Szakál Ferenc (KDNP)

1995. október 23.

DR. SZAKÁL FERENC (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Őszintén sajnálom azokat a képviselőtársaimat, akik esetleg nem is értik pontosan, hogy itt néhány képviselő most miről vitatkozik. Ezeknek a figyelmét hívnám fel arra: talán könnyebben elviselik a várakozást, amíg mi elmondjuk a hozzászólásainkat, ha arra gondolnak, hogy milyen vitát váltott ki már itt, a Házban is, a gabonapiacon kialakult idei helyzet. Vagy bárki hozzájuthatott itt kinn, a Házban, az asztalról a Magyar Mezőgazdaság című folyóirathoz, amelynek a mellékletét képezi a agrárrendtartási hírlevél. Ebben szerepel az, hogy kedvezményes vámtétellel hozhat be sertéshúst a feldolgozóipar. Bármilyen terület iránt érdeklődik itt egy-egy képviselőtársunk esetleg kulturális ügyek vagy szociális ügyek iránt , ha vidéken jár, minden vidéki gyűlésen szembetalálja magát azzal a fölvetéssel, hogy ez egy képtelen helyzet, egy lehetetlen helyzet uralkodik a magyar mezőgazdaságban: hol semmit nem akarnak a sertéshúsért fizetni a feldolgozók, hol pedig mint ahogy olvasom ebben a kiadványban kedvezményes vámtétellel sertéshúst kell behozni.

(19.40)

Még egyszer nem akarom emlegetni a gabonapiacon kialakult áldatlan helyzetet. Tehát itt olyan súlyos kérdésről van szó, amitől a vidéken élő, mezőgazdaságból élő, bármilyen formában gazdálkodó emberek léte, vállalkozások léte vagy csődbe jutása függhet. Éppen újságban olvastam, hogy mezőgazdasági vállalkozók tömegesen jelentenek csődöt.

A törvénymódosítás kapcsán tehát jogosan fölvethetnénk és számba vehetnénk mindazokat a kérdéseket, amelyek az eredeti, 1993. évi VI. számú, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény kapcsán felmerülnek. Túlzás nélkül megállapítható, hogy a törvény a hatálybalépésétől kezdve eddig még semmilyen lényeges segítséget nem nyújtott az agrárágazat válságának megoldásához, a mezőgazdasági termelés szabályozottabbá tételéhez, a termelők kiszolgáltatott helyzetének megváltoztatásához. Kétségtelen, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy a szükséges intézményrendszer kiépítése időt vett igénybe, majd következett a kormányváltás bizonyos koncepcióváltással is. Felvethető tehát a kérdés, hogy egyáltalán az agrárpiaci rendtartásra vonatkozó törvény maga az eredeti törvény , illetve ez a módosítás-e az, amely meg tudja oldani mindazokat a problémákat, amelyektől piaci oldalon a magyar mezőgazdaság szenved.

Úgy látom, hogy az agrárpiaci szabályozás működésében maga a kormányzat sem bízik igazán. Eddig is csekély összeget tartalmazott a költségvetés kifejezetten agrárpiaci szabályozási célokra. Megnéztem az új előterjesztésben: az 1995-ös pótköltségvetésben szereplő 7,5 milliárddal szemben a '96-os évre csak 5 milliárdot javasol az előterjesztés agárpiaci támogatásra és állami felvásárlásra. Úgy gondolom, hogy komolyan kellene ezt a kérdést venni és megvizsgálni, hogy milyen más lehetőségek vannak.

Már többen elmondták az előttem szólók, hogy kétségtelenül a módosításra vonatkozó törvényjavaslat javítani igyekszik és valóban javítja is a meglévő törvényt. Mégis úgy gondolom, hogy ez nem elégséges. A törvény indoklásában szerepel az, hogy ezzel a módosítással az agrárpiaci rendtartási törvényünket közelítjük, illetve harmonizációs lépést teszünk az Európai Unió szabályozásához.

Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok megjegyezni két dolgot és elnézést kérek, hogy az idejüket igénybe veszem. Lehet, hogy nem vagyok eléggé tájékozott, de ahogy nálunk, az agrártudományi egyetemen tanítják az Európai Unió agrárszabályozását, ahhoz az eredeti törvényünk sem hasonlít fogalmaiban és működési módjában eltérő. Kétségtelen és elnézést kérek, a korrektséghez hozzátartozik , hogy a miniszter úr nem is tudja jobban alkalmazni a törvényt, mert azok a pénzügyi eszközök nem, illetve nem mindig állnak rendelkezésre. Akkor is azt mondták, hogy ez egy kerettörvény, amely lehetőségeket biztosít, hogyha a megfelelő feltételek is megvannak. Tehát ezt a kitételt nem tartanám szükségesnek.

Már elmondtam itt az állat-egészségügyi törvény kapcsán is, hogy egy kicsit sztereotip módon mindig hivatkozunk az Európai Unióra. Ezzel kapcsolatban megint csak az előbb idézett vagy az előbb hivatkozott anyagot veszem elő; azt hiszem, más képviselőtársaim is megkapták a brit nagykövetségtől azt a tanulmányt, amely a brit kormány számára készült az Európai Unió közös agrárpolitikai rendszerének vagy politikájának a módosítására. Innen, ebből az anyagból hadd idézzem ezt az egy mondatot: "A brit kormány a közös agrárpolitika átfogó módosítására kidolgozott tanulmányában azt követeli, hogy az Európai Unió végleg szakítson az ártámogatás, az exporttámogatások és a termelési ellenőrzés eddigi gyakorlatával, mert ez szükséges az európai termelők versenyképességének fokozásához, a világkereskedelmi nyitás és az Európai Unió keleti irányú bővítése miatt."

Tehát úgy gondolom, hogy ha egy törvénymódosítás vagy egy törvényjavaslat jó, akkor nem föltétlen attól lesz jó, hogy most harmonizáltunk-e az Európai Unióval, hiszen amikor az Európai Unió tagja leszünk, talán egészen más szabályozás lesz ott érvényes. Úgy gondolom, hogy nekünk most az agrárpiaci rendtartást vagy az agrárpiac szabályozását is a sajátos magyar helyzetnek, magyar viszonyoknak megfelelően kell megoldani, hogy elősegítsük a mezőgazdaság fejlődését, kilábalását ebből a káoszból, amiben van; és akkor a törvényeket, azt hiszem, egy fejlett és versenyképes mezőgazdaság megléte esetén könnyen hozzá tudjuk igazítani az Európai Unióhoz.

A szabályozás ahogy már említettem azért sem működhet, mert csekély keretek állnak rendelkezésre. Elnézést kérek, de az exporttámogatásra adott összeget nem tekintem a jelenlegi formájában igazán agrárpiac-szabályozó eszköznek; hiszen továbbra is fönnáll amit már többször elmondtunk , hogy a termelők céltalanul vállalják a kockázatot, termelnek, majd jönnek a kereskedők, kiválogatják, amit el kívánnak adni vagy amit különösebb erőfeszítés nélkül exportálhatnak , és megkapják a normatív exporttámogatást.

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ha már létezik ez az agrárpiaci rendtartási törvény bízva abban, hogy ha javítjuk, tökéletesítjük ezt a törvényt, és ha komoly politikai elhatározás lenne arra, hogy a feltételeket is megteremti a kormány , akkor talán mégiscsak segíthet, és csak üdvözölhetjük azokat a javító szándékú módosításokat, amelyeket a törvény tartalmaz, illetve amelyeket képviselők módosító indítványokban benyújtottak.

Már több képviselőtársam elmondta, hogy helyeselhető elsősorban az, hogy a miniszter a földművelésügyi miniszter szerepét és hatáskörét igyekszik növelni. Ezzel azonban még a mostani módosítás sem megy el odáig, hogy azt a múltból örökölt rendszert megszüntesse, hogy a pénzügyminiszterrel és az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben hozhat csak minden lényeges döntést.

Azért megint, hogy kedves képviselőtársaim, akik esetleg nem pontosan értik, hogy miről vitatkozunk, szeretnék egy példát felhozni. Véleményem szerint az első agrárpiaci rendtartást a bibliai József vezette be Egyiptomban, amennyiben a bőségesen termő, bő esztendőkben begyűjtette a gabonát, és a szűk esztendőkben pedig ezt a piacra dobták és ez a rendszer, ennyire egyszerű rendszer jól működött. De úgy szerepel a Bibliában, hogy a fáraó kiválasztott egy okos és bölcs férfit, akinek nem kellett senkivel egyeztetnie; volt egy felelőse az egész agrárpiaci szabályozásnak. Mi tehát annak vagyunk a hívei, hogy világosan legyen megfogalmazva, hogy ki a felelőse ennek az egésznek, aki információkkal rendelkezik, látja a helyzetet és be tud avatkozni.

Helyeselhető az is ahogy már mások is elmondták , hogy bővíti az eszközrendszert. Különösen kiemelhető a közraktározással kapcsolatos költségekre adott támogatásnak a lehetősége. Hangsúlyozom azonban, hogy ez a lehetőség rendkívül csekély ahhoz a piacbefolyásoló szerephez képest, amit a fokozottabb állami intervenció jelentene: intervenciós fölvásárlások és értékesítések a piacon.

(19.50)

Tudom, hogy ehhez is megint pénzügyi alapokra lenne szükség. Úgy gondolom azonban, hogy ennek az eszköznek a jelentősebb alkalmazása nélkül a magyar mezőgazdaság piaci nehézségei nem oldhatók meg. Sőt a mezőgazdasági bizottságban információt kaptunk arról is megint az ókori egyiptomi helyzettel szemben , hogy kialakult nálunk az a visszás helyzet, hogy még a mennyiségében ugyan csekély kötelező állami tartalékkészletet is akkor értékesítették, amikor amúgy is alacsony volt az ár, és a hiányzó készletet akkor kívánjuk feltölteni, amikor gabonahiány van a piacon és magas az ár.

Összefoglalva: a törvényjavaslatot magát támogatni tudnánk, amennyiben ezek az utólag bekerült módosítások nem szerepelnének benne. Mert hiszen javítja a törvényt maga az előterjesztés is és számos módosító indítvány is.

Az agrárkamarák terméktanácsként való elismerését két alapvető okból sem tudjuk támogatni. Többször kifejtettük, hogy az agrárkamaráknak más a feladatuk, más a szerepük. Miniszter úr pedig kifejtette, hogy vertikális szervezettségű szervezetekre, tehát a terméktanácsoknak megfelelő szervezetekre van szükségük. De függetlenül ettől, ha a kamarák vertikálisan lennének szervezve, nekem akkor is az a véleményem, hogy más szerepet, más feladatot kell betölteniük a mezőgazdaságban.

Másodszor: felhívnám a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a kamarai tagság kötelező. Sőt, most módosítottuk a gazdasági kamarákról szóló törvényt, hogy kiterjesszük a tagságot a kistermelők irányában is. Ezzel szemben véleményem szerint az agrárpiaci szabályozásban való részvétel sohasem lehet kötelező. Az mindig egy olyan dolog, hogy előnye származik-e belőle valakinek vagy nem. Következésképpen úgy gondolom, a kamarai kötelező tagság és egy kamarának terméktanácsként való elismerése között lényeges ellentmondás van.

Engedjék meg, hogy megint arra hivatkozzam, hogy itt az agrárrendtartási hírlevélben egy nagyon világosan, szépen megfogalmazott mondat van, amelyre Gombos András képviselőtársam figyelmét is felhívnám: "A különböző szervezetek akkor válnak hitelessé, akkor lesz a tagként való részvételben érdekelt a termelő, ha ennek konkrét előnyéről meg van győződve. Az valószínűleg kevés, ha egyes támogatási lehetőségeket csak a terméktanácsi tagok igényelhetnek, az állami garanciák csak rájuk vonatkoznak." Nem akarom tovább folytatni a felolvasást. Azt hiszem, mind az agrárkamarákra, mind a terméktanácsokra vonatkozik ez a nagyon jól megfogalmazott kitétel: ha a termelők érzik az előnyét, hogy a terméktanácsok tagjai legyenek, akkor önként, maguktól be fognak lépni, nem kell semmiféle kényszerítést alkalmazni.

Még megemlíteném, nagyon súlyosnak tartom én is remélem, tisztázható ez , hogy a hatályukat vesztő részek között szerepel a 6. § (1) bekezdése. Ezt azért nem tudom támogatni, mert ennek alapján a terméktanácsok megalakulásának módja, valamint a terméktanácsok jogi helyzete bizonytalanná válik. Ha kényszerítve vagyunk arra csak ismételni tudom, amit dr. Farkas Gabriella képviselőtársam már mondott , hogy az egyébként jó módosító javaslatokat csak ezekkel együtt tudjuk elfogadni, akkor nem tudja megszavazni a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja a törvényt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)