Simon József (MSZP)
SIMON JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Az MSZP frakciója támogatja az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosítására beadott T/1415. számú törvényjavaslatot, a mezőgazdasági bizottság kormány által is támogatott módosító javaslataival egyetemben. Ebben az értelemben csatlakozunk a mezőgazdasági bizottság többségi álláspontjához.
(Az elnök széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Agrárgazdaságunk mai állapotában, a szerkezet-, a tulajdon- és a piacváltás idején agrárpiacunk rendjének biztosítása érdekében a javasoltnál radikálisabb eszközök alkalmazására is joggal tarthatnánk igényt. Ilyen intézmények évtizedeken keresztül működtek nálunk fejlettebb országok gyakorlatában, ezek leépítésének ottani megkezdése nem jelentheti azt, hogy mi átmenetileg ne alkalmazhatnánk olyan eszközöket, amelyeket az egyébként időközben Magyarország által is aláírt nemzetközi kereskedelempolitikai egyezmények ma sem tiltanak.
Ugyanakkor teljességgel indokolt, hogy a már hatályos törvény szövegéből ezen egyezményekkel ellentétes eszközök kikerüljenek. Ezeket a módosításokat ez a törvényjavaslat elvégezte.
A piacszabályozási eszközök bővítése rugalmasabb, gyorsabb piaci beavatkozásra ad esélyt. Úgy kell bővíteni az agrárpiaci rendtartás szabályozásának eszközrendszerét, hogy az eddiginél hatékonyabb beavatkozást tegyen lehetővé. Ezért a szocialista frakció többek között egyetért az irányelv jelentőségét növelő, alkalmazási feltételeit módosító javaslatokkal, jelentősnek ítéli az intervenciós lehetőségek pontosítását és kiemelten fontosnak a kiegyenlítő befizetés intézményének megteremtését.
Messzemenően támogatjuk a földművelésügyi miniszter hatás- és felelősségi körének erősítését is az agrárpiaci rendtartás intézményeinek működésében. Megítélésünk szerint jó célt szolgál a rendtartásban közreműködő termékszervezetek, a miniszterrel együttműködő terméktanácsok megszervezésének jogalapbővítése.
A rendtartás nagyon lényeges intézményeit megjelenítő terméktanácsokat ha az érdekeltek úgy kívánják a jövőben köztestületekre, egészen pontosan az Agrárkamarára alapozva is meg lehet majd szervezni. A módosítás kapcsán a legnagyobb vitát ahogy arra Farkas Gabriella is utalt felszólalásában épp az ezzel kapcsolatos tendenciózus félreértés váltotta ki. Nem akarom megismételni a szakmai köntösbe csomagolt hitvitákat, abban egyetértek a képviselő asszonnyal, hogy itt valóban erről a kérdésről és ilyen értelemben van szó.
A mi álláspontunk teljesen világosan az, hogy az Agrárkamarának a jövőben is alapvető piacszervezési feladatai maradnak az elsődlegesek. A rendtartási törvény által támasztott szigorú feltételek betartásával azonban e módosítás után közreműködhetnek egyes termékpályák szereplőinek szervezésében, és nem ők maguk, hanem a már általuk létrehozott és a miniszter által elismert termékszervezetek, a terméktanácsok lesznek illetékesek a piacszabályozásban, és nem az Agrárkamara.
Megítélésünk szerint máris túl sokan vannak a piaci rend hiányának vámszedői, akik a tőke és a vállalkozás szabadságára hivatkozva elodáznának minden olyan intézményes működést, mely a piac kiszámíthatóságának érdekében tényleges beavatkozásra és garanciális lépésekre képes. Az MSZP úgy gondolja, hogy az agrárönigazgatás kiterjesztése rendkívül kívánatos, de ehhez az is hozzátartozik, hogy mind szélesebb körben vegyenek részt benne az agrárgazdaság szereplői.
A mezőgazdaságban, ahol a természeti viszonyoknak való kiszolgáltatottság, a biológiai folyamatok sajátossága jelentős termékigazgatást és többletkockázattal járó piaci helyzetet eredményezhet, nagyon is indokolt a beavatkozás intézményeinek fenntartása, korszerűsítése, méghozzá úgy, hogy mindez csak elviselhető többletköltségeket okozzon. A kormánynak, a parlamentnek joga és kötelessége gondoskodni arról, hogy az adófizetők pénzének jó hatékonyságú, méltányos felhasználása történhessen a rendtartás címén.
A kockázat mérséklésétől, a verseny értelmes keretek közé szorításától a ma hatályos törvény is többlethasznot remél. Csak ez indokolhatja az eszköztár további bővítését és a termékpályán működő szervezetek lehetőségeinek, jogi alapjainak a bővítését.
A parlament mezőgazdasági bizottságának előadóit délelőtt már hallottuk. A bizottság nagy alapossággal vitatta meg a szakmai javaslatok közül is az előbb említett, kiemelten fontos kérdést. Támaszkodva az ott elhangzottakra és a törvény megalkotása óta eltelt három év gyakorlati tapasztalataira, úgy gondoljuk, hogy a bizottság vonatkozó módosító javaslata nem korlátozza és nem is bizonytalaníthatja el az 1989. évi II. törvény szerint egyesületként létrehozott terméktanácsokat. Az viszont tény, hogy az ezután alakuló termékszervezeteknek alternatív lehetőséget is kínál, az 1994. évi XVI. törvénnyel létrehozott agrárkamarai köztestület is alapul szolgálhat majd a szerveződéshez.
(19.30)
Ismét hangsúlyozom: csak abban az esetben, amennyiben a terméktanácsi működés kritériumainak és feltételrendszerének megfelel.
Itt reagálok a mezőgazdasági bizottság kisebbségi előadójának felvetésére, miszerint a kormány nem támogatja ezt a módosítást. Felhívom a figyelmet a ma délelőtt Lakos László miniszter úr által elmondott expozéra. A bizottsági vitában egyeztetési nehézségek miatt a kormány képviselője az utolsó fázisban valóban nem nyilatkozott, ezt azonban félreérthetetlenül és támogatóan megtette a napirend tárgyalásának mai megkezdésekor a földművelésügyi miniszter.
Összegezve álláspontunkat: a szocialista frakció a benyújtott törvényjavaslatot, a mezőgazdasági bizottság kormány által is támogatott módosító javaslataival együtt, elfogadásra ajánlja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)