre válaszolni, de nem tette meg. Tehát ne itt vitassuk meg azt, amit korábban tisztázhattunk volna.

A következő dolog: valószínűleg a kevés képviselő közül, aki ebben a nagyon érdekfeszítő vitában itt részt tud venni, többen emlékezhetnek arra, hogy én közel egy éve nem jelentem meg itt, a parlament plenáris színe előtt, mert nem saját jószántamból, de bizonyos okok miatt kórházakat tanulmányoztam belülről, mert bizonyos problémáim voltak. Bízom abban, hogy a jövőben ez már ritkábban fog előfordulni. Hadd tegyek említést olyan kiváló orvosokról, mint Rosta, Kiss Benedek főorvos úr, akiknek köszönhetem, hogy most itt egyáltalán megjelenhetek.

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Jogállamban a törvényhozó hatalom megbízásából végzett ellenőrzés nélkülözhetetlen. Ezáltal válhat ugyanis nyilvánvalóvá, hogy a végrehajtó hatalom gazdálkodása megfelelt-e a törvényeknek, a gazdaságosság, a célszerűség és a takarékosság elveinek.

Az ellenőrzés adhat számot arról is, hogy a költségvetésből rendelkezésre bocsátott összegek felhasználása szabályszerű és eredményes volt-e. A zárszámadási törvényjavaslatot az Állami Számvevőszék a szokástól eltérően több részletben és változatban kapta meg. Az egyes változatokban szereplő konkrét módosulásokról bár azt írásban megkérte a Pénzügyminisztériumtól tájékoztatást nem kapott. Így komoly gondot jelentett az Állami Számvevőszék véleményének kialakítása, és a jelentés törvényes határidőben történő beterjesztése.

A beterjesztést megelőzően jelentésünket megküldtük észrevételezésre a Pénzügyminisztériumnak, azonban erre hivatalos reagálás a benyújtás határidejéig nem érkezett. Ezzel lehetetlenné vált az előzetes egyeztetés. Így végül a Pénzügyminisztérium véleményének ismerete nélkül nyújtotta be jelentését az Állami Számvevőszék. A Pénzügyminisztérium észrevételét csak utólagosan, szeptember 25-én, az országgyűlési bizottsági vita során nyújtotta be, így már nem volt mód átvezetni azt a két tételt, amelyet az időközbeni szakértői egyeztetésen a Pénzügyminisztérium érvelése alapján az ellenőrzés elfogadott.

A zárszámadási törvényjavaslat ellenőrzése során a Számvevőszék figyelme elsősorban a felhasználások törvényességére és szabályszerűségére irányult. Nevezetesen arra, hogy az Országgyűlés felhatalmazása nélkül a végrehajtás során a költségvetés egyetlen tételét se lépjék túl, és ne kerüljön sor felhatalmazás nélküli átcsoportosításra.

Az Állami Számvevőszék ellenőrzése során, törvényi kötelezettségéből fakadóan, fokozott figyelmet fordított a számviteli rend betartásának ellenőrzésére, mert úgy gondoljuk, ha az önkormányzatoknál szigorúan számon kérjük, hogy a számviteli törvényt betartották-e, akkor ezt a felügyelő Pénzügyminisztérium számára is kötelezőnek kellene tekinteni.

Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett 1994. évi zárszámadási törvényjavaslat ellenőrzése során ismételten tapasztaltuk azokat a hiányosságokat és szabálytalanságokat, melyekre az Állami Számvevőszék az elmúlt években a költségvetési és a zárszámadási törvényjavaslatok felülvizsgálata során már felhívta a figyelmet. Ezek között elsőként kell megemlíteni, hogy a kormány a mai napig nem alakította ki a központi költségvetés zárt rendszerű nyilvántartási rendszerét, a mérleg- és információs rendszer átalakításában sem történt előrelépés.

Az Állami Számvevőszék több esetben felhívta a figyelmet a költségvetési szerveknél a nyilvántartások vezetésében, a leltározásoknál tapasztalt hiányosságokra, melyek a zárszámadás valódiságát befolyásolják. Minden esetben utaltunk azokra az elszámolási hibákra is, melyek az előirányzatok, illetőleg a teljesítések értékelési lehetőségét, áttekinthetőségét korlátozzák. A szabálytalanságok egy része joghézagok következménye. De jelentős azoknak az eseteknek a száma is, melyek a hatályos jogi normákba ütköznek: mérleget alátámasztó leltárok hiánya, szabálytalanul alkalmazott pótkezelés, előirányzat-módosítási szabályok megsértése, stb. Ezek megjelenítésével az volt a szándékunk, hogy kézzelfoghatóvá, láthatóvá tegyük, melyek azok a kérdések, amelyek miatt a mai szabályozási rendszer nem tekinthető megfelelőnek. Tettük ezt azért is, mert az államháztartási reform munkálatai folyamatban vannak, s a megállapítások, javaslatok ily módon talán hamarabb realizálódhatnak.

Gondot okozott a zárszámadási törvényjavaslat ellenőrzésénél az a körülmény is, hogy nem történt meg az elszámolás az államháztartás egészéről. A társadalombiztosítási alapok beszámolója nem készült el, hiányzik az ÁVÜ, az ÁV Rt. beszámolója, melyeket az államháztartási törvény, valamint az állami vagyongazdálkodásról szóló törvények szerint a központi költségvetés zárszámadásával egyidejűleg kell benyújtani. Mindezek miatt rögzíti az Állami Számvevőszék jelentése, hogy az 1994. évi költségvetés végrehajtásáról készült elszámolás nem ad teljes és meggyőző képet a közpénzek felhasználásáról.

Az Állami Számvevőszék a vizsgálatairól készült jelentésében tehát nem azt mondja, hogy az adófizetők pénze nincs meg, nem azt vizsgálja, ki a hibás, még csak azt sem, hogy hatékonyan költötték-e el ezt a pénzt. Jelentésünk arról szól, hogy a zárszámadás megfelel-e a valódiság, a teljesség és az összehasonlíthatóság követelményeinek, az egyes gazdálkodási jogi szabályokat, előírásokat hogyan tartották be.

Tisztelt Országgyűlés! Köztudott, hogy a törvényhozás előtt fontos és a következő időszakot meghatározó, befolyásoló kérdések állnak, többek között a gazdasági stabilizáció és ennek keretében az 1996. évi költségvetési törvényjavaslat megtárgyalása. Így a parlament képviselőinek legjobb szándéka ellenére is minden bizonnyal kevesebb idő és energia jut az 1994. évi zárszámadás kérdéseire.

(10.50)

Az Állami Számvevőszék jelentése elkészítésénél, javaslatainak megfogalmazásánál arra törekedett, hogy mindazon hibákat, amelyek nemcsak a jelen törvényjavaslat ellenőrzése során, de az elmúlt esztendőkben is ismétlődően előfordultak, ne csak feltárja, hanem a jogi szabályozás hiányosságaiból, ellentmondásaiból, a számviteli szabályok megsértéséből adódó esetekre javaslataival megoldást kínáljon. Több esetben rámutattunk arra, hogy az évek óta ismétlődő hibák egy része csak az államháztartási törvény módosításával, a szabályozás egyértelművé tételével, a joghézagok pótlásával teremthető meg. Így teremthető meg az a jogi környezet, melyben mind a gazdálkodók, mind pedig az ellenőrzést végzők eligazodhatnak.

A Pénzügyminisztérium elismeri, hogy az 1992-ben hatályba lépett államháztartási törvény végrehajtása nem történt meg, az információs rendszer nem megfelelő stb. A hibák elismerése azonban nem jelenti egyben a hibák kijavítását is. Az volt a tapasztalatunk, hogy a Pénzügyminisztérium munkatársai, túljutva a parlamenti tárgyalás buktatóin, többé-kevésbé megnyugodva, a kisebb hibákat a későbbiekben korrigálva, de az alapvető problémákat változatlanul hagyva folytatták munkájukat.

Az is kétségtelen, hogy a költségvetési információs- és beszámolórendszer megreformálása igen nagy horderejű munka, amihez nem teremt megfelelő feltételeket a gyakori pénzügyminiszter-csere ez azonban nem jelenthet mentséget! A költségvetés és a zárszámadás egyben mindig a politikai bizalom kifejezése is. A kormány képviselőinek álláspontja meghatározó a bizottsági vitákban, a módosító indítványok befogadásában; ezért fájlalom, hogy nincsenek jelen miniszterek.

Kétségtelen, hogy a korábbinál határozottabb törekvések láthatók a kincstár megvalósítására, ami feltehetően számos problémát megold; nem látjuk ugyanakkor, hogy az államháztartás mérlegrendszerének kidolgozásában előrelépés történne. Enélkül viszont a részletek kidolgozása olyan, mintha falak nélkül bútoroznánk be a házat.

Tisztelt Országgyűlés! Az eddigi zárszámadások történetében egyedülálló, hogy az 1994. évi zárszámadás kapcsán az Állami Számvevőszék nemcsak szöveges módon, hanem számszakilag is javasolja helyesbíteni a számokat. Miért tettük ezt, és miért éppen most?

Először is azért, mert kézzelfoghatóvá akartuk tenni, hogy bizonyos elszámolásokat a helyükre kell tenni. A korábbi szöveges észrevételeket figyelmen kívül lehetett hagyni a zárszámadási viták lezárultával.

Másodszor, de legfőképpen azért, mert a vámbiztosíték bevételként történő elszámolása jelentősen növeli a bevételi főösszeget és csökkenti a költségvetési hiányt, amit a Számvevőszék ha tudomása van róla nem engedhet meg. A nagyobb hiány, miközben hosszabb távon növeli az államadósságot, nem kellemes, de attól, hogy nem veszünk tudomást róla, nem oldódik meg a probléma! E gyakorlat folytatásával fokozódhat, halmozódhat ez az összeg, ami a valós helyzet felmérését lehetetlenné teszi.

Egyre nagyobb teret kap a könyvvizsgálói ellenőrzés. Egyre inkább szükség lesz arra, hogy a nyilvántartásokból készített zárszámadás adatait módosítani kell, amennyiben nem volt jó a nyilvántartás. Az utólagos könyvvizsgálói ellenőrzés teremti meg a feltételeit annak, hogy a kormány hitelesen számoljon el az adófizetők pénzével. Ezért a jövőt illetően olyan időpontban célszerű az Országgyűlésnek napirendre tűznie a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot, amikor az elszámolási rendezések miatti javításokat már tartalmazza a javaslat.

Az államháztartási törvény készülő módosítása megfelelő kereteket nyújt, nyújthat arra, hogy a Pénzügyminisztériummal egyetértésben keressük a megoldást a költségvetés, a zárszámadás benyújtási határidejének kérdésében. Olyan álláspont kialakítása szükséges, amely megfelel a gazdálkodás, ellenőrzés rendjében bekövetkezett változásoknak például könyvvizsgálat , de figyelemmel van a törvényjavaslat elkészítőinek lehetőségeire, és eleget tesz az áttekinthető, világos és pontos beszámolási kötelezettség kritériumainak is. Fontosnak tartja a Számvevőszék a rend megteremtését, mert az új pénzügyi gazdálkodási és finanszírozási rend, a kincstár 1996. január 1-jével nem indulhat hibás elszámolási alapokon, szabályozásbeli hiányosságokkal. Teszi ezt mindazért, hogy az államháztartás egészére vonatkozó teljes körű szabályozás kialakításának szándékát elősegítse; olyan megoldást akar elérni, amely számon kérhető és ellenőrizhető szabályozást biztosít.

Az Állami Számvevőszék sok energiát fordít a kormány zárszámadási dokumentumainak ellenőrzésére. Ezért is fájlaljuk többek között az érdektelenséget. Tudatában vagyunk annak, hogy az ellenőrzés nem öncél. A mi szándékunk az, hogy a parlament elé reális, valós adatokat tartalmazó zárszámadás kerüljön. Az Állami Számvevőszék bízik abban, hogy az államháztartás készülő reformmunkálatai felgyorsulnak. Ennek keretében mód nyílik az Állami Számvevőszék jelentéseiben szereplő, alapvetően a számvitelt, a mérleg- és információs rendszert érintő javaslatok megvalósítására.

Tisztelt Országgyűlés! A napokban volt először lehetőségem arra, hogy a bizottsági vezetők értekezletén megkérdeztek, mint a Számvevőszék vezetőjét arról, hogy mit gondolok, mit kellene tenni, hogy a Számvevőszék jelentéseiben benne lévő megállapítások jobban hasznosuljanak. Nos, kérem, túl sokat nem tudtam ott mondani, de azt elmondtam és talán ezen érdemes elgondolkozni , hogy amikor Angliában, a "kis" Angliában mintegy négyszáz önkormányzat létezik, Magyarországon közel háromezer-kétszáz. És a jelentéseinkben tapasztaljuk, hogy nincs annyi szakember, amennyi szakember tudná ezeket vezetni! Ezért ezért is többféle probléma adódik. Önmagában, ha egy önkormányzat létrejön és kétezernél magasabb a lélekszáma, már kap kétmilliót; tehát nem ösztönözzük tulajdonképpen a társulásokat ilyen körülmények között, amikor mondom, szakemberproblémák is vannak, és egészen kis községeknek messze nincs olyan szakembergárdájuk, amire szükség lenne! De ennek ellenére mégis azt hiszem, nagyon jó dolog volt, hogy a bizottsági elnökökkel módom volt találkozni és beszélni.

Legutóbb kaptam egy levelet a parlament egyik vezetőjétől, amiben azt ígéri, hogy a törvény-előkészítésben fel fogják használni a jövőben az eddigi jelentéseinket, hiszen gyakorlatilag hat éve működünk, tehát alig van olyan téma, amelyben ne lenne valamilyen ellenőrzési jelentés.

És még egy dolog: önök valószínűleg nem tudják, hogy a magyar számvevőszéknek jelentős nemzetközi tekintélye van. Legutóbb, amikor az Intosai kongresszusa megvitatta a különböző bizottságok munkáit, az egyik bizottság a magyar bizottság volt, amelyet azzal bíztak meg, hogy a belső ellenőrzés kérdéseivel foglalkozzon. Kérem, tizennyolc országgal állunk rendszeres kapcsolatban! Ezeket a tapasztalatokat feltétlenül fel kellene használni, hiszen úgy gondolom, ha a Számvevőszék minden jelentése hasznosul, még akkor is a Számvevőszék önmagában csak egy félkarú óriás lehet, ha a belső ellenőrzés nincs meg.

(11.00)

Emlékeztetném önöket arra, hogy valamikor volt belső ellenőrzés, ez megszűnt, és nincs törvény a belső ellenőrzésre.

Kérem, én a magam részéről mindent meg fogok tenni nemcsak nemzetközi szinten, hanem Magyarországon is , hogy legyen egy jó belső ellenőrzés, gondoskodás történjen arról, hogy ezeket az ellenőröket kiképezzék, hogy normális fizetést kapjanak, mert erről sincs semmiféle döntés. Szóval, vannak dolgok, amelyekben mi benne vagyunk, és szeretném, ha a képviselők is jobban foglalkoznának azzal, amit már a Számvevőszék kiderített, illetve a jövőben kideríteni szándékozik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)