Lakos László (MSZP)
DR. LAKOS LÁSZLÓ földművelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés hosszas előkészítő munka után, 1993 februárjában fogadta el az agrárpiaci rendtartásról szóló '93. évi VI. törvényt, amely először foglalta a legmagasabb szintű jogszabályba az agrárpiaci beavatkozások intézmény-, eszköz- és felelősségrendszerét. A törvény kimondott és vállalt célja az volt, hogy megteremtse az intézkedések jogi hátterét, egyben keretet biztosítson a további részletes szabályozás számára. Nem vesztettek időszerűségükből a törvény bevezető részében megfogalmazott célkitűzések, amelyek szerint kiszámítható lehetőségeket és esélyeket kell biztosítani a piac szereplői számára, segíteni kell a piacgazdaság jogi kereteinek kiépülését, elő kell segíteni a szabályozott agrárpiac megteremtését, s meg kell teremteni az európai gazdasági együttműködési rendszerhez való csatlakozás kereteit. Tagadhatatlan, hogy amint azt néhány, a sajtóban is elhangzott vagy hangot kapott vélemény is tükrözi: hangzatosabb célokat is meg lehetett volna fogalmazni. Úgy vélem azonban, hogy a nemzetgazdaság reális helyzetéből, a költségvetés mozgásteréből kiindulva a kormány felelősséggel nem vállalhat teljesíthetetlen ígéreteket.
A törvény hatálybalépése óta eltelt időszak számos pozitív és negatív tapasztalatot hozott. Ki kell emelnem egyrészről az intézményrendszer kiépülését, az eszközrendszer működésének kialakulását, a másik oldalon pedig ezzel csak látszólag ellentmondásban éppen az eszközök hiányos voltát. Mindez párosulva a GATT-megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítésének szándékával, szükségessé tette a törvény módosítását.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitája a mezőgazdasági bizottságban folyt le. Nagy megnyugvással tölt el, hogy a bizottságban lefolyt szakmai viták eredményeképpen több olyan módosító indítvány került széles konszenzussal elfogadásra, amelyek az agrárpiac-szabályozás eszközrendszerét bővítik.
Itt szeretnék utalni az úgynevezett kiegyenlítő befizetés bevezetésére, amelyet véleményem szerint sikerült olyan formában megfogalmazni, hogy figyelemmel a közelmúlt piacszabályozási ellentmondásaira is kifejezetten a búzára gondolok , piaci zavar esetén megfelelő lehetőséget nyújtson a bekövetkezett vagy a várható piaci egyensúlyromlás negatív hatásainak a kiküszöbölésére.
Elfogadtuk azokat a módosító indítványokat is, amelyek a közvetlenül szabályozott termékkörbe visszavették a vágómarhát, illetve kibővítették a közvetetten szabályozott termékek körét a cukorral és a hozzá kapcsolódó izoszörppel.
A törvényjavaslat a módosításokat követően a korábbinál jelentősebb szerepet szán az irányárnak. Látni kell azonban, hogy az irányár pontos meghatározása feltétlenül szükségessé teszi az agrárpiaci rendtartás információs rendszerének korszerűsítését, és nem tagadom, növeli mind a terméktanácsok, mind a minisztérium szerepét és felelősségét e piacszabályozási eszköz alkalmazásában. A javaslatban szereplő szabályozási konstrukció értelmében az irányár mértékére, az alkalmazás feltételeire a terméktanács tesz javaslatot, és azt a földművelésügyi miniszter egyetértése esetén jogosult hivatalosan is meghirdetni.
Tisztelt Országgyűlés! Egyetértettünk azokkal a módosító indítványokkal is, amelyek az érdekképviseleti szervek számára biztosítottak nagyobb jogosultságot az agrárpiaci rendtartás tárcaközi bizottság ülésein való részvétel tekintetében. Nem állt módunkban viszont egyetérteni azokkal az indítványokkal, amelyek a terméktanácsok, illetve gazdasági kamarák számára a tárcaközi bizottság ülésein szavazati jogot biztosítottak volna e szervezetek számára. Az elutasító álláspontunkat nem valamilyen diszkrimináció indokolta, hanem egyértelműen külön kívántuk választani a kormányzati és a kormányzaton kívüli szervezetek részvételét, felelősségét a döntéshozatali eljárásban.
Számos módosító indítvány foglalkozott azzal, hogy az agrárpiaci szabályozás egyes kérdéseiben a földművelésügyi miniszter önálló intézkedési jogosultságot kapjon. Ehelyütt szeretném jelezni, hogy a földművelésügyi miniszter a korábbiakhoz képest érdemibb beleszólási jogot kap mind a normatív exporttámogatás mértékének meghirdetésekor, mind pedig az egyes agrártermékek piacvédelmét szolgáló állami intézkedések meghozatalánál. Ezeket a feladatokat a kormányzati munkamegosztás keretében kell a tárcának ellátnia.
Több módosító indítvány is született arra, hogy a terméktanácsok jogosítványait ki kell bővíteni azon tagjaival szemben, amelyek a terméktanácsok belső szabályzataiban meghatározottakat nem tartják be. Sokat kerestük a megoldás lehetőségét, de azokat a felvetéseket nem tudtuk elfogadni, amelyek a terméktanácsok önkormányzati keretekbe tartozó döntésének végrehajtásánál a közvetlen államigazgatási eszközök bevezetését tették volna lehetővé. Úgy érzem, ebben az esetben a jogállamiság kritériuma nem az államigazgatási, hanem a bírói út igénybevételében érvényesülhetne.
Tisztelt Országgyűlés! A következőkben szeretnék néhány szót szólni a mezőgazdasági bizottság ülésén lezajlott vitának arról a részéről, amely arra irányult, hogy a törvénynek a Magyar Agrárkamara piacszabályozásban való részvételét a terméktanácsként való elismerhetőséggel is biztosítania kell.
A hosszú és bonyolult egyeztetések során a kormányzat eredetileg egyetértett azzal a módosító indítvánnyal, amely lehetővé tette volna, hogy az azonos vagy hasonló termékek gazdálkodóinak közfeladatokat is ellátó, nem nyereségérdekelt szervezeteit, így a gazdasági kamarákat is amennyiben azok megfelelnek a törvényben és a hozzá tartozó rendeletben foglalt feltételeknek , a földművelésügyi miniszter terméktanácsként ismerje el. A tényszerűség kedvéért közölnöm kell, hogy az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága e módosító indítványt a kormány támogatása ellenére végül is nem fogadta el. Az ezt követő bizottsági ülésen azonban Lakatos András és Kertész Zoltán képviselőtársaink csatlakozó módosító indítványára felvetődött, hogy a terméktanácsként való elismerhetőség lehetősége csak a Magyar Agrárkamarára terjedjen ki, amennyiben az megfelel az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényben a terméktanácsra egyébként előírt törvényes előírásoknak.
(12.30)
A két indítvány közötti alapvető különbség tehát az, hogy míg a kormány által eredetileg támogatott javaslat a gazdasági kamarák között nem tett különbséget, addig ez igen. Azt hiszem, mindenki előtt világos, tárcánknak az az álláspontja, miszerint a piacszabályozási kérdéseket kizárólag csak olyan szervezet keretén belül lehet elvégezni, amelyek vertikális szerveződése adott. Mivel azoknál a terméktanácsoknál, amelyek az egyesületi törvény alapján szerveződtek, ez a feltétel adott, a miniszteri elismerésnek nincs akadálya. A kormány álláspontja szerint a Magyar Agrárkamara egyes termékpályák vonatkozásában piacszabályozási jogosultsággal akkor rendelkezhet, ha ugyanezeknek a feltételeknek teljes mértékben megfelel. A gazdasági kamarákról szóló törvénynek az összes érdekelt részvételével történő átfogó felülvizsgálata elkezdődött. De ez előtt is támogatható a mezőgazdasági bizottságnak az az álláspontja, hogy a Magyar Agrárkamara számára a gazdasági kamarákról szóló törvény módosítása nélkül a most tárgyalandó törvényjavaslatban biztosítsák azt a lehetőséget, hogy e szervezetet terméktanácsként el lehessen ismerni, ha integrálni tud a terméktanácsokra vonatkozó minden szereplőt.
Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést arról, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, továbbá a Magyar Kézműveskamara a minisztériumnak küldött észrevételében írásban jelezte, hogy a mezőgazdasági bizottság módosító indítványával nem ért egyet. E vélemények bekérését a kormány azért tartotta szükségesnek, mivel a széles körű és nyílt érdekegyeztetés híve. E szervezetek pedig a mezőgazdasági bizottság ülésein nem vettek részt. A kormány csak valamennyi érdekelt álláspontjának ismeretében kíván ilyen sorsdöntő kérdésekben állást foglalni. Biztos vagyok abban, hogy a kamarai törvény átfogó módosításával és az addigi gyakorlattal ez az ügy végérvényesen és megnyugtatóan lezárható lesz.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy röviden szóljak az agrárpiaci szabályozás továbbfejlesztésének lehetséges irányairól. Szeretném hangsúlyozni, hogy az agrárgazdaság alapvetően fontos, különleges szerepet betöltő területe a gazdaságnak az egész világon, és a magyar mezőgazdasági termelésre, élelmiszer-feldolgozásra és agrárkereskedelemre is jellemzőek mindazon törvényszerűségek, valamint specialitások, amelyek az agrárpiaci rendtartás működtetését és folyamatos korszerűsítését szükségessé teszik.
A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban, mint ismeretes, igen szigorú agrárpiaci rendtartás működik. Az agrárpiaci rendtartás mindenhol, ahol eredményesen működik, olyan rendszer, amely fokozatosan alakul, fejlődik és folyamatosan alkalmazkodik a változásokhoz, a követelményekhez, illetve időszakonként hozzáigazítják a változásokhoz. Ezt tesszük most mi is. Ezúton szeretnék hivatkozni a "Magyarország agrárpolitikájának áttekintése" című, '93-ban készült OECD tanulmánynak az agrárpiaci rendtartásunkra vonatkozó megállapításaira. Ebben olvasható, hogy hazánk elmozdulása a piacgazdaság irányába a mezőgazdaságunkra is vonatkozik. Ennek megnyilvánulása a bevezetésre került agrárpiaci rendtartás is, számos, a nehézségekből és a tapasztalatok hiányából is adódó ellentmondás, probléma ellenére is.
Tudatában vagyunk annak, hogy az agrárpiaci szabályozás tekintetében átmeneti időszakot élünk meg az EU-tagságunk felé vezető úton. A tagság elnyerésekor és csatlakozásunkkor azonban már nem a magyar agrárpiaci rendtartás szabályai érvényesülnek tovább, hanem az EU előírásait kell majd alkalmazni. Addig viszont egy harmonizáló, közelítő piacszabályozási rendszerben a működés során értékes, pótolhatatlan, de hasznosítható tapasztalatokat szerezhet a közigazgatás és szerezhetnek a piaci szereplők is. Számos kutatóműhelyünk tanulmányában is megerősítést nyert, hogy az EU-szabályozásnak nem ellentmondó, az EU-csatlakozást nem hátráltató működő agrárpiaci rendtartásunk számos lehetőséget biztosít a magyar agrárgazdaság erősítésére a csatlakozásig hátralévő időben. Ezt támasztja alá például az a tény is, hogy az EU filozófiájától korábban igen jelentősen eltérő agrárpiaci szabályozást alkalmazó országok Egyesült Királyság, Dánia és nemrégiben az EFTA-országok is meg tudták oldani a harmonizáció és a csatlakozás feladatait. Ebből az is következik, hogy fokozatosan át kell vennünk azt a szabályozási rendszert, ami a belépés időszakában érvényesül majd.
Végezetül szeretnék hivatkozni a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának a kormány számára készített ajánlására is, melyben érintik a működő agrárpiaci rendtartást. Az anyag több fontos megállapítást tesz, ebből azonban önkényesen kiemelem azt a gondolatot, mely rögzíti, hogy az agrárpiaci szabályozás eredményes működésének feltétele a valóságos működőképes piac, a piac átláthatósága, az átfogó információs rendszer. Az agrárpiaci rendtartás ugyanis nem helyettesíti a piacot. E megállapításokkal magam is messzemenőkig egyetértek.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy az általam elmondottakat fontolják meg és a törvényjavaslatot a kormány által is támogatott módosításokkal együtt elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)