Szájer József (Fidesz)
DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint Magyarországon, a Magyar Köztársaságban a jogállam kiépítése a különböző területeken nem ugyanolyan sebességgel folyt és folyik az elmúlt időszakban. Ezért is üdvözlendő, hogy az egyik elmaradás, a büntetés-végrehajtás területén az Országgyűlés egy fontos törvényt tárgyalhat, nevezetesen a büntetés-végrehajtási szervezetekről szóló törvényjavaslatot. Ahogy említettem, a jogállam kiépülése különböző ütemű volt. Vannak olyan területek például az Alkotmánybíróság, a hatalmi ágak elválasztása, az Országgyűlés vagy a kormány pozícióinak a biztosítása területén azok a szabályok, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valóban jogállamnak nevezhessük az országot , ahol ezek kiépültek, és gyakorlatilag a szabadon választott parlament első kötelezettségei közé tartoztak.
Vannak azonban olyan területek, ahol legalábbis abból kiindulva, hogy ezek a rendszerek valamilyen szinten mégiscsak működtek, és talán nem kell olyan mértékben odafigyelni rájuk elmaradás tapasztalható. Ez összefüggésben volt magának a rendszerváltásnak, a rendszerváltozásnak a lendületével és a logikájával is, azzal is, hogy elsősorban értelmiségi csoportok fogalmazták meg ennek a rendszerváltozásnak az alapvető ideológiáját.
Mivel az előző rendszer, a puha diktatúra a politikai vélemények elnyomásának legalábbis a domináns és hangadó csoportokkal szembeni elnyomásának fő technikájául nem a börtönt használta, ennek következtében az az indulat, amely például 1956-ban vagy 1848-ban az akkori rendszerváltozásra, az akkori eseményekre, reformokra figyelő értelmiségiek, politikai vezetők figyelmét a börtönügyre terelte, a Magyar Köztársaságban kisebb volt, nem volt olyan mértékű nyomás ezzel kapcsolatban.
Ezért alakulhatott ki az a helyzet, hogy ugyan jelentős és jóindulatú lépések történtek a börtönügy területén az elmúlt években is, ugyanakkor nem kielégítő jelenleg a magyarországi börtönök állapota.
Egy nemzetközi jelentés nemrégiben hogy úgy mondjam eléggé elmarasztaló véleményt tett közzé a magyar börtönökkel kapcsolatban. Itt elsősorban az emberi jogok érvényesülésének bizonyos gyakorlatával, valamint a börtönkörülményekkel kapcsolatban voltak kifogások.
Természetesen ugyanakkor azt gondolom, hogy mivel minden jogállamiságba való átmenet demokratikus mozgalom erre az ügyre is figyelni kell. A börtönök ügye bizonyos értelemben igenis politikai kérdés, még akkor is, ha ott a társadalomnak azok az alanyai, azok a személyei vannak, akik egyébként nem élveznek valamifajta közmegbecsülést, ugyanakkor ezek is emberek, ezek jogait is valamilyen szinten biztosítani kell.
Ezért üdvözlendő, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása megkezdődött, és tulajdonképpen ennek a figyelemnek a fokozódása mindenképpen szükséges az elkövetkezendő időszakban, hiszen megrögzött gyakorlatokon, bevett formákon és megszokásokon kell változtatni annak érdekében, hogy az európai normáknak megfelelő legyen a magyar börtönügy.
Magáról a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényről mind a miniszter úr, mind pedig a kormánypárti vezérszónok elmondta a pozitívumokat, amelyeket én is sorolhatnék, de azt hiszem, nem ez az ellenzék elsődleges kötelessége. Miután ők a pozitívumokat mondták el, én elmondom azokat a kifogásokat, amelyek ezzel szemben támaszthatók, ugyanakkor nem szeretném, ha olyan kép alakulna ki, hogy ezek a kifogások esetleg hangsúlyosabbak. Azon a tényen túl, hogy ez a törvény egyáltalán van, és bizonyos értelemben garanciális szabályokat vezet be, rendet teremt bizonyos hatáskörök között, ugyanakkor nem mindenben felel meg annak az igénynek, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt egy ilyen törvénnyel szemben támaszt.
Az egyik ilyen probléma már magával a címmel van. A törvényjavaslat igazából a büntetés-végrehajtási szervezetről szól, legalábbis ez a címe, ugyanakkor ennek a törvénynek jelentős része a kényszerítő eszközökkel foglalkozik. A kényszerítő eszközök nem szükségképpen és nem szervesen kapcsolódnak a büntetés-végrehajtási szervezetbe, bár nyilvánvaló, hogy valamifajta összefüggés van a kettő között, de talán valamilyen szinten ezt a kérdést a címben is lehetett volna jelezni. Ez is egy probléma.
A másik probléma igazából fogalmazási és dogmatikai kérdés amelyre a későbbiekben majd néhány idézetet is szeretnék hozni , amely nem egy túlzottan rendszerezett jogalkotási darabról tanúskodik. A törvényben nagyon sokféle definíció található, ezek egymással nincsenek minden tekintetben összefüggésben; számos ilyen fogalmazási jellegű probléma van a dologgal kapcsolatban. Ha erősen és ellenzéki retorikával szeretnék fogalmazni, akkor azt is mondhatnám, hogy összehányt szénakazal a dolog, de a valóság valóban nem áll ettől nagyon messze.
A tartalmi kérdések között megemlítendő, hogy hiányzik a pártfogó felügyelet integrálása a büntetés-végrehajtási szervezetben, annak ellenére, hogy a büntetés-végrehajtásban a pártfogó felügyelet fontos szerepet kellene hogy betöltsön, fontos szerepet játszhat. A külföldi példák is azt mutatják, hogy a pártfogó felügyeletet Dániában, Franciaországban, Svédországban is szorosan integrálják a büntetés-végrehajtási szervezetekben.
Ezzel van összefüggésben az is, hogy maga a büntetés-végrehajtási rendszer túlzottan centralizált. Nem biztos, hogy ez a fajta centralizáció, az ilyen fajta alá-fölérendeltség szigorú megszabása a hatékonyságot segíti elő. Azt hiszem, itt az Európai Unióban újabban, a nyolcvanas évek elejétől jelentkező irányokban kellett volna mozogni, és ezt a fajta centralizációt valamilyen mértékben oldani kellett volna.
A másik szintén tartalmi jellegű kérdés összefügg az ezzel a hierarchiával kapcsolatos üggyel. Például Hollandiában vagy más európai országokban a hierarchiához kapcsolódik egy, minden szinten megjelenő tanácsadó testület.
Ezek a tanácsadó testületek tulajdonképpen azt szolgálják, hogy a civil szféra, a szakértők egyfajta külső, nem érdekelt testülete is valamilyen módon megjelenjen, amely lazíthat azon a belső renden természetesen pozitívan, és az emberi jogok értelmében , amely a társadalomnak valamilyen módon való felügyeletét jelentheti ebben a kérdésben.
(10.40)
Tehát azt hiszem, ezek a tanácsadó testületek a társadalomra tekintettel szélesebb aspektusból, szakértelmüknél fogva jelentősebb rálátással bírnak a büntetés-végrehajtás ügyeire, ebből következően nem ártott volna egy ilyen szervezet integrálása. Ebben az esetben ez a nagyon erőteljes katonai rend amelynek természetesen megvan a maga logikája nem kizárólagos lett volna, hanem egy más szempont is megjelent volna. Szintén a hierarchiához kapcsolódik, hogy véleményem és a Fidesz-frakció véleménye szerint hiányzik a külső és a belső ellenőrzés hierarchián túli eszköze. Ennek lehetett volna az egyik módja maguknak a tanácsadó testületeknek beépítése ebbe a rendbe.
Több kisebb probléma is van a szöveggel. Nem mindig érthető igazán. Szeretnék néhány példát felolvasni, hogy mire gondolok. Nagyon gyakran semmitmondó szövegek találhatók, amelyek nem igazán egy ilyen magas szintű törvénybe, hanem belső szabályzatokba valók lennének.
Ilyen például a 8. §, amely azt mondja, hogy: "Az intézetet a parancsnok, a főigazgató, a főorvos, igazgató vezeti, aki" és itt jön a véleményem szerint igazából semmitmondó kifejezés, igazából ez a jogból önmagában is következik "gyakorolja a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabályokban meghatározott jogait, ellátja az ebből eredő kötelezettségeit." Azt hiszem, ennek a kimondása teljesen felesleges, igazából csak hosszabbítja nemcsak ezt a törvényt, hanem a magyar corpus jurist is; ebből következően ez teljesen természetes, hiszen ezek a jogok ezekhez a személyekhez vannak telepítve akkor is, ha ezt nem mondjuk ki.
A másik ilyen, számomra nyelvtanilag nehezen értelmezhető mondat a következő: "Ha az intézkedések a személyi állomány vagy a fogva tartottak életének és testi épségének a megvédésére, a fogva tartás törvényes biztosítására, a fogolyszökés megakadályozására, illetve más fontos feladat végrehajtására nem elegendők, a büntetés-végrehajtási szerv köteles más rendvédelmi szerv közreműködését kérni." Nem egészen világos, azt gondolom, az alany és az állítmány nem mindenben passzol ebben a mondatban.
Sorolhatnám még ezeket a példákat. Azt hiszem, ezek hogy úgy mondjam kisebb jelentőségű kérdések, amelyeket talán ki lehet küszöbölni a parlamenti vita során a törvényből, de mindenesetre azt a benyomást kelti, hogy igazából szabályzatba valók. Csak még egy ilyen példát hadd idézzek, a 18. §-t, amely a testi kényszert fogalmazza meg.
"Az intézkedéssel ellenszegülő személlyel szemben az ellenszegülés megtörésére testi kényszer, megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi fogás alkalmazható." Ha ezt egy jogász olvassa, nem világos számára, hogy ez egy taxatív felsorolás, vagy igazából mit jelent konkrétan. Ezek a fogalmi pontatlanságok nem pusztán azt jelentik, hogy ezt mondjuk rossz olvasni egy jogásznak, hanem bizonyos értelemben a büntetés-végrehajtási szervben dolgozók garanciális cselekvési szabadságát korlátozhatják ebben az esetben. Tehát abban az esetben, ha pontosan fogalmazunk, ha a különböző kényszerítő eszközök alkalmazásáról pontosabban szól ez a jogszabály, ezzel védjük a büntetés-végrehajtásban részt vevő, azt végrehajtó személyzet és személyek érdekeit.
A különböző részletekbe nem szeretnék egyenként belemenni, hiszen a részletes vitában erre meglesz a lehetőség, és azt gondolom, módosító indítványokkal lehet javítani magán a törvényen is.
Befejezésül annyit szeretnék elmondani, hogy maga a törvényjavaslat léte egy fontos előrelépés, ugyanakkor nem látom, hogy ezt általában a büntetőpolitikába teljes mértékben integrálták volna. Tehát hiányzik az, hogy a börtönállapotokkal kapcsolatosan, ezzel összefüggésben jelenjék meg ez a törvény.
A közvélemény egy jelentős része ellenségesen viseltetik ezekkel a kérdésekkel szemben, hogy miért foglalkoznak a parlamenti képviselők az elítéltek emberi jogaival és egyéb hasonlókkal. Én itt szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ezekkel azért kell foglalkozni, mert a börtönnek az a célja és jelenleg a magyar büntetőjogi rendszer egyik fontos intézménye a börtön , hogy ne kövessenek el a jövőben bűncselekményeket. Abban az esetben, ha a börtönök szabályozása nem megfelelő, ott nincsenek megfelelő garanciális szabályok, abban az esetben igazából az a klasszikus nézet erősödik amelyet nagyon sok író és költő megfogalmazott , hogy a börtön a bűnözés melegágya.
Csak hadd idézzem Oscar Wilde-ot, aki A readingi fegyház balladájában ezt írja a múlt századi angliai börtönviszonyokról:
"A börtön kövén csak vaksi növény, csak mérges bűn terem, és hervad minden jó virág, mert zárva a verem." De hasonlóan vélekedik egy modern amerikai drámaíró is, aki azt mondja, hogy a börtön maga a bűnözés iskolája; amíg valaki ezen az iskolán nem ment át, mindaddig csak amatőrnek tekinthető.
Azt gondolom, hogy az általános börtönpolitikának éppen azt kell elérnie, hogy ne ilyen legyen a börtön, ne a bűnözés iskolája legyen, ezért ebből a szempontból nem teljes mértékben megnyugtató a helyzet és azt hiszem, az ilyen típusú törvényeknek ezen kellene segíteniük egy átfogó, társadalmilag is ellenőrzött büntetőpolitikának az összefüggésében.
Így azt gondolom, hogy ebből a szempontból még ez a törvény is kívánnivalókat hagy maga után, és azt hiszem, ennek az Országgyűlésnek még a továbbiakban is foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel annak érdekében, hogy a büntetőjog szankciói megfelelően érvényesüljenek, és ne a börtöntöltelékek számát gyarapítsuk, hanem a jogkövető polgárok országa lehessen az ország. Minél kevesebb börtönre, minél kevesebb ilyen szankcióra legyen szükség, a börtön pedig el tudja látni azokat a célokat, amelyekre azt igazából kitalálták.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)