Dávid Ibolya (MDF)

1995. október 29.

DR. DÁVID IBOLYA, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A nemzetbiztonsági törvényben hatodikként vezérszónoki beszédet tartani azért könnyű, mert kiváló elődeim a nemzetbiztonsági törvénynek az előéletét, azokat a nemzetközi és hazai példákat és gyakorlatokat már elmondták, amelyekkel egyébként kezdeni szerettem volna ezt a törvényjavaslatot. Így ez a 20 perc nekem már arra áll rendelkezésre, hogy kifejezetten csak erről a törvényjavaslatról beszéljek.Egy félreértést szeretnék eloszlatni. A nemzetbiztonsági törvényjavaslat szövege nem hatpárti. Több, sajtóban megjelent cikkből úgy tűnt ez nekem, minthogyha ez már egy ítélt dolog lenne, hiszen hatpárti javaslat áll az Országgyűlés előtt.

Ez a javaslat nem hatpárti. Volt néhány egyeztetés, amelyben megpróbáltuk a hat parlamenti pártnak a véleményét egyeztetni, azonban az egyeztetés csak többé-kevésbé sikerült, és a kormány összegezte az ott elhangzottakat. Amikkel egyetértett, azokat belefoglalta a törvényjavaslatba, amikkel nem értett egyet, azokat nem foglalta bele.

Ahhoz, hogy a Magyar Demokrata Fórum kritikáit meg tudja fogalmazni, mindenekelőtt ismernünk kellene azt, hogy mi is egy nemzetbiztonsági törvénynek a célja, és milyen fontos elveknek kell megfelelnie egy nemzetbiztonsági törvénynek.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ez a törvényjavaslat egyszerre két feltételnek kell hogy megfeleljen: legyen képes megteremteni a jogi feltételeit Magyarország biztonságának és alkotmányos rendjének védelme érdekében, és miután ez egy speciális tevékenység ehhez kapjon a nemzetbiztonság titkos és sajátos eszközöket.

Ugyanakkor jogi garanciákat kell teremteni az állampolgárok védelmére, két szempontból. Egyrészt hogy a nemzetbiztonsági tevékenység állampolgári jogokat csak olyan mértékben korlátozzon, ami feltétlenül szükséges és feltétlenül indokolt. Ugyanakkor ezt a tevékenységet soha semmilyen körülmények között ne lehessen felhasználni politikai célokra.

Ez az a két korlát, amelyik biztosítja, hogy ne jelentsen veszélyt a nemzetbiztonsági szolgálat az állampolgárokra és ne jelenthessen veszélyt a demokratikus jogrendre. E célokat és elveket figyelembe véve a Magyar Demokrata Fórum véleményét három csoport köré kívánom felfűzni: az egyik az alkotmányossági kérdés, a másik garanciális, a harmadik jogszabály-szerkesztési kérdés.

Az alkotmányossági kérdéshez. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a hatpárti egyeztetés során és az alkotmányügyi bizottság ülésén is felhívtam az előterjesztők figyelmét arra, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak alkotmányossági kifogásai vannak az előterjesztett javaslattal szemben. A legfontosabb eleme az alkotmányossági kifogásunknak az, hogy az alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint "Törvény alapvető jog lényeges tartalmát nem korlátozhatja." és nagyon örültem Füzessy képviselő úr vezérszónoki előadásának, amely szintén kitért ezekre a problémákra.

(16.10)

Az alkotmány 59. §-ának (1) bekezdése pedig azt mondja: az alapvető jogok és kötelezettségek között biztosítja a magánlakás sérthetetlenségét, biztosítja a magántitok sérthetetlenségét és a személyi adatok védelméhez való jogot. E jogokra vonatkozóan az alkotmány nem tesz kivételt, nem tesz korlátozást, semmiféle korlátozó előírást nem tartalmaz. Egy példát mondanék. Az alkotmány 58. §-a a szabad mozgás és tartózkodási hely megváltoztatásának jogát biztosítja, azonban kitér arra, hogy a törvényben meghatározott esetek kivételével. Az 59. § (1) bekezdésében nincs kivétel, így két megoldás áll előttünk: vagy egyidejűleg benyújtunk egy alkotmánymódosításra irányuló javaslatot, vagy ha ez a törvényjavaslat így születik meg, alkotmányellenes lesz.

A másik alkotmányossági kifogásunk a 40 §, az alkotmány 40/A § (2) bekezdéséhez kapcsolódik. Ez pedig azt mondja, hogy a nemzetbiztonsági tevékenységgel kapcsolatos szabályozás a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát igényli. És itt szeretnék kitérni arra a szóra, hogy tevékenység. Tehát nem minden, ami a nemzetbiztonsággal kapcsolatos, hanem csak a tevékenység. Szomorúan hallottam a miniszter úrnak az expozéban elmondott kitérőjét erre az alkotmányossággal kapcsolatban. Nagyon jó példa a rendőrségi törvény, ahol az egész rendőrségi törvény kétharmadosságáról beszélünk, jelen esetben csak a tevékenységről.

Miért fontos ez? Fontos azért elsősorban, hogy az alkotmánynak megfelelően járjon el az Országgyűlés, de fontos gyakorlati szempontból is, amire a miniszter úr többször hivatkozott a miniszteri expozéjában. Ugyanis kijelentette, hogy egy országgyűlési határozat készül, mely országgyűlési határozat azt fogja biztosítani, hogy a nemzetbiztonsági szervezetek felépítésére és struktúrájára vonatkozó átalakítást az Országgyűlés záros határidőn belül megteszi. Ez mit jelent, lefordítva a mi nyelvünkre? Azt jelentheti, hogy él ma az 1990. évi X. törvény, amely a nevében, címében viseli, hogy átmeneti törvény, ugyanakkor ma az Országgyűlés tárgyal egy olyan törvényjavaslatot, amelyben a kormány mint előterjesztő deklarálja, hogy ez is egy ideiglenes megoldás, hiszen a szervezetére, a struktúrájára vonatkozó részeket a közeljövőben, belátható időn belül kívánja megváltoztatni.

Én kérdezem: hogyha az alkotmány is megtámasztja azt az elvet, hogy csak a tevékenység legyen kétharmados, miért szükséges bebetonoznunk olyan szervezeti kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket, aminél ma itt a parlamentben senki nem tudja, hogy 1996-ban vagy '97ben kinek lesz meg a kétharmada a változtatás igényességéhez. Ha viszont ezzel tisztában vagyunk, és nem tudjuk, hogy két év múlva az itt ülők kívánják-e még kétharmadban ezt megváltoztatni, akkor pedig azt kell hogy mondjam, hogy bebetonozunk egy újabb ideiglenes helyzetet, ami senkinek nem tenne jót.

Ismerve a jogalkotás menetét, amikor ma az Országgyűlés olyan törvények meghozatalában van késésben, amelyeknek a határidejét az Alkotmánybíróság állapította meg, gondolok itt a III/III-as törvény kiegészítésére, akkor kérdezem, hogy miféle kötőerővel fog rendelkezni egy év múlva vagy két év múlva a szervezet átalakítására vonatkozó országgyűlési határozat, még ha azzal vigasztaljuk is magunkat, hogy ezt az Országgyűlés meg fogja tenni?

Azonban ez az országgyűlési határozat egy dologra jó. Hogy maga az előterjesztő papírral bizonyítja, hogy ideiglenesnek tartja a szervezetet. Ideiglenesnek tartja a szervezetet, mert az ellenzéki képviselők által már a hatpárti egyeztetésen is elmondott kifogás, hogy sok az öt nemzetbiztonsági szolgálat, hogy drága, hogy párhuzamosságot tartalmaz, hogy duplikált, hogy a hatékonyságát pont ezáltal csökkenteni fogja, ebben mindannyian egyetértünk, hogy ezen változtatni kellene. Ezért én azt kérem, hogy miután ez a törvényjavaslat még megbontható, az általános vitában bontsa meg a kormány, és tegyen arra javaslatot, hogy megítélése szerint melyek azok a részek, amelyek feltétlenül kétharmados szavazást igényelnek, és melyek azok a részek, ahol elegendő egyébként az alkotmány 24. §-a szerint eljárni, hogy a határozatainkat csak egyszerű többséggel hozza meg az Országgyűlés.

A harmadik alkotmányossági kifogás a Házszabálynak való megfelelőség körébe tartozik. Az alkotmány 24. §-a megállapítja, hogy az Országgyűlés Házszabályban határozza meg a működésének rendjét, a belső életét. Ehhez az országgyűlési képviselők nagyon bölcsen, akkor is, amikor új Házszabályt készítettünk, elfogadták azt a javaslatunkat, hogy a magyar történelmi hagyományoknak megfelelően, ragaszkodjanak az országgyűlési képviselők ahhoz, hogy a Házszabály országgyűlési határozat legyen. Tettük ezt részben azért, mert több évtizedes, évszázados gyakorlat is azt bizonyította, hogy az Országgyűlés szuverenitása leginkább úgy biztosítható, ha még akár csak egy aláírás erejéig sem rendeljük az Országgyűlés működési rendjét alá a végrehajtó hatalomnak.

Én nagyon örülök, hogy az Országgyűlés, mérlegelve akkor a negatívumokat és a pozitívumokat, ami az országgyűlési határozat mellett szólt, úgy döntött, hogy nem törvényben fogja ezt szabályozni, hanem országgyűlési határozatban, hogy soha senki, különösen nem a végrehajtó hatalom, ne határozhasson meg a belső működésére vonatkozóan szabályokat. Ez a törvényjavaslat, a nemzetbiztonsági törvényjavaslat körülbelül egyharmadában olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyik a Házszabály tárgya kellene hogy legyen. Foglalkozik a bizottság felállásával, a bizottsági tagok kiválasztásával, a bizottság működésével, mikor, hogyan kellene zárt ülés tartását elrendelni, érinti a Nemzetbiztonsági Bizottságot. Ugyanakkor nem mutatható ki összefüggés, hogy milyen beszélő viszonyban van a Házszabály egyéb rendelkezéseivel. Hadd mondjak egy példát, a vizsgálóbizottsággal. A vizsgálóbizottságnál sem ismer a Házszabály kivételt, hogy mi az, amire nem szabad vizsgálóbizottságot fölállítani, és ha föláll egy vizsgálóbizottság, akkor milyen beszélő viszonyban lesz adott esetben a Nemzetbiztonsági Bizottsággal.

Ezek a kifogásaink azért fontosak, mert hogyha ebben a törvényben olyan rendelkezések születnek, amelyek egyáltalán nem illeszthetők bele a magyar Házszabály rendelkezéseibe, sőt szakaszaiban vele ellentétes dolgokat tartalmaz, ennek a feloldására egyetlenegy megoldás van, hogyha a Házszabályt módosítjuk előbb. De legalább úgy, hogy párhuzamosan csináljuk a kettőt. A Magyar Demokrata Fórum azonban nem tudja elfogadni azt, hogy születik egy törvényjavaslat, és ez a törvényjavaslat fogja megmondani a Magyar Országgyűlés képviselőinek, hogy hogy járjanak el a Ház működése, a bizottsági eljárás és a tagság és egyéb kérdésben, amiben egyébként megítélésünk szerint csak a Házszabályban lehetne megtalálni a szükséges helyet.

Hogy ezt követően maga a nemzetbiztonsági törvényjavaslat ne legyen szálkás, könnyen értelmezhető legyen, átveszünk innen néhány olyan szakaszt, azt megengedhetőnek tartjuk, mert ez gyakorlat a jogalkotásban, de hogy a törvényjavaslat pótoljon olyan rendelkezéseket, amiket csak a Házszabályra lehetne alkalmazni, ezt a Magyar Demokrata Fórum nem tudja támogatni.

Az alkotmányosság végén egy új területre kívánok áttérni, ez pedig a jogszabálynak a jogszabály-szerkesztési hiányossága. Mondhatom nyugodtan, hogy ez a javaslat egy kodifikációs torzszülött. Ez nemcsak technikai problémát jelent, hanem érdemben is, és az érdemi rendelkezésekben is nagyon lerontja a jogszabályt.

Az Alapelvek fejezet és itt csak példálózva szeretnék elmondani néhány olyan példát, ami nagyon-nagyon súlyos és kirívó a 25. §-tól a 30. §-ig tart. Ezen öt szakaszban elsősorban a működési rendszabályok találhatók alapelvek helyett. Így az állampolgárok védelme érdekében, sőt a politikamentesség védelme érdekében egyetlenegy alapelvet a törvényjavaslat nem deklarál. Alapelvi fejezeten kívül szétszórva néhány helyen találhatók ilyen fontos alapelvek, de ez bizonyítja azt, például a 38. § vagy az 52. §, hogy ha már egy fejezetben találunk olyan címet, hogy Alapelvek, akkor ott kellene összegezni ezeket az alapelveket.

(16.20)

Hiányosak az értelmezési rendelkezések, és ezek megint olyan kérdések, amelyek nem szerkezeti kérdések, hanem az egész törvényjavaslat értelmét csorbítják. Olyan fogalmakat használ, amit nem magyaráz meg. Például azt, hogy mi a csapda mert ugye csapdát állíthat a nemzetbiztonság. De mi a csapda? Fizikai, lelki? De legalább valami megközelítő fogalmát kellene adni ennek az egyébként állampolgárokat érintő intézkedésnek!

Csak a védelemre visszatérve: többször kifogásoltuk azt a hatpártin is már és a bizottsági ülésen is , hogy a törvényjavaslat nem fogalmazza meg, mit jelent a védelem; ugyanis csak a védelem célját írja le a törvény, és kikerüli a fogalmat. Ez egy olyan érdekes problémát vet föl, hogy a törvényjavaslat két csoportra bontja a fontos személyeket: az egyik csoportba tartoznak azok, akik védelem alatt állnak; a másik csoportba pedig azok, akik nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt állnak mint fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek. A védelem alá eső tisztségek közé a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, alelnökei: tizenkét közjogi méltóság tartozik. És ebből a törvényjavaslat teljesen önkényesen kiemel három kört: a miniszterek körét, a nemzetbiztonsági bizottság tagjainak körét és az engedélyező bírák körét, ahol is kimondja, hogy ezeknél a személyeknél bizony előzetesen vizsgálni kell azt, hogy megfelelnek-e a nemzetbiztonság jogszerű működéséhez szükséges feltételeknek.

Mi ugyanis elfogadjuk azt, hogy ezekhez a pozíciókhoz igen fontos érdeke fűződik mindenkinek, az egész magyar társadalomnak, hogy ne lehessen olyan személyeket kinevezni, akiknek személye esetleg kockázatot jelent a magyar állam vagy pedig a nemzetbiztonság jogszerű működéséhez ahogy a törvényjavaslat fogalmaz. De szeretném megkérdezni, hogy a védelem alá eső tisztségek közül a többi közjogi méltóság miért nem esik át ugyanazon a nemzetbiztonsági szűrőn és vizsgálaton, mint amilyen indokkal és itt megint csak azt mondom, hogy a javaslat szerinti indokolással ez a három kör alá esik a nemzetbiztonsági vizsgálatnak.

Nem hinném, hogy egy orwelli világ köszön vissza ebből a megfogalmazásból, de félek attól, hogy ha a felsorolt közjogi méltóságokat végignézem, ők bizony fontos és nagyon bizalmas munkakört töltenek be, hiszen ők a legfőbb titokgazdák a nemzetbiztonság ügyében. Ezért mi méltán várnánk el azt, hogy egyenlő elbírálás alapján mind a két körre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak.

De folytatnám tovább a jogszabályszerkesztéssel kapcsolatban felmerült problémáinkat. A titkos információgyűjtés során például a külső engedélyhez nem kötött tevékenységeknek, eljárásnak egyáltalán nincsenek szabályai. Amíg részletesen szabályozza a törvényjavaslat a külső engedélyhez kötött tevékenységnél, hogy ki milyen formában járhat el, egyetlenegy eljárási szabályt nem tartalmaz arra, ha külső engedélyhez nem kötött egy eljárás; adott esetben ki, milyen feltételekkel, mennyi időre engedélyezheti ezeknek a titkosszolgálati eszközöknek az alkalmazását.

A 43. § (3) bekezdése a nemzetbiztonsági szolgálatok adatközlése kapcsán rögzíti, hogy korlátokat határozhatnak meg de hogy kik, milyen eljárás keretében, ez szintén nem derül ki a javaslatból.

De talán a végére értem én is, mint ahogy a törvényjavaslat végén található a zárórendelkezés. A zárórendelkezések közé véletlenül egy szakaszba bekerül egy olyan érdemi rendelkezés, amely végül is a titkosszolgálatban dolgozók pótlékáról szól.

Ezt a fajta jogszabályszerkesztést tehát, ami megnyilvánul ebben a törvényjavaslatban, egyszerűen megdöbbentőnek tartottuk. Kifogásoltuk többször már, nemcsak e törvény kapcsán, hanem egyéb eljárásokban is, hogy a jogalkotási törvény alapján az igazságügy-miniszternek és az Igazságügyi Minisztériumnak részt kell vennie a törvények megalkotásában. Nem hagyható, hogy a szaktárca a saját szakigényeinek megfelelően egy törvényjavaslatot alárendeljen olyan elveknek, amelyek ütköznek a jogszabályszerkesztés minimális technikai elveivel!

Végezetül és befejezésül azt szeretném elmondani, hogy a Magyar Demokrata Fórum nagyon fontosnak tartotta az első alkalommal is és most is , hogy ezt a törvényjavaslatot általános vitára kell bocsátani; azonban már az előzetes eljárásban is elmondtuk, hogy komoly aggályaink vannak az alkotmányt és a Házszabályt illetően. Én azt szeretném kérni a kormánytól, hogy még az általános vitában pótolja ezeket a hiányosságokat, tegyen javaslatot a kormányzó párti képviselőkön keresztül, hogyan lehet megteremteni az összhangját az alkotmánnyal és a Házszabállyal. De az nem várható el egy képviselőtől, hogy minden apparátus nélkül és olyan apparátus nélkül, mint amilyennel egyébként a kormány és a kormányzó pártok rendelkeznek maga készítsen el akkora horderejű módosító javaslatokat, amelyek az alkotmányhoz és a Házszabályhoz való megfelelőséget biztosítani tudják.

Tisztelettel kérem a kormányt, tegye ezt meg. A Magyar Demokrata Fórum nem fogja a részletes vitára bocsátását támogatni ennek a törvényjavaslatnak, ha a kormány az általunk említett hibákat nem korrigálja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)