Sebők János (MSZP)

1995. október 23.

SEBŐK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A legszélesebb értelemben vett légi közlekedést vagy ahogy a köznyelv nevezi: repülést az ENSZ 1947-ben létrehozott szakmai szervezete, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet a határok feletti világrendszer részévé teszi. Ebben a rendszerben a csupán nemzeti határokon belül folyó repülési tevékenységeket is szükségszerű, szoros szálak fűzik össze a határon túliakkal. Miután a Varsói Szerződés megszűnt és kivonták a szovjet légierőt, megszűnt a KGST és ennek polgári repülési állandó bizottsága, ezzel kedvező helyzet jött létre a további európai integrálódáshoz. Egyúttal lehetőség nyílt olyan új légtérrend kialakítására, amelyben egyformán érvényesülhetnek a polgári és katonai igények, érdekek. Tudniuk kell önöknek, hogy Magyarország 1971-ben törvényerejű rendelettel kihirdette az ENSZ szakmai szervezetéhez való csatlakozást. De 1957-től már fokozatosan bevezetésre kerültek az egyezmény fontosabb függelékei, tehát jelentős intézkedések történtek az egyre növekvő mértékű nemzetközi polgári légi forgalom igényeinek kielégítésére.

Ennek ellenére a polgári repülésnek naponta kellett jelentős költségnövekedést okozó korlátozásokkal szembenézni. Adódott ez abból, hogy az ország légterének jelentős területét zárt vagy korlátozott légtérnek nyilvánították, tehát a katonai repülések elsődlegességéből és abból, hogy nem működött egységes légiforgalmi irányítás. Ez jelenleg sem működik úgy, ahogy ezt a NATO által 1955-ben létrehozott Európai Légtér-koordináció Tanács előírja. Csak megjegyzem, hogy mi nem vagyunk tagjai a tanácsnak, de a szervezet legutolsó két légtér-gazdálkodási szemináriumán már részt vett a többi kelet-európai állammal együtt a magyar légierő és légügyi hatóság küldöttsége is.

A beterjesztett légi közlekedésről szóló törvényjavaslat célja tehát a fejlett repülés törvényi szintű szabályozásával elősegíteni az ország felzárkózását Nyugat-Európához. Ismeretes, hogy a légi közlekedésnek három fajtája van: a kereskedelmi célú repülések, a nem kereskedelmi célú repülések és az állami repülések. Az állami repülések körébe a katonai repülés az állami repülések zömét ez képezi , a rendészeti repülés, a kormányzati repülés és a vámcélú repülés tartozik. Én a törvényjavaslatot a továbbiakban az állami repülések oldaláról vizsgálom.

Tisztelt Országgyűlés! Az ország légtérgazdálkodásában azonos feltételeket kell biztosítani az összes repültető szervnek, légtérfelhasználónak. Az ország biztonságpolitikai helyzete a belátható jövőben még igényli a Magyar Honvédség működtetését. Ez azt is jelenti, hogy az ország légterének katonai felhasználásával még hosszabb ideig számolni kell annak ellenére, hogy szakértők számítása szerint a katonai repülések részaránya a magyar légtér forgalmában 50 százalékról mintegy 15 százalékra csökkent és ez lényegesen nem fog növekedni , de a polgári légi forgalom ugrásszerűen növekedett és növekedni fog. Ezért szükséges az egységes légügyi hatóság és légiforgalom-irányítás megszervezése a szoros polgári és katonai együttműködés érdekében.

Ennek a megteremtését én nem érzem ki a törvényjavaslatból. Bár amikor a honvédelmi bizottság ülésén a kérdést feltettem, azt a választ kaptam, hogy ezt a kiadandó kormányrendelet rendezni fogja. Én elfogadtam és elfogadom ezt a választ, mert tudom, hogy amikor a törvény hatályba lép, akkor még több kormányhatározatot, kormányrendeletet lesz szükséges megalkotni. Mi a helyzet jelenleg?

Az ez ideig hatályos 1981. évi 8. számú törvényerejű rendelet szerint idézem a 2. § (1) bekezdését "A polgári repülés és az azzal összefüggő tevékenységek hatósági feladatait a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter látja el." Idézem e szakasz (2) bekezdését: "A légtér repülési és egyéb célú igénybevételének feltételeit és rendjét figyelemmel a polgári repüléshez fűződő érdekekre is a honvédelmi miniszter állapítja meg." Ez azt jelentette, hogy létrejött egy katonai és egy polgári légügyi hatóság. Az még külön érdekesség, hogy míg a KHVM szervezetében van elsőfokú és másodfokú hatóság, addig a katonai légügyi hatóságnak az 1992. április 2-ától hatályba lépett honvédelmi miniszteri rendelet szerint nincs másodfokú felettes szerve. A rendelet kimondja, hogy a honvédelmi miniszter a Magyar Honvédség repülőszemlélősége mint katonai légügyi hatóság útján végzi és gyakorolja a repülésekkel és az azzal összefüggő tevékenységekkel kapcsolatos hatósági feladatokat, valamint az ezen tevékenységekre vonatkozó jogokat.

Katonai repülési szakértők szerint az elmúlt évek gyakorlata azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy többféle szempontból tarthatatlan az a megoldás, amikor egy repültető szerv egy időben üzemeltető, irányító és hatóság. Saját magának kell kivizsgálnia saját repülési és irányítási problémáit, emellett ellátja a repülőcsapatok harckiképzési, harckészültségi és más feladatainak felügyeletével, szabályozásával kapcsolatos munkát. Viszont a most beterjesztett törvényjavaslat szerint idézem a 3. § (1) bekezdését "A légi közlekedés hatósági feladatait a miniszter irányítása alatt működő államigazgatási szerv (a továbbiakban: légiközlekedési hatóság) látja el." Idézem e paragrafus (2) bekezdését: "Az állami célú légi közlekedéssel kapcsolatos hatósági feladatokat a honvédelmi miniszter felügyelete alatt álló katonai légügyi hatóság látja el." Tehát ezek szerint megmarad a két különálló légügyi hatóság, de a honvédelmi miniszternek létre kell hoznia az első- és másodfokú légügyi szervet. Eszerint megteheti, hogy az elsőfokú hatóságot mint önálló légügyi osztályt meghagyja a Magyar Honvédség parancsnoka alárendeltségében, azonban a másodfokú hatóságot a Honvédelmi Minisztériumban létre kell hoznia.

Célszerű lenne ehelyett, ha a kormány felhasználná e témában a nyugat-európai országok tapasztalatait, és a polgári és katonai légügyi hatóságok egyesítésével légügyi hivatalt állítanának fel. Én most nem térek ki a hivatal alárendeltségére, szervezetére, feladataira, mert ezt nálam jobban hozzáértők már tanulmányokban kidolgozták, de kitérek egy lényeges feladatára: az egységes légi forgalom irányítására, ami hangsúlyozom: NATO-követelmény is. Hiszen az Egyesült Államok kormánya 6,25 millió dollár segélyt ad a NATO-terminológia szerinti légtér-szuverenitási irányító központ berendezéséhez, amely biztosítani fogja a nemzeti és regionális légtér-szuverenitási és légiforgalom-irányítási rendszer létrehozását.

(20.50)

Mi a helyzet ma? Hangsúlyozni kell, hogy a magyar kormány a lehetőségekhez képest már a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezethez való hivatalos csatlakozás előtt is biztosította a jogi és technikai feltételeket a nemzetközi légi forgalomba való hatékonyabb bekapcsolódáshoz. Ehhez megvolt a szándék mind a polgári, mind a katonai vezetés részéről. A felismerés, hogy a két egyformán fontos repülési tevékenységet csak szoros koordinációval lehet megvalósítani, már 1965-ben, a polgári távolkörzet-irányításnak a központi katonai koordináló szerv mellé telepítéséhez: az ORISZ az Országos Repülésirányító Szolgálat , majd később az EREF az Egyesített Repülésirányító Főközpont létrehozásához vezetett. Ez utóbbi jelenleg is élő szervezet, de tényleges repülésirányítást még mindig csak a polgári légi forgalomra kiterjedően végez. Tehát jelenleg a belföldi és nemzetközi polgári repülés irányítását a KHVM légügyi hatósága, a katonai repülések irányítását a HM légügyi hatósága végzi.

A következő fejlesztési időszak feladata e kettő egyesítése, mert tudomásom szerint Ferihegy mellett már épül az az objektum, amely be tudja fogadni az országos vagy nemzeti légiforgalom-irányító főközpont tevékenységének biztosítására szolgáló polgári-katonai komplex légtér-ellenőrző rendszert. Ennek az átadására a következő évben már sor kerülhet.

Ehhez a legfontosabb technikai teendő az integrált légtér-ellenőrző radarrendszer kialakítása, amit számítógépek kapcsolnak közös rendszerbe. Ma az EREF azért nem tudja az egységes irányítást megvalósítani, mert míg a korszerű polgári radarok információi közvetlenül bejutnak az EREF irányítói munkahelyeire, a katonai radarok információi ide nem jutnak el és nem is juttathatók el, mert ez utóbbiak VSZ-szabvány szerint működnek, és korszerűtlenek is. Ezért szükséges a katonai radarok korszerűekkel történő cseréje, amire az Országgyűlés már szeptemberben határozatot hozott.

Az egységes irányítás és légtérellenőrzés megvalósítása gazdaságossági szempontból is fontos. A Magyar Honvédségnél csak a körülbelül kétezer méter alatti magasságon dolgozó radarokat kell kicserélni, mert efölött a polgári radarokkal a teljes magyar légtérről olyan radarkép fog rendelkezésre állni, amelyen minden polgári és katonai cél azonosított. Most mellőzöm, mert nem akarom önöket technikai dolgokkal untatni, de meg kell mondanom, hogy még több technikai feltételt kell biztosítani, hogy az előbb említett radarkép rendelkezésre álljon. Ez jelentené azt is, hogy a rádiótechnikai csapatok létszámát jelentősen csökkenteni lehet, mert nem nekik kell a teljes légtérellenőrzést megvalósítani; ugyanakkor békeidőszakban a légvédelmi csapatokat teljesen ki lehet iktatni a légtér-ellenőrzésből és a légtérvédelemből, mert a légtér megsértését az illetékes légi szolgálatnak kell regisztrálni, a következmény pedig légi rendészeti hatáskör.

Ezért ki lehet tehát jelenteni, hogy békében nincs és nem is lesz olyan légi cél, amelyre légvédelmi rakétát kellene indítani, ezért nincs szükség az úgynevezett honi légvédelemre és az állandó készültségi szolgálatokra. Ez a tény pedig fölveti azt, hogy meg kell szüntetni a Magyar Honvédségben is a repülő és légvédelmi haderőnemet, és létre kell hozni a légierő haderőnemet úgy, ahogy ez a NATO-hadseregekben is van.

Tisztelt Országgyűlés! Ma már nem kerülhető ki az új légtérrend és a megfelelő szintű légiforgalmi irányítás eljárásainak bevezetése és szervezeti kialakítása. Erre egyébként kötelez bennünket az Európa Tanács által létrehozott Európai Polgári Repülési Konferencia is, amelynek 1990 óta tagja vagyunk. E szervezet tagállamai közlekedési minisztereinek 1990. április 24-ei párizsi ülésén rendkívül fontos határozatok születtek az új navigációs légtérellenőrző rendszerek bevezetésének szükségességéről. Megállapították, hogy egyetlen megoldás van: a harmonizálás, azaz az összhang megteremtése a rendszerek és eljárások területén, majd a teljes integrálódás. A határozatból csak két feladatot emelek ki. Az egyik: "A légiforgalmi irányító rendszereket harmonizálás után a nagy forgalmi körzetekben 1995-ig, máshol nem később, mint 1998-ig teljes mértékben integrálni." A másik: "A légiforgalmi irányító központok közötti automatikus adatközlést legkésőbb 1998-ig megvalósítani."

Az eddig elmondottakból amelyek érthető módon nem foghatták át a légi közlekedés teljes területét, tehát ezzel együtt a törvény teljes anyagát sem érzékelhető, hogy jelentős tervező, szervező és fejlesztési munkát kell a szakembereknek elvégezni. Ezért javaslom a kormánynak, hogy állítson fel polgári és katonai szakértőkből álló bizottságot; a bizottság dolgozza ki és terjessze a kormány elé döntésre a következőket:

az egységes légügyi hatóság létrehozását célzó légügyi hivatal szervezetét, alárendeltségét, feladatait de megjegyzem, lehet más névvel is, a lényeges az egységes légügyi hatóság létrehozása;

a közös polgári-katonai légiforgalmi irányítás megvalósításának követelményeit és

egy olyan nemzeti légtérellenőrző rendszer tervét, amelyben a rendszer minden eleme a közös feladatoknak van alárendelve, és egyaránt kielégíti mind a polgári-katonai repülésirányítás, mind a légvédelem követelményeit;

a légtérellenőrzés, légi navigációs rendszerek telepítési rendszerére vagy követelményrendszerére a javaslatot; végezetül

a fontosabb rendeletek kidolgozására a javaslatot.

Szeretném még felhívni a kormány figyelmét a törvényjavaslat egy fontos részének, a hatodik résznek amely a légi közlekedés védelméről szól az újragondolására, és hozzáértő szakértők bevonásával a légi közlekedés védelmi és biztonsági programjának kidolgozására. Megjegyzem, ezt egyébként a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet kötelezően előírja a tagállamok részére. Ebben feltétlenül pontosan ki kell jelölni a magyar légi közlekedés területein működő polgári biztonsági szolgálatok helyét, szerepét és feladatait, valamint meghatározni a légügyi, a rendőri, nemzetbiztonsági, vám- és határőrizeti szervek légi közlekedéssel összefüggő feladatait és hatáskörüket.

Ezzel nem kívánok részletesen foglalkozni, mert egyrészt nem a szakterületem, másrészt ez egy külön felszólalás témája lehetne, fontosságánál fogva. A jelenlegi gyakorlat ugyanis ellentétes az előbb említett repülési szervezet szabványával, de az egységes európai szabályozás alapelveivel is. Csak két példa erre:

A repülőszervezet előírása, hogy a nemzetközi légi közlekedésben a jogellenes cselekmények védelmével kapcsolatos biztonsági feladatokat nem a rendőri, hanem a repülésügyi szerveknek kell meghatározniuk. Ez azért van így, mert a nemzetközi szabályok és normák betartására a szervezet részéről nem a belügyminiszter, hanem a közlekedési tárca vezetője van kötelezve. Jelenleg működik a Repülőtéri Biztonsági Főigazgatóság, amelynek szervezetét a belügyminiszter a 24/1990. számú rendeletével az Országos Rendőr-főkapitányság keretében hozta létre a következő címmel: "A nemzetközi és belföldi polgári repülés jogellenes cselekmények elleni védelmével kapcsolatos biztonsági feladatok meghatározására, ellátására és koordinálására". Azt meg már a Pénzügyminisztériumnak kellene megvizsgálni, hogy ki viseli a költségeket és hogy van ez összhangban az európai szabályozás egyik alapelvével, amely kimondja: a polgári repülés biztonságával, a jogellenes cselekmények elleni védelemmel összefüggő költségek döntő többségét a repülésben üzleti vállalkozóként részt vevő szervezeteknek ezek az üzemeltetők, a légitársaságok kell viselniük.

(21.00)

A másik példát az egységes európai szabályozás egyik alapelve adja. A rendőrség közreműködése a repülőterek üzemeltetésében, a polgári repülés biztonságának megteremtésében kizárólag a nyilvános területekre korlátozódik. Az ellenőrzött területen kizárólag jogszerző, azaz személyes szabadságot korlátozó feladatokat lát el például speciális szolgálat bevezetése , de ezeket is csak törvényi előírás, illetve nemzetközi szerződés alapján, mint ahogy a törvénytervezet erre egy-egy szakaszban utal is. Azonban a kérdés az, hogy nálunk vajon ma ez így van-e.

Tisztelt Országgyűlés! Az általam elmondottak alapján és azzal, hogy remélem, a kormány a javaslataimat figyelembe veszi a rendeletek vagy határozatok megalkotásánál javaslom a törvényjavaslat megvitatását, kiegészítését és elfogadását. Köszönöm a figyelmüket.