Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A büntetés-végrehajtás szervezetéről szóló törvényjavaslat több olyan jogalkotási folyamatba illeszthető, amely már több éve zajlik Magyarországon. Az egyik hosszabb folyamat, amely még 1991-ben indult, lényegében az igazságszolgáltatásban részt vevő különböző szervezetek szervezeti viszonyait rögzíti alkotmányos keretek között: bírósági szervezeti törvény, ügyészségről szóló szervezeti törvény, az ügyvédségről szóló törvény, a közjegyzőkről szóló törvény, a végrehajtásról, a végrehajtókról szóló törvény. Ebbe a láncolatba illeszkedik a büntetés-végrehajtás szervezetéről szóló törvény is. És szeretném önöket tájékoztatni, hogy a kormány elfogadta a szakértői kamaráról szóló törvényjavaslatot is, amelynek tárgyalását remélhetőleg az Országgyűlés hamarosan megkezdheti. Így tulajdonképpen az igazságszolgáltatás valamennyi intézménye törvényi szintű szabályozással bír szervezeti viszonyait illetően. A másik folyamat, amibe szintén beilleszthető a büntetés-végrehajtás szervezetéről szóló törvény, az a Magyar Köztársaságban működő rendvédelmi szervek szabályozása. Ez elkezdődött a rendőrségi törvénnyel még az előző ciklusban; folytatódik jelenleg a nemzetbiztonságról szóló törvény parlamenti vitájával remélhetőleg a közeli jövőben történő elfogadásával , most kezdi el az Országgyűlés a büntetés-végrehajtás szervezetének tárgyalását, és a közeljövőben még számos más, ehhez hasonló törvényjavaslat is idekerül a Ház elé.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, hogy itt tulajdonképpen azonos elvek alapján, azonos dogmatikai megközelítésből kerülnek törvényi szintű szabályozásra ezek a viszonyok.
Harmadsorban azt is meg kell említenem önök előtt, hogy a büntetés-végrehajtás testületében dolgozók szolgálati viszonyaira vonatkozó szabályozás is tulajdonképpen már itt áll a parlament előtt, hiszen a közeljövőben, a kormány döntését követően e törvény tárgyalása is megkezdődhet.
A büntetés-végrehajtásra vonatkozó joganyag teljes korszerűsítésének folyamatában elsőként az Országgyűlés helyesen a fogva tartottak jogait szabályozta, módosítva az 1979-es 11. számú törvényerejű rendeletet; összhangba hozva a fogva tartottak helyzetét, jogait az általánosan elfogadott európai elvekkel és gyakorlattal. Az eddigi tapasztalatok is azt bizonyították és bizonyítják, hogy a szabályozás jó irányú volt, és valóban európai színvonalra jutott a magyar büntetés-végrehajtás viszonyainak belső szabályozása.
Ugyanakkor a büntetés-végrehajtásban dolgozókra és a szervezetre vonatkozó joganyag korszerűsítése nem történt meg: egy 1963-ból származó jogszabály jelenti most is a szabályozás alapját. Nyilvánvalóan ezen a szinten és ezen az állapoton túl kell lépni.
(9.50)
A szabályozás tárgyának jellegére és alkotmányos súlyára való tekintettel mindenképpen törvényi szintű szabályozás indokolt, és ennek kíván a kormány a törvényjavaslattal eleget tenni.
A javaslat legfontosabb elemeit, legfontosabb részeit hangsúlyozva szeretném kiemelni, hogy az a büntetés-végrehajtási szervezet rendvédelmi jellegét határozza és alapozza meg. A rendvédelmi jellegű szervek korlátozzák a személyi szabadságot, és szigorúan körülhatárolt feltételek között kényszerítő eszközök alkalmazására jogosultak, illetőleg kötelezettek.
Az irányítás tekintetében, a hatályos szabályozással megegyezően, a törvényjavaslat a büntetés-végrehajtási szervezet irányítását az igazságügy-miniszter jogkörébe adja. Ennek nyilvánvalóan ismert okai vannak hazánkban. Az igazságügy-miniszter irányítási jogköre egyrészt normatív jellegű, tehát normatív jellegű szabályokon keresztül valósul meg az irányítás, másrészt felügyeleti tevékenységet végez és feladatok meghatározását is ellátja.
Az irányítás és ellenőrzés, amelyet az igazságügy-miniszter valósít meg, nyilvánvalóan nem érintheti az ügyészségnek az alkotmányban rögzített általános törvényességi felügyeletét a büntetés-végrehajtás felett.
A javaslat részletesen meghatározza a büntetés-végrehajtási szervezet központi vezető szervének, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának, illetőleg az országos parancsnoknak a jogkörét, tartalmazza továbbá a büntetés-végrehajtási szervek, intézetek, intézmények és a fogva tartottak foglalkoztatását végző gazdálkodó szervezetek feladatait, működésük jogi kereteit.
Ennél a pontnál szeretném külön kiemelni, hogy a büntetés-végrehajtás jelenlegi állapotában az elmúlt években az egyik neuralgikus pont a fogva tartottak tevékenységének, a fogva tartottak munkavégzésének, az ehhez szükséges feltételeknek a biztosítása, elsősorban pénzügyi, gazdasági szempontból.
Úgy hiszem, felesleges arról érvelnem, hogy milyen indokok és milyen célok szólnak amellett, hogy a büntetés-végrehajtásban fogva tartottak minél nagyobb százalékban tudjanak értelmes munkát végezni, hogy lehetőségük legyen szakmai képzésre, és ezáltal a szabad életbe történő visszailleszkedés feltételeinek formálásában ez a munkavégzési lehetőség milyen fontos szerepet játszik.
Jelenleg a magyar büntetés-végrehajtásban a fogva tartottak mintegy hetven százaléka rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy munkát végezzen. Ezt a százalékot mindenképpen szeretnénk megőrizni, megtartani, sőt amennyiben lehet, a stabilizáláson túl ennek lehetőségeit növelni. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy a büntetés-végrehajtásban a foglalkoztatás, ennek hatékonysága nem ítélhető meg kizárólagosan a piacgazdaság szempontjai szerint. Számos olyan tényező motiválja az egész foglalkoztatási rendszert, aminek következtében az eredményesség és a hatékonyság nyilvánvalóan más szempontok szerint is mérlegelendő és értékelendő, éppen ezért a javaslat is úgy fogalmazza meg erre a problematikára szóló javaslatát, hogy a fogva tartottak foglalkozásából eredő, nyilvánvalóan sajátos többletkiadásokat indokolt mértékig az állami költségvetésnek kell viselnie és megtérítenie, hiszen maga a fogva tartás állami feladat, ebből következően a munkavégzéshez is szükséges állami hozzájárulás.
Új és örvendetes jelenség, tisztelt Ház, az elmúlt években, hogy a büntetés-végrehajtás tevékenységét sokoldalú, segítőkész társadalmi együttműködés kíséri és övezi. Karitatív egyesületek, egyházi szervezetek mind aktívabban vesznek részt a büntetés-végrehajtás feladatainak hatékonyabb megvalósításában. Kínálkozik az alkalom, hogy a törvényjavaslat előterjesztésekor nyilvánosan is megköszönjem mindazok áldozatos munkáját, akik idővel, energiával nem takarékoskodva, szabadidejüket ilyen társadalmilag rendkívül hasznos tevékenységre fordítják. Még egyszer köszönöm.
A törvényjavaslatban az együttműködés formáira vonatkozóan is néhány olyan meghatározás szerepel, ami még rendezettebbé és még hatékonyabbá teheti a különböző karitatív szervezetek, egyházak, börtönmissziók és a büntetés-végrehajtási intézetek közötti együttműködést.
Rendelkezik a javaslat arról is, miután a büntetés-végrehajtási intézmények működése természetesen kihat arra az önkormányzati közegre is, amiben működik, hogy az intézet létesítéséhez, átalakításához vagy megszüntetéséhez az adott önkormányzat képviselő-testületének vélemény-nyilvánítási lehetőséget kell biztosítani.
A javaslatban rendkívül fontos helyet foglalnak el azok a rendelkezések, amelyek a kényszerítő eszközök alkalmazásáról szólnak. A kényszerítő eszközök alkalmazását nagyon fontos garanciális szabályokkal kell körülbástyázni, és nyilvánvalóan minden olyan lehetőséget a törvény erejénél fogva korlátozni kell, amely a kényszerítő eszközök jogszerűtlen alkalmazását eredményezné.
Kivételes jellegű a kényszerítő eszköz alkalmazása. Csak akkor kerülhet sor ilyen jellegű intézkedésre, ha más, nem kényszerítő jellegű intézkedés nem vezetett eredményre, nem hozott eredményt. A kényszerítő intézkedések között is természetesen még szigorúbban és még pontosabban írja körül a javaslat a lőfegyver használatának esetét, amelyet végső esetben az élet, a testi épség megtartására, a személyes szabadságot közvetlenül sértő cselekmények megelőzésére, elhárítására, illetőleg fogolyszökés esetén lehet alkalmazni.
Nincs helye fegyverhasználatnak fiatal korú és női fogva tartottak szökésének megakadályozására, továbbá az elzárást vagy idegenrendészeti őrizetet töltők esetében az intézet engedély nélküli elhagyásának megakadályozására.
Garanciális szabályokkal kívánjuk a törvényjavaslatban körülbástyázni, körülírni a büntetés-végrehajtási szerveknél történő nyilvántartást, adatkezelést. Úgy hiszem, ez esetben olyan különleges adatokról van szó, amelyek nyilvántartását még fokozottabb figyelemmel és körültekintéssel kell a büntetés-végrehajtási szerveknek kezelni.
Tisztelt Ház! Ennyiben kívántam a törvényjavaslat leglényegesebb pontjait önök előtt és a közvélemény előtt ismertetni. Remélem és bízom abban, hogy önök módosító indítványaikkal mindent megtesznek azért, hogy a törvényjavaslat a későbbi törvényi formájában még pontosabb, még precízebb szabályozást jelentsen, hiszen egy nagyon fontos szervezetről van szó, amely szerves részét képezi az igazságszolgáltatásnak, ugyanakkor nagyon fontos közrendvédelmi funkciót is ellát. Mindez megérdemli az Országgyűlés fokozottabb figyelmét. Kérem alkotó közreműködésüket, segítőkészségüket, és egyben kérem a Házat, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm, elnök asszony. (Taps.)