Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lenyűgözve hallgattam Békesi László képviselőtársamnak azt a széles tablóját, amit fölvázolt az elmúlt 2-3 év gazdaságpolitikájáról és gazdaságalakulásáról, erősen apologetikus szemlélet mellett. De én most a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatról szeretnék beszélni.Erről az 1994. évi zárszámadásról kevés jót lehet elmondani, s ezért célszerű ezzel kezdenem. Annyi mindenesetre elismerésre méltó, hogy a megszokott kormányprodukciók köréből ez a törvényjavaslat dicséretes kivételnek tekinthető, mivel helyesírási, nyelvhelyességi szempontból úgyszólván hibátlan, stílusában is viszonylag világos, szabatos. Mindez azért örvendetes, mert reményt kelt, hogy legalább e tekintetben valamiféle minőségi javulás indul meg.
Az is örvendetes, hogy a zárszámadás és a rá vonatkozó állami számvevőszéki jelentés tárgyalására együtt kerül sor. Ez azért örvendetes, mert ismét lehet jót mondani valamiről, nevezetesen a számvevőszéki jelentésről. Kezdete óta igyekszem figyelemmel kísérni az Állami Számvevőszék tevékenységét. Megállapítható, hogy talán az 1990-91. évi időszak némi bizonytalankodása után az Állami Számvevőszék szakszerűen és objektíven végzi munkáját, egyre magasabb színvonalon látja el feladatát.
Az előbbiek mondhatók el a Számvevőszéknek az 1994. évi zárszámadásról készített jelentéséről is.
(12.20)
A jelentés használhatóságát fokozza, hogy nem szakemberek részére is érthető, tömör megfogalmazást ad a legfontosabb alapelvekről mint például a valódiság, a hitelesség, a teljesség elve , és bizonyos magyarázatot is fűz megállapításaihoz, hogy laikusok is megérthessék.
Ami talán az előbb elmondottak ellenére is kifogásolható, az a túlzásba vitt objektivitás. A jelentés annyira törekszik a tárgyilagosságra, hogy szinte háttérbe szorul az alkotmánynak az a rendelkezése 32/C § (1) bekezdés , miszerint az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi gazdasági szerve, és ennek megfelelően hangsúlyozottabban kellene kiemelnie azokat a hibákat, amelyek a törvényhozás alkotmányos jogát, a törvényességet érintik, illetve az ellenőrizhetőséget veszélyeztetik.
Az elől sem kellene kitérnie, hogy az előbbiek és a számszerű nagyságrendek figyelembevételével igenis értékelje a hibákat, hiányosságokat, súlyosságuknak megfelelően kiemelve a jelentősebbeket.
Rátérve most az 1994. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatra, a Számvevőszék értékelő, súlyozó kritikája hiányában magam kísérlem meg a zárszámadás hibáinak, hiányosságainak csoportosítását, jellegük és súlyuk szerint.
Mindenekelőtt kiemelten kell szólni arról, hogy a társadalombiztosítási alapok és az állami vagyonkezelő szervezetek beszámolói nem készültek el egyidejűleg a központi költségvetés zárszámadásával. Emiatt nem lehetséges ellenőrizni az államháztartás pénzügyi összefüggéseit. A tb-költségvetések és zárszámadások évek óta késedelmesen készülnek el a központi költségvetéshez, illetve a zárszámadáshoz viszonyítva. Ezt évek óta rendszeresen szóvá tesszük itt a Házban, ismételten tettem jómagam is. Mégis, ennek ellenére, a kormányok nem gondoskodnak az egyidejűségéről. Ezt nem tudom másképp minősíteni, mint úgy, hogy a kormányok és a jelenlegi is szándékosan gátolják az Országgyűlés érdemi munkáját.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A hibák közül kiemelkedőek az államháztartási, információs és mérlegrendszer hiányosságai, amelyek különösen a költségvetés zárt rendszerű nyilvántartási rendszere kialakításának elmaradásából adódnak. Ezek miatt a zárszámadás nem felel meg a teljesség, a valódiság és az összehasonlíthatóság követelményeinek.
Az Állami Számvevőszék jelentése ezt példák sokaságával bizonyítja. Mindez nem jelent kevesebbet, mint azt a szomorú tényt, hogy a zárszámadás s főképp az a gazdálkodás, amelynek zárómérlegét összefoglalja, számszakilag, számvitelileg elfogadhatatlan. Ez is sajnos évek óta visszatérő probléma, amelynek itt és most három összefüggésére kell utalnom.
Az egyik az, hogy a felső szintű pénzügyi államigazgatás vagy nem tud eleget tenni a minimális szakszerűségi alapkövetelményeknek, vagy nem akar; hogy ezzel szinte korlátlan és követhetetlen pénzügyi manipulációk lehetőségét teremtse meg a maga számára.
A másik összefüggés az, hogy az anomáliákkal a kormány ki akarja vonni magát az Országgyűlés ellenőrzése alól. Bármennyire súlyos feltételezés is, ezt ki kell mondanom, mert más jelek is utalnak erre; mint például a rendeleti kormányzásra törekvés amelyre más törvényjavaslatok vitájában már utaltam , vagy diszkrecionális jogok tömegének beépítése a különböző jogszabályokba.
A harmadik összefüggés még messzebb vezet; nevezetesen a kormány, de ezen túlmenőleg az ország és az itt folyó átalakulás nemzetközi megítéléséhez.
Felteszem a kérdést: nem tart attól a kormány, hogy a nemzetközi pénzügyi körök és a külföldi kormányok megítélésében negatívak lehetnek költségvetése, illetve zárszámadása számszaki ellenőrizhetőségének anomáliái?
A kormány ismételten azzal vádolja az ellenzéket, hogy kritikájával rontja az ország külföldi, különösképpen pénzügyi megítélését. Ezzel szemben egyebek közt az 1994. évi zárszámadással épp a kormány rontja az ország külföldi, különösképpen pénzügyi megítélését azzal, hogy nem tud, vagy nem akar a parlamentáris demokráciák európai normáinak és a nemzetközi számviteli normáknak megfelelő költségvetési és beszámolási rendszert kialakítani.
Az eddigi vitában a kormány és pártjainak képviselői ismételten is azt hangsúlyozták, hogy az állami pénzek megvannak, nem vesztek el, megfelelően használták fel azokat. Itt mindössze arról van szó, hogy számviteli hibák, kisebb tévedések fordultak elő, s ezekből ered az, hogy a zárszámadás végső egyenlegei nem egyeznek. Arra is hivatkoztak, hogy a hibák nagyságrendileg eltörpülnek a zárszámadás ezermilliárdos főösszegei mellett.
Engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Amikor én valaha számvitelt tanultam az ország akkori legkiválóbb, nemzetközileg is elismert szaktekintélyétől, azt hangsúlyozta: teljesen közömbös, hogy egy mérleg egy fillérrel vagy egymillió pengővel pardon, forinttal nem stimmel. Egyaránt elfogadhatatlan, mert elveszti a legnagyobb tőketételt, a bizalmat.
Tekintettel a zárszámadási vita jelenlegi szakaszának jellegére, két olyan általános jellegzetességre kell rámutatnom, amely sajnos jellemző a kormány vonalvezetésére. Az egyik az, hogy a kormány rendszeresen igyekszik a hibákért a felelősséget az előző kormányokra hárítani; és ez történik jórészt ebben a zárszámadásban is. Ennek kiemelkedő példája volt egyébként Békesi Lászlónak az előbb elhangzott beszéde.
Emlékezzünk rá, 1994-ben a kormány mintegy féléves tehetetlenségét azzal indokolta, hogy csak hatalomra jutását követően tudta felmérni a gazdasági helyzetet, megállapítani a teendőket. Nos, az 1994. évi zárszámadás hiányosságai és hibái kapcsán erre nem hivatkozhat a kormány. Az Állami Számvevőszék ugyanis már az 1992-es és 1993-as évi zárszámadás kapcsán is nagyrészt ugyanazokra, ugyanezekre vagy hasonló hibákra hívta fel az Országgyűlés figyelmét, mint most. A mai kormánypárt képviselői, akkor ellenzékben, nem győzték elítélni az akkori kormányt ugyanezek miatt a hibák miatt. Következésképp a kormány nem hivatkozhat arra, hogy nem ismerték az előző kormányok alatti helyzetet, és nem volt idejük felkészülni a hiányosságok fölszámolására.
Mi több, az 1993. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájában, 1994. november 8-án tessék elővenni az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyvét a pénzügyminiszteri államtitkár bejelentette a kormány szándékát, hogy hasznosítani kívánja a Számvevőszék megállapításait. És ezzel szemben mi történt? Idézem az Állami Számvevőszék jelentését a negyedik oldaláról: "Még azon a téren sem történt előrelépés, ahol erre mód és lehetőség lett volna, hogy a központi költségvetés zárt rendszerű nyilvántartási rendszerének kialakítását megkezdjék a Pénzügyminisztériumban, s a hatályos szabályok alkalmazásának érvényt szerezzenek."
(12.30)
A kormány tehát nem tudta vagy nem akarta megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a jelenlegi zárszámadás szakszerű és jogszerű legyen. Kénytelen vagyok arra a végső következtetésre jutni, hogy a kormány se nem tudta, se nem akarta, hogy a zárszámadás szakszerű és jogszerű legyen, mert így korlátlan és ellenőrizhetetlen mozgásteret akart magának biztosítani.
A kormánypolitika másodjellegzetessége a törvényjavaslatok vitája után rendszeresen az, hogy azt állítja: az ellenzék nem tesz érdemi javaslatokat a jogszabályok jobbá tételére. Ezt állítja ismételten is a miniszterelnök, és ugyancsak ezt teszik kormányának tagjai, nem beszélve a kormánypártok képviselőiről. Ugyanakkor a kormány törvényjavaslatainak vitája során rendszeresen azt állítja, hogy az ellenzék obstruál, készakarva elnyújtja a vitákat, időhúzás szándékával. Ezek az állítások rosszhiszeműek, nem felelnek meg a valóságnak és demagóg jellegűek.
A polgárok túlnyomó többsége nem ismeri azt a tényt, hogy egy-egy jogszabály előkészítése milyen nagy és hosszadalmas munka, hogy szakértők tömege, gyakran több szakértői bizottság munkálkodik hosszú hónapokon, nem egyszer éveken keresztül több milliós költségvetési pénzekkel finanszírozva a jogszabály megalkotásán, amihez ezeken felül rendelkezésre áll a minisztériumok egész apparátusa, a maga koordináló, irányító jogosítványaival. Mindezzel nem rendelkezik az ellenzék, és ezért nem is versenyképes a jogszabályok alkotásában, pénzügyi forrásai összehasonlíthatatlanul szűkösebbek, nem állnak mögötte a minisztériumi apparátusok és nincsenek koordináló jogosítványai. Mindezek ellenére az ellenzéknek igenis igaza volt a kormány törvényjavaslatainak bírálatában, jobbító javaslatai megfelelőek voltak, hiszen például a Bokros-csomag törvényjavaslatainak egész sorát nyilvánította alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, igazolva ezzel az ellenzék bírálatát és elutasított módosító javaslatait. Ezzel egyben az is beigazolódott, hogy az ellenzék bírálatai nem voltak alaptalanok, nem az időhúzást szolgálták, hanem a törvény jobbá, alkotmányosan elfogadhatóvá tételét.
Rátérve most arra, hogy ez az általános észrevétel miként vonatkozik az 1994. évi zárszámadásra, meg kell állapítani: az ellenzéknek nincs módjában eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyek nélkülözhetetlenek lennének a törvényjavaslat elfogadhatóvá tételéhez. Ehhez a kormánynak az egész államháztartási, pénzügyminisztériumi számviteli nyilvántartási rendszert elfogadhatóvá tevő belső szervezési intézkedéscsomagot kell végrehajtania. Ezt a kormányt is nagyon jól tudja. Ha tehát itt az ellenzékre hárítja az elmulasztott jobbítás felelősségét, akkor bármennyire súlyos kifejezés is a kormány tudatosan valótlant állít. De még ennél is tovább kell mennünk!
A kormány tudta és itt az 1994. december 8-ai államtitkári megnyilatkozás a bizonyíték , hogy mit kell tennie a zárszámadás elfogadhatóvá tétele érdekében. Ennek ellenére elmulasztotta a szükséges teendőket. Meg kell tehát állapítanunk: a kormány tudatosan nem tett eleget annak, hogy megbízható, elfogadható költségvetési elszámolási rendszert hozzon létre. Felvetődik a kérdés: miért nem történt ez meg?
Az egyik lehetséges magyarázat: a kormány költekezéseit ki akarta vonni az áttekinthető, megbízható ellenőrzés alól. Ezzel a kormány megszegte a jogállamiság minimális követelményeit, letért a lényegében parlamentáris demokrácia útjáról.
Egy kis részletkérdés bár ez talán nem az általános vitába tartoznék, de kénytelen vagyok az előzőek támogatására külön is felhozni -: a kormány parlament alatti pénzügyi ellenőrzése körébe tartoznak a külföldi pénzek, a külföldi ajándékok. Tudomásom szerint mindenféle újságcikkek utalnak arra, hogy igenis a kormány, egyes minisztériumok külföldi pénznemben 10-20 milliós összegű ingyenes juttatáshoz, ajándékhoz jutottak. Nincs a világon olyan parlamentáris demokrácia, hogy ezekről a külföldi pénzekről a kormánynak ne kellene számot adnia.
A kormány és ez a parlamentáris demokrácia egyik alapelve nemcsak nem juthat más bevételhez, mint amit az Országgyűlés jóváhagy, de minden jövedelméről be kell számolnia, függetlenül attól, hogy ezeket az Országgyűlés jóváhagyta-e vagy sem. Nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés egy külföldi ajándékot nem tud előzetesen jóváhagyni, de hogy utólag ezekről az összegekről a költségvetésben valamiféle beszámolónak meg kellene jelennie, azt hiszem, hogy ez minimális követelmény. Ha méltóztatnak elolvasni, utánanézni: a külföldi parlamentáris demokráciák költségvetésében mindenütt külön szerepel, hogy a kormány, az állam, az ország milyen ingyenes külföldi ajándékban, pénzügyi támogatásban, juttatásban részesült. Én végignéztem ezt a zárszámadást, és nyomát nem láttam ennek ami azért visszafejlődés, mert az 1993. évi zárszámadásban ez szerepelt. Meg kell mondanom, hogy akkor is én forszíroztam az előző kormánnyal szemben is, hogy ennek meg kell jelennie a zárszámadásban.
Most sem tudok egyebet kérni, minthogy méltóztassanak tudomásul venni, hogy egy fillérje nem lehet a kormánynak, amelynek az elköltéséről nem számol be az Országgyűlésnek, s ennek a körébe beletartoznak azok a külföldi ajándékok is, amelyeket kap az ország. Én azt hiszem, ez megint egy kis adalék, mennyi mindent kell még tennünk ahhoz, hogy az állampénzügyek megfeleljenek a parlamentáris demokráciák normáinak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)