Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! "Minden meghasonlott ország elpusztul és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fenn." olvassuk a Máté evangéliumban. 1956 októberének a szinte példa nélkül álló nemzeti egység jegyében kitört forradalomnak és szabadságharcnak 39. évfordulója egy meghasonlott, széteső Magyarországot, meghasonlott és széteső vezetést és társadalmat talált hazánkban. Mert mi mással, mint önmagával való meghasonlással lehet magyarázni, hogy a köztársasági elnök úr '56 résztvevője és megszenvedője inkább egy, bár nagyon fontos, de mégis más által is képviselhető magyarországi részvételre vállalkozott az ENSZ-ben, mintsem nemzeti ünnepünkön a saját egykori bajtársaival való találkozást és a velük való szembesülést választotta volna.
(10.20)
De meghasonlott a kormány is, melynek szocialista tagjai közül eddig már öten lelkiismeretükre hallgatva nem vállalták tovább megbízatásukat.
Meghasonlott maga a miniszterelnök is, aki önmagában nem tudta feldolgozni, hogyan lett a kisemberek patrónusából egy elhibázott, a kisembereket tönkretevő gazdaságpolitika kiszolgálója; hogyan lett mint ezt a televízió tegnapi műsorában este Hegedűs B. András boncolgatásában hallottuk az '56-os szabadságharcot leverő szovjet csapatok mellett szerepet vállaló karhatalmistából '56-ot megünnepelni kényszerülő miniszterelnök bár azért az operaházi ünnepséget sikerült elkerülnie.
Meghasonlott és széteső az ország közigazgatása, hadserege és rendőrsége is. Ez utóbbi az egyre romló közbiztonság, ugyanakkor ellehetetlenülő munkakörülményei hatására demoralizálódott, amit jelez a kihallgatás közben agyonvert állampolgár esete, illetőleg a kommandósok pótcselekvése, amikor is halált megvető bátorsággal szitává lőttek egy egyetlen szekercével "állig felfegyverkezett" elmebeteget.
És meghasonlott, megosztott és széteső az ellenzék is, ahol napirenden van egymás rosszindulatú címkézése, ugyanakkor valódi értékeink kisajátítási kísérlete, ezáltal lejáratása... (Zaj.).., ahelyett, hogy reális, földön járó és végrehajtható program jegyében '56 nemzeti egységet idéző szellemiségéből merítene.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum képviseletében szombaton, 21-én részt vettem Münchenben, a Keresztény-szociális Unió fennállásának 50. évfordulóján rendezett ünnepségeken... (Közbeszólás a bal oldalról: És ez kit érdekel?!) Amikor Theo Waigel, a CSU elnöke Giczy György KDNP-elnök urat és engem üdvözölt, az Olympia Halle sok tízezres közönsége azt a megjegyzését, hogy "Soha nem felejtjük el, amit a magyarok a német újraegyesítésért tettek", hatalmas ovációval fogadta. Ez persze jólesett.
Ám hazai közállapotaink ismeretében azonnal feltört gondolataimban a magyarságra vonatkoztatva a megfeszíttetett gúnyoló golgotai tömeg: "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani!". És ez mindennél nyomatékosabban megerősített annak a sokszor hallott, ám pusztába kiáltott megállapításnak az igazában, hogy minden gazdasági bajunkat elismerve, hazánk létét és megmaradását nem elsősorban a költségvetési, hanem a morális, az erkölcsi deficit veszélyezteti.
Kedves Képviselőtársaim! Felelősségünk egyetemleges. Hiába gyártjuk itt mi futószalagon az Európai Unióval harmonizáló törvények százait, ha alkalmatlannak bizonyulunk hazánk erkölcsi megújulásának megteremtésére. Mert csak így számolható fel az a meghasonlottság, amely az országot, a városokat és ezt a házat is pusztulással fenyegeti! Erre kötelez ma minket 1956 öröksége. (Taps a jobb oldalon.)