Gombos András (SZDSZ)
DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, a kormány által 1415. számon benyújtott törvényjavaslat az agrárium számára egy nagyon fontos törvény. Az 1993. évi VI. törvényt hivatott módosítani a mindennapok életéhez igazodva. Valóban, az 1993. évi VI. törvény a maga idejében egy rendkívül fontos törvény volt. Fontos volt azért, mert a rendszerváltás eredményeként szükségszerűen, mondhatnám, hála istennek, az eddigi úgynevezett központi direkt, kézivezérlésű irányító struktúrák szétestek, és mert e törvény volt hivatott elősegíteni a piacgazdaságnak megfelelő, a piacgazdasággal konform, a közigazgatást befolyásoló, piacorientáltan irányt mutató rendszer biztosítását. Ugyanakkor elmondható, hogy e törvény a megszületésekor rendelkezett jó néhány gyenge ponttal is. Ezekre a gyenge pontokra az akkor ellenzékben lévő SZDSZ a parlamenti vita során jó néhány esetben felhívta a figyelmet, de talán a legnagyobb hibája az volt, hogy későn született meg. Ezzel a késéssel, mely körülbelül két évre tehető, súlyosbította a rendszerváltással szinte természetesen velejáró, agrárszférában jelentkező nehézségeket. Hibái ellenére azonban ez a törvény az elmúlt két és fél évben összességében eredményesen szolgálta a mezőgazdaságot. A hibák azonban hibák maradtak, sőt az élet újabb betegségeket diagnosztizált a törvényben. A kormányt dicséri, hogy ezt a diagnózist felismerte és vállalkozott a terápiára. A gyógykezelés módját a mezőgazdasági bizottság igyekezett javítani.
A jobbító szándékú viták során koncepcionális eltérések is megmutatkoztak, melyek megvilágítása érdekében célszerű végiggondolni az eredeti törvény működési mechanizmusát is. Eszerint a piac diktálta anomáliákat a kormány közgazdasági eszközökkel igyekszik tompítani. Ezek az eszközök három fő csoportra oszthatók, úgymint a garantált ár és a hozzá rendelt kvóta technikájával dolgozó közvetlen szabályozási forma, másodsorban a közvetett szabályozás, melynek technikája az irányár megállapítása, a különböző pénzügyi normatív támogatások, valamint az export és import engedélyezések, harmadsorban pedig az agrárpiaci befolyásolás, ahova a különböző intervenciós technikákat lehet sorolni.
Ez a mechanizmus a kormány oldaláról a rendtartási bizottság és az FM Agrárrendtartási Hivatala, míg a termelői oldalról az érdekképviselet, jelesül a terméktanácsok között kialakult alku útján valósul meg. A mechanizmus egyik gyenge pontja éppen itt található. Nevezetesen az, hogy a kialkudott eredményt a miniszter a terméktanáccsal kötött szerződésben rögzíti ugyan, de a szerződés a kormány részére kötelező, s ami a legfontosabb, betartatható. A terméktanács esetében a szerződések ugyancsak kötelezőek, de nem biztos, hogy betarthatók. Betartható akkor, ha a terméktanács tagjai számára a szerződés előnyös, de ha előnytelen elemeket tartalmaz mint például a különböző korlátozások, amelyek esetleg anyagi hátrányokkal is járnak , akkor a betarthatóság esetenként már megkérdőjeleződik.
Megkérdőjeleződik azért, mert a terméktanácsok az egyesülési törvény alapján képződött önkéntes egyesületek, nincs kötelező tagság, a kilépés és belépés úgy és akkor lehetséges, amikor az érdek azt diktálja. Ugyanakkor kétségtelen előny, hogy a terméktanács vertikálisan szerveződő egyesület, mely adott esetben az egész termékpályát felölelheti. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy egy-egy terméktanács elismeréséhez szükséges részvételi arány, az 50 plusz egy százalék megvan-e a termékpályák szereplőinél, vagy ezen belül milyen a képviseleti arány, bizony azt tapasztaljuk, hogy a szükséges részvételi arány egyes időszakokban megkérdőjelezhető.
De ha ennél tovább megyünk és az eredeti törvény szerinti 6. § (3) bekezdést vesszük figyelembe, mely a kötelező elismerési szintet írja elő, tehát a garantált áras termékek esetében a 80 százalékos tagságot, míg a nem garantált áras termékeknél a 65 százalékos tagságot veszi alapul, a kép még jobban megkérdőjelezheti a terméktanács legitim partnerségét, és akkor még nem beszéltünk azokról a lehetetlen helyzetekről, amikor egy termékpályának több terméktanácsa van, mint például a zöldség vagy a fűszerpaprika, mely utóbbinál a terméktanácsok szövetségéről is beszéltek.
(19.10)
Ezek a tények kétségtelenül nehezítik a törvényi szabályozást, annak hatékony működését.
Ennek a helyzetnek a feloldását szolgálná talán a mezőgazdasági bizottság módosító javaslata, amely szerint a miniszter az Agrárkamara osztályát is elismerheti terméktanácsnak hangsúlyozom: elismerheti , de csupán abban az esetben, ha megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek a vertikális szerveződést magukba foglalják és megfelel egyéb feltételeknek is. A kamarai törvény nem írja ugyan elő a vertikális szerveződést mert egészen más koncepció szerint készült az a törvény , de nem tiltja meg azt, hogy adott esetben vertikális szerveződés legyen.
Ezen túlmenően az SZDSZ-frakció további fontos témákat is szeretne megemlíteni és kiemelni a törvénymódosításból. Így például a 2. §-t azért tartjuk fontosnak, mert oldja a garantált ár és a kvóta szigorú viszonyát, és rugalmasabbá teszi ezzel a szabályozást. A 3. § szintén jelentős változást jelent, mert a rendtartási irányítást a miniszter hatáskörébe utalja, aki a rendtartási hivatal útján gondoskodik a feladat ellátásáról. Az eredeti szabályozás közvetlenül a hivatal hatáskörébe utalta a rendtartási irányítást. Ez teljesen szokatlan államigazgatási formula volt, ez a módosítás ezt a helyére teszi. A 4. § az agrárrendtartási bizottság kompetenciáját teszi világosabbá, miközben bővíti jogosítványait, hiszen a külkereskedelmi forgalom véleményezésén túlmenően a különböző piacvédelmi intézkedések, intervenciók vonatkozásában is véleményezési jogot ad.
Érdemes kiemelni az 5. §-t, mely szűkíti a garantált áras termékek körét a vágómarha kihagyásával. Ugyanakkor a bizottsági módosító javaslatok között olyan támogatott javaslat van, mely a vágómarhát végül is visszaemeli a garantált áras termékek közé. Ezt nem tartom a legszerencsésebb megoldásnak, mert szabályozási szempontból ennek túl sok gyakorlati jelentősége nincs, hiszen a vágómarhánál jelenleg keresleti piac van valószínűsíthető, hogy hosszú évekig az is marad , vagyis a garantált ár és kvóta meghirdetése a piaci viszonyokra teljességgel hatástalan, csupán gesztus értékű lehet.
A törvénymódosítás 6., 7., 8. és 12. §-ait nagyon fontosnak tartjuk, mert az agrárpiaci szabályozást tekintve a földművelésügyi miniszternek prioritást biztosít a különböző intézkedéseknél, a felelősségvállalás növelésével párhuzamosan. Megszünteti azt a semmivel sem magyarázható, mondhatnám úgy is, nevetséges gyakorlatot, amelyet az 1993. évi törvény biztosított. Nevezetesen az agrárpiaci technikákat és eszközöket a pénzügyminiszter és az ipari miniszter határozta el és gyakorolta, míg a földművelésügyi miniszter kvázi szakértői véleményező maradt. Ez a gyakorlat tarthatatlan volt, és jelentős károkat okozott a mezőgazdaságnak, melynek alátámasztására elég csupán a legutóbbi búzaexporttal kapcsolatos bonyodalmakra utalnom.
Nagyon jelentősnek tartom a 9. §-t, mely azt írja elő, hogy az irányárat ezentúl nem a miniszter, hanem a terméktanács hirdeti meg, természetesen a miniszterrel egyetértésben. Ezáltal a terméktanácsoknak nő a felelősségük, úgy is mondhatnám, nagykorúvá válnak, és ez jelentős lépés a szakmai önkormányzás irányába. De ugyanezt a nagykorúsítást szolgálja a 11. § is, mely lehetővé teszi, hogy csak a terméktanács tagja juthat egyes esetekben és ezt nagyon aláhúzva mondom bizonyos kedvezményekhez.
Az egész rendtartás csak akkor képes jól és hatékonyan betölteni szerepét mint ahogy azt miniszter úr expozéjában is megemlítette , ha megfelelő, egységes adatszolgáltató rendszer alapján működik. Ennek megvalósítását szolgálja a 13. §.
Az előbb már hivatkoztam az idei exportbúza-problémára; pontosan ez is indokolhatta volna például a 18. § (2) bekezdésének módosítását, mely azt írja elő és azt a gyakorlatot vezeti be, hogy az engedélyköteles termékek kiviteli engedélyét az ipari és kereskedelmi miniszter adja meg, igaz, a földművelésügyi miniszter egyetértésével. Úgy gondolom, ez is egy olyan szabályozás, amikor is a sok bába közt elvész a gyerek. Sajnos az előterjesztő ezt a paragrafust nem érintette a törvénymódosításban, így azt képviselői módosító indítványokkal nem tudtuk megváltoztatni.
Tisztelt Ház! Összességében a törvény módosítását, a mezőgazdasági bizottság módosító javaslatait, valamint az általa támogatott javaslatokat jónak tartjuk, szükségesnek tartjuk, és az SZDSZ nevében elfogadásra javaslom.
Köszönöm a türelmet. (Taps.)