Glattfelder Béla (Fidesz)

1995. október 23.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítását korábbi döntése alapján kivételes eljárásban tárgyalja. Meggyőződésünk, hogy az a döntés, amely arról szólt, hogy a törvényt kivételes eljárásban tárgyaljuk, hibás döntés volt. A rendtartási törvény a mindenkori kormány agrárpolitikájának tükre. Ezért ezt kivételes eljárásban tárgyalni tulajdonképpen azt jelenti: az Országgyűlés lemond arról, hogy nagyító alá vegye a kormány agrárpolitikai célkitűzéseit. Pedig erre igény volt és van is a Ház mindkét oldalán.Azt hiszem, ennek a törvénynek a kivételes eljárásban való tárgyalására azért került sor elsősorban, mert a kormány korlátozni kívánta az agrárpolitikáját érő kritikai felszólalásokat. Tudvalevő, hogy nyilván nem a Fidesz korlátozásáról van talán szó elsősorban és nem is az ellenzéki pártok korlátozásáról, hiszen közismert, hogy tőlünk túl sokan ehhez a kérdéshez nem nagyon szólhatnak hozzá, mert hogy kicsi frakcióink vannak és kevesen foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Kézenfekvő tehát a feltételezés, hogy a kormány, amikor kivételes eljárást kért e törvény tárgyalására, elsősorban az őt támogató képviselőket kívánta korlátozni hozzászólásaikban, kritikáikban.

A benyújtott módosító javaslatok alapján ez a korábbi feltevésünk hiszen ezt már két héttel ezelőtt az Országgyűlésben elmondtam beigazolódott: elsősorban a kormánypárti képviselők módosító indítványai kavartak itt vihart. S ha megnézünk más kivételes eljárásban tárgyalt törvényjavaslatokat, akkor ugyanezt a helyzetet látjuk az agrárpolitika területén, hiszen a közraktározásról szóló törvényt sem ellenzéki képviselők kívánják mindenre kiterjedő módosító javaslatokkal megfúrni, hanem kormánypárti képviselők. Úgy látszik, hogy az Országgyűlés ebben a kérdésben hogy a kormány futószalagon terjeszt elő agrárpolitikai törvényjavaslatokat tulajdonképpen egy színjáték részesévé vált, amely szerintem nem szerencsés.

Sajnos azt kell mondjam, hogy a kivételes eljárásban való tárgyalás kezdeményezése visszahullott a kormányra, hiszen a kivételes eljárás korlátozza a módosító javaslatok megtárgyalásának és megszavazásának módját. Így fordulhat az ma elő, hogy egy olyan módosítójavaslat-csomagról kell tárgyalnunk és majd szavaznunk, amely nem élvezi minden elemében a Ház teljes egészének támogatását, és mindenféle eltérő értelmezés ellenére úgy vélem, ez volt kiolvasható a miniszter úr expozéjából is vagyis hogy a kormány sem támogatja ezt teljes egyetértéssel és lelkesedéssel, csak bizonyos feltételekkel, amelyek azonban nagyon fontosak. Mégis kénytelenek vagyunk erről a kérdésről egységesen tárgyalni és majd egységesen dönteni, ami sokunk számára természetesen megelőlegezi ennek a döntésnek a majdani tartalmát is.

Képviselőtársaim! E törvényjavaslat rendkívül jelentős, és maga az agrárrendtartás ügye is rendkívül jelentős. Sokan szomorkodnak afölött, hogy Magyarországon az agrárrendtartás eddig igazából nem működött. Én nem ezt teszem. Ha az agrárrendtartás nem működik, az azt jelenti, hogy jelentősebb beavatkozások nélkül is biztosítható a piaci egyensúly, az ágazat működőképessége. Való igaz, eddig a rendtartás eszközeinek jelentős mértékű alkalmazására nem került sor, és valljuk be, ez tényleg egy szerencsés helyzet; hiszen nem került sor tömeges mértékű állami felvásárlásokra a garantált árak meghirdetése nyomán, a piaci árak rendre a garantált árak fölött voltak. Ezek részben köszönhetőek a gazdasági folyamatoknak; részben természetesen köszönhetőek annak is, hogy az állam talán túlzottan alacsony garantált árakat határozott meg.

Csak rendkívül csekély mértékű állami felvásárlás volt a garantált árak alapján. Azonban feltételezhetjük, hogy ezekre a felvásárlásokra is csupán azért került sor, mert bizonyos csoportok ki akarták próbálni, hogy vajon a garantált áras felvásárlás intézménye a gyakorlatban működik-e. De természetesnek vesszük, hogy ők ezt csak egy próbának tekintették, és ennek a próbának az érdekében, a felajánlott mennyiséget tekintetbe véve, azokhoz képest jelentős gazdasági veszteséget is elszenvedtek.

(20.00)

Sajnálatosnak tartom, hogy a törvényjavaslat nem módosul abban a kérdésben, amelyet egyébként szerintem helyesen tartalmazott a kormányzati előterjesztés, vagyis abban, hogy a garantált árat a jövőben úgy is meg lehessen hirdetni, hogy ahhoz nem rendelnek kvótát. Egy módosító javaslat elfogadásával ma újra, a törvényjavaslat elfogadása esetén a régi helyzet maradna fönn, vagyis garantált árat csak kvótával együtt lehet meghirdetni. Természetesen vannak amellett is érvek, hogy a kvóta kötelező legyen, hiszen ha a kvótát is meghirdetik, akkor valószínűleg az állam egy szigorúbb kvóta meghatározása mellett magasabb garantált árakat tudna meghatározni, kvóta nélkül viszont mindenképpen a magasabb mértékű állami kockázat ellensúlyozása érdekében csak alacsonyabb garantált árak lennének meghatározhatóak, azonban a minisztérium számára adott lett volna a lehetőség az eredeti törvényjavaslat szerint is, hogy saját belátása szerint válasszon a kvóta meghirdetése, illetve meg nem hirdetése mellett. Most ennek a választásnak a lehetőségét szűkíti egy elfogadott módosító javaslat.

Szerencsésnek tartom, hogy a törvényjavaslat komolyabban foglalkozik az irányár kérdésével. De azt is nyilvánvalónak tartom, hogy az irányár meghirdetése nagyon sok esetben rendkívül sok problémát vethet föl, elsősorban azért, mert Magyarországon igen jelentős mértékű az infláció, az irányárat pedig a gazdasági, illetve a szezonév előtt kell meghirdetni. Tehát ha az irányárat nem valamilyen inflációkövető módon hirdetik meg, ami viszont az irányár áttekinthetőségét kérdőjelezi meg, akkor az irányár év közben elveszítheti a gazdasági tartalmát. Ha viszont az irányár elveszíti a gazdasági tartalmát, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy azok az eszközök, amelyeket az irányár mértékéhez köt a törvényjavaslat, kevéssé lesznek alkalmazhatóak, vagy ezeknek az alkalmazása teljesen önkényessé válhat. Meg kell jegyezni, hogy az irányárhoz a törvény nem köt semmilyen kötelezően alkalmazandó eszközt. Minden esetben választhatóvá teszi a különböző eszközök alkalmazását.

Szerencsés dolog az, hogy a GATT-egyezménnyel össze nem függő különböző szabályozásokat az irányárhoz kötődő eszközök közül kigyomlálja a törvényjavaslat, így különösképpen a lefölözés intézményét. Azonban néhány területen talán jobb lett volna a régi szabályozást meghagyni. Így például az export-engedélyezési rendszert szerintem nem feltétlenül szükséges az eddigi gyakorlattal ellentétben megszüntetni, hiszen a GATT-egyezmény megengedi, minden ellentétes híresztelés ellenére, az export-engedélyezést, pontosabban az export megtiltását abban az esetben, ha bizonyítható, hogy az ország ellátása veszélybe kerülne az export folytatása mellett. Ezt nyilvánvalóan csupán kevésbé tudja helyettesíteni az úgynevezett kiegyenlítő befizetés intézménye. Viszont fennáll a veszélye annak, hogy a kiegyenlítő befizetést csupán büntetőadóként fogják alkalmazni, és valójában ez a rendszer nem is lesz képes betölteni a hivatását, hiszen teljesen közismert, hogy a gazdálkodók bármikor bármiről tudnak a valós üzleti értéket el nem érő számlákat szerezni, magyarán, alulszámláznak.

Hibának tartom, hogy a törvény továbbra is tartalmazni fogja a normatív exporttámogatás intézményét, ahelyett hogy csupán exporttámogatásról szólna, hiszen ez szintén csökkenti, az előzőekhez hasonlóan, a kormány mozgásterét. Úgy érzem, hogy a GATT-egyezményből az következik, hogy Magyarországon át kell alakítani az exporttámogatás rendszerét. A normatív kulcsokon alapuló exporttámogatás nem képes megfelelni a GATT követelményeinek, hiszen bármikor év közben előfordulhat egy adott piaci helyzetben, hogy az exporttámogatás mind a mérték, mind a támogatott termékek mennyisége tekintetében, úgymond, fölpörög, és így Magyarország a támogatás mennyiségére, illetve a támogatott termékek mennyiségére vonatkozó GATT-előírásoknak nem tud megfelelni.

Éppen ezért ez egy, szerintünk fölöslegesen a törvényben bennmaradó rendelkezés. Viszont rendkívül hasznos lett volna, ha a törvény rendelkezett volna arról, hogy az exporttámogatásoknak más módjai is lehetségesek, amelyeket a GATT-egyezmény megenged, s amely módon folyósított támogatásokat nem kell a rendes exporttámogatáshoz a GATT szerint hozzászámolni. Ilyen módon az ország gazdaságpolitikai mozgásterét ezeknek az eszközöknek a fölsorakoztatása növelte volna. Itt különösképpen az exportbiztosítás állami finanszírozására, illetve az exporthitelek állami finanszírozására gondolok.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Néhány mondatot szeretnék szólni a ma rendkívül részletesen vitatott bizottsági módosító javaslatokra, amelyek a terméktanácsok versus Agrárkamara-kérdéssel foglalkoznak. Úgy érzem, hogy a mezőgazdasági bizottság döntéseit elsősorban az motiválta, hogy a mezőgazdasági bizottságban a Magyar Agrárkamara lobbyja rendkívül erős. Azt hiszem, hogy ez a lobby nem mindig tudja összeegyeztetni a Magyar Agrárkamara érdekeit a magyar agrárágazat érdekeivel. Az elfogadott módosító javaslatok arra irányulnak, hogy a terméktanácsokat egyesületi elv helyett az Agrárkamara szervezze majd meg. Azt hiszem, hogy annak a rendszernek, amely eddig az agrárpiaci rendtartáson belül kialakult, a legjobb és legkedvezőbb eleme a terméktanácsok voltak.

Szeretném idézni, hogy amikor az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény megalkotása folyamatban volt, akkor a Magyar Agrárkamara rendezett egy országjáró körutat a különböző pártokhoz tartozó országgyűlési képviselőknek, amelyen magam is részt vettem Juhász Pál igen tisztelt képviselőtársammal együtt, aki ott nagyon jól és helyesen mondta el a terméktanácsok feladatát a rendtartás szervezetében.

A terméktanácsok létrejöttének a célja az volt, hogy a különböző érdekeltségű feleket a törvény egy asztalhoz ültesse le. Így egy asztalhoz ültesse le a mezőgazdasági termelőket, a feldolgozókat és a kereskedőket. Ezt a kialakult rendszert kívánja ez a módosító javaslat most szétverni. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Agrárkamara nem képes önmagában, a kamarai törvény módosítása nélkül az összes érdeket önmagában integrálni, hisz az Agrárkamarában nincsenek képviselve sem a feldolgozók, sem pedig a kereskedők. Másrészt pedig az Agrárkamara nem képes egyszerre képviselni a mezőgazdasági termelők érdekeit, mondjuk, a gabona-terméktanácsban és a különböző hús-terméktanácsokban, mert ezek a terméktanácsok egymással szembenálló érdekeket képviselnek egyébként, ilyen módon az Agrárkamarán belüli állattenyésztői és növénytermesztői érdekképviseletek súlyának az eltolódása fontos kérdéseket fog eldönteni, pedig ezeket teljesen más fórumon ésszerűbben lehetne meghatározni.

Lakatos András, a bizottság többségi előadója azt mondta, hogy a törvényjavaslat nem veri szét a terméktanácsokat. Kérdezem akkor: tulajdonképpen mit akarnak a módosító javaslat előterjesztői? Hogyan képzelik, hogy a terméktanácsokba majd beül az Agrárkamara, anélkül, hogy ne vernék szét a most működő terméktanácsokat. Ma már 22 elismert terméktanács működik. Ezek a terméktanácsok az agrárágazat legfontosabb termékpályáin működnek, sőt, ha jól tudom, olyan kevésbé fontos termékpályán is működik terméktanács, mint például az éticsiga. Miniszter úr talán pontosan tudja, elismerték már az éticsiga-terméktanácsot tudomásom szerint. Ide kellene most mindenhova beültetni majd a gabona-terméktanácstól, a baromfi-terméktanácstól, a vágóállat- és a többi terméktanácson keresztül mindenhova a kamara képviselőit, olyan módon, hogy onnan a most ott bentlevőket kellene kiszorítani. Hogyan lehet ezt megcsinálni? Nyilvánvalóan csak olyan módon, hogyha a kormány visszavonja az eddig működő terméktanácsok elismerését. Más módon erre jogilag nincsen lehetőség. Technikailag nincs erre egyszerűen lehetőség.

Éppen ezért ez a törvényjavaslat megkérdőjelezi a ma működő terméktanácsok működésének jogszerűségét, és így bizalmatlanságot kelt. Azt hiszem, ahogy ezt a törvénymódosítást politikai nyomásgyakorlással át lehet vinni a parlamenten, ugyanúgy a földművelésügyi minisztert is rá lehet majd arra politikai nyomásgyakorlással kényszeríteni, hogy a ma működő terméktanácsok működési engedélyeit vonja vissza és új terméktanácsokat ismerjen el. Azonban meg kell jegyezni, hogy e cél megvalósításához megfogalmazott módosító javaslatok nincsenek összhangban magával a céllal, hiszen a kamara, mint mondottam, ma nem vertikálisan, hanem horizontálisan szerveződik. A törvényjavaslat módosítása nem érinti a törvény 6. §-a (2) bekezdésének d) és e) pontját.

(20.10)

Pedig a d) pont kimondja, hogy csak olyan szervezet ismerhető el terméktanácsként, amelyen belül a termékpálya képviselői arányos szavazati joggal rendelkeznek ennek nyilvánvalóan a jelenleg működő kamarák nem felelnek meg , és csak olyan szervezet ismerhető el terméktanácsként mondja ki az e) pont , amely olyan képviseleti jog alapján működik, hogy egy képviselő csak egy megbízás alapján járhat el, ilyen módon, ha az Agrárkamara a teljes ágazatot képviseli, akkor nyilvánvalóan nem egy, hanem nagyon sok megbízás alapján jár el, tehát csupán e két pont miatt sem lenne ez a terv megvalósítható. Természetesen a módosító javaslatok nagy figyelmet fordítottak azonban arra, hogy a törvényből mindenhonnan kiirtsák az egyesületekre való utalásokat, de ehelyett nem alkotnak semmit.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott módosító javaslatok számos eljárási hibát is magukban rejtenek. Ilyen módon különösképpen azt, hogy a bizottság ajánlásának 48. és 49. pontjában foglalt módosító javaslatok ugyanarra a szakaszra utalnak, ugyanazt a szakaszt kívánják módosítani, mind a kettőt a bizottság támogatja, illetve az egyiket maga a bizottság fogadta el: ez a szakasz a 15. § (3) bekezdése, amelyik a hatályon kívül helyező rendelkezésekről szól.

Teljesen nyilvánvaló, hogy mind a két módosító javaslatot a 48. és a 49. pontba foglaltat is majd a Ház elnökének egyszerre kell szavazásra feltenni. Ha döntünk az egész módosítójavaslat-csomagról, akkor mind a kettőt elfogadjuk vagy elutasítjuk, de ha mind a kettőt elfogadjuk, akkor itt egy jelentős ellentmondás fog keletkezni, hiszen a 48. és a 49. pontban foglalt módosító javaslat nem fedi le egymást, az egyik szűkebb, a másik tágabb körben helyez hatályon kívül rendelkezéseket.

Úgy érzem, ilyen helyzetben nem bocsátható a bizottsági ajánlás szavazásra. Amennyiben ez mégis megtörténik, úgy az elfogadott törvényjavaslat olyan súlyos ellentmondást fog tartalmazni mind a már ma hatályos törvényjavaslattal, mind pedig önmagán belül, ami felveti azt a kérdést, hogy ez a javaslat vajon ilyen módon hatályba léptethető-e.

A fentiek miatt mi nem támogatjuk a módosító javaslatokat, részben a benne levő ellentmondások miatt, részben pedig azért, mert szerintünk az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény más ponton is módosításra szorult volna, amelyet a kormány előterjesztése és a bizottsági módosító javaslatok sem tartalmaznak. Szükségesnek tartjuk, hogy a zárószavazás előtt ezt a kérdést még egyszer megvizsgáljuk.

Mindenképpen fontosnak tartjuk kijelenteni, hogy a kialakult helyzetért a felelősség a mezőgazdasági bizottság kormánypárti többségét terheli és a Földművelésügyi Minisztériumot, illetve az egész kormányt, amiért meggondolatlanul a törvényjavaslatot kivételes eljárásban terjesztette a Ház elé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)