Bernáth Varga Balázs (FKGP)

1995. október 29.

DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napirenden szereplő, T/1474. szám alatti törvényjavaslat valóban meglévő fontosságát és szükségszerűségét a Független Kisgazdapárt is elismeri. Ehhez kapcsolódóan néhány gondolatot engedjenek meg, hogy megfogalmazzunk e törvényjavaslattal kapcsolatosan.A törvénytervezet a magyar jogtörténet során első ízben tesz kísérletet arra, hogy várhatóan hosszabb távra meghatározza a magyar titkosszolgálati közösség struktúráját, működésének leglényegesebb elemeit, helyét az állami szervek rendszerében és viszonyát a társadalomhoz oly módon, hogy a demokratikus állam biztonságos működése megvalósuljon, ugyanakkor a társadalom és az állam alapintézményei ne sérüljenek.

Titkosszolgálati törvényt alkotni e téma rendkívül kényes volta miatt nagy feladat. Nagy konszenzuskészség és sok idő kell az alkalmazható megoldások kiérleléséhez. Nem véletlen, hogy még az oly nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is, mint Svájc vagy Nagy-Britannia, csak a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére születtek meg a titkosszolgálatok tevékenységét átfogó módon szabályozó, a társadalom számára is nyilvános jogszabályok. Ilyen sok időnk nekünk erre nem volt, és további idő sincs, hiszen e törvényt mindenképpen meg kell alkotnia az Országgyűlésnek, mert a mai társadalmi-gazdasági helyzetben a titkosszolgálatokat a szabályozás jelenlegi állapotában gondolok itt az 1990. évi X. törvényre már nem lehet, nem szabad tartani. A jelenlegi szabályozás továbbélése a szolgálatok működésének ellehetetlenülését eredményezné, éppen a legfontosabb vonatkozásban, a titkos információgyűjtés területén. Nem volt és nincs e téren tehát sok időnk, így nagyfokú konszenzuskészséggel, az e körbeni érdekek föltárásával és konszenzusos érvényesítésével van esély most egy olyan európai színvonalú törvény megalkotására, amely az ország nemzetbiztonsági érdekeit a maga teljességében biztosítja és védi.

Egy titkosszolgálatokkal foglalkozó törvény csak akkor lehet jó, ha végérvényesen képes feloldani a társadalom és a szolgálatok között, valamint a biztonsággal foglalkozó szolgálatok egymás közötti, valamennyiünk által ismert okok miatt meglévő, a múltban gyökerező feszültségeket.

(16.30)

Kell hogy az állampolgár megértse a titkosszolgálati munka szükségességét, ne ellenségnek, hanem a sajátjának tekintse a szolgálatokat, továbbá megértse, hogy a szolgálatok léte szükséges rossz: de ezeket az állam mint eszközt kénytelen alkalmazni külső és belső érdekeinek biztosítása, a demokratikusan működő társadalom védelme érdekében.

A törvénnyel szemben támasztott követelmény az is, hogy a szolgálatokat integrálja a társadalom demokratikus működését biztosító intézmények sorába, rendszerébe. Társadalmi támogatottság hiányában a szolgálatok ismét elidegenednek, és végső soron működésképtelenné válnak. Kérdés, hogy a törvényjavaslat a kodifikáció lehetséges kellékeit, eszköztárát felhasználva megvalósítja-e a fenti célok elérését, és a tervezet szabályai e célok elérése irányában hatnak-e. Úgy látom, alapvetően igen, azonban nem lehet elmenni olyan kérdések mellett, amelyek véleményem szerint nem kellően rendezettek.

Mindenekelőtt megemlítem, hogy a tervezet címe és tartalma önmagában is ellentmondásos. A tervezet szándéka és címe szerint a nemzetbiztonsági szolgálatokról szól, azonban tartalmát megismerve eléggé világossá válik, hogy a leírtak csak az elhárító jellegű nemzetbiztonsági szolgálatok számára határoznak meg eljárási módokat, jogosultságokat és kötelességeket. A hírszerző jellegű szolgálatokra vonatkozóan puszta megnevezésükön és feladataik felsorolásán kívül a tervezetben szinte semmi nem található. Ezért e törvényjavaslat címét helyesebb lenne talán úgy meghatározni, hogy "Törvényjavaslat az elhárító szolgálatokról".

Meg kell azonban jegyeznem, hogy nem tudom, feloldható-e ez az aránytalanság, féloldalúság a tervezet tartalmában.

A tervezetből egyébként erősen kiérződik, hogy annak elkészítésekor a szolgálatok saját maguk számára határoztak meg feladatokat, ezeket nem egyeztették, vagy nem megfelelően egyeztették egymással, aminek az lett az eredménye, hogy a feladat- és hatáskörre vonatkozó döntést úgy delegálták magasabb szintre, hogy az eltérő véleményeket a magasabb szinttel nem közölték, ezáltal az indokolatlan párhuzamos működés feltételeit teremtették meg. E kérdéssel más aspektusból még foglalkozni kívánok.

Tisztelt Ház! A javaslat szövegezése néhol nem konzekvens. A fogalmak értelmezését illetően például nem tudom, hogy a B-típusú biztonsági kérdőív 18. pontjában meghatározott "huzamosabb idő" mit jelent. Csak vélelmezni tudom, hogy a C-típusú kérdőív szintén 18. pontjában meghatározott "hat hónapon túli időtartam" lehet ez a hosszabb idő.

A tervezet 29. §-ának (1) bekezdése tartalmazza "a nemzetbiztonság szempontjából különleges fontosságú állami szervek" kitételt. Sehol sem határozza meg azonban, hogy mely állami szervek minősülnek ilyennek. A fogalmakat egységesen és értelmezhetően kell egy tervezetben használni, a későbbi jogértelmezési zavarok elkerülése végett.

A tervezeten végigvonul egy dilemma: ne legyen a titkosszolgálat hatóság, de közben a lehető legtöbb hatósági jogkört biztosítsa magának. Például: személyes szabadságot korlátozhat, lőfegyvert használhat, előállíthat és sorolható lenne tovább. Ez a törekvés az európai megoldásokkal szemben áll. A titkosszolgálatok feladatainak jellegéből alapvetően adódik a láthatatlan tevékenység, nem pedig a hatósági jogosítványok gyakorlása. A hatósági intézkedések törvényben megfelelő módon történő foganatosítására ismereteim szerint a szolgálatok tagjai nincsenek is felkészülve.

A törvénytervezet öt titkosszolgálatot nevez meg, ezzel tovább tagolja a jelenleg működő négy szolgálatot. E felsorolás kísértetiesen emlékeztet az 1990 előtti állapotokra. Ha összevetjük a korábbi felállással, akkor szinte teljes azonosságot látunk. Információs Hivatal ami egyenlő a III/I-es csoportfőnökséggel; Nemzetbiztonsági Hivatal egyenlő a III/II-es csoportfőnökséggel; a Katonai Biztonsági Hivatal a III/IV-es csoportfőnökséggel egyezik, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat pedig a III/Vös csoportfőnökséggel. A változás csak annyi, hogy a III/III-as csoportfőnökség helyére a Katonai Felderítő Hivatal került.

A titkosszolgálatok számának növelése azt jelzi, hogy a funkcionális szempontok kevésbé, a financiális szempontok pedig egyáltalán nem játszanak szerepet, azaz nem igazán érdekes, hogy a szolgálatok működtetése mennyibe kerül. Ezt egyébként egyértelműen támasztja alá a törvényjavaslat 9. §-ának a) pontja, amely lehetővé teszi, hogy egyes szolgálatok fejlesztéseiket, beszerzéseiket külön-külön hajtsák végre. Úgy tűnik, mintha az élet minden területén tapasztalható megtakarítási törekvések a titkosszolgálati szférára nem vonatkoznának. Az öt szolgálat létrehozásával meghagyják, illetőleg törvény által biztosítják a szolgálatok, illetőleg azok vezetői eltérő érdekeinek érvényesülését. A javaslatban kísérlet sem történik ezek ésszerű integrálására.

A profil szerinti összevonás nemcsak lehetséges, de kívánatos is volna, ez jelentős költségmegtakarítással, másrészt nagyon jelentős hatékonyságnövekedéssel járna együtt. Az a sokszor hangoztatott vélemény, amely szerint akkor ellenőrizhetők jól a titkosszolgálatok, ha a struktúrájuk megfelelően tagolt és ezáltal átlátható, úgy vélem, a megszilárduló demokrácia viszonyai között már nem érv. Álláspontom szerint az országnak elég lenne egy hírszerzés és egy elhárítás. Nálunk nagyobb méretű és lakosságszámú országok kettő vagy három titkosszolgálatot működtetnek például Ausztriát vagy Németországot is említhetem.

Teljesen felesleges öt titkosszolgálatot létrehozni. Nem osztom azt az álláspontot, hogy információs túlhatalom jönne létre az egy hírszerzés, egy elhárítás megvalósulásával. Információs túlhatalom ugyanis nem a szolgálatoknál, hanem az azokat irányító, felügyelő miniszternél vagy minisztereknél keletkezhet, akiknek nap mint nap jelentenek a szolgálatok.

Megemlítem azt is, hogy a szolgálatok számának növelésével csökken az esély arra, hogy a kormány előtt hiteles kép alakuljon ki az ország nemzetbiztonsági állapotáról. Nem tudom értelmezni a szakszolgálatnak önálló titkosszolgálattá minősítését, hiszen a titkosszolgálatok ismérveinek ez a szolgálat nem felel meg. Miniszter úr expozéjában említette, "megerősítésre került a szakszolgálat szolgáltató jellege". Pont ez a csak szolgáltató jelleg teszi kétségessé azt, hogy ez a szolgálat önálló titkosszolgálatnak minősül-e.

Engem nem nyugtat meg teljesen az, ami a miniszteri expozéban elhangzott, hogy beterjesztésre kerül a parlamentbe a szolgálatok szervezetrendszerével kapcsolatban egy országgyűlési határozati javaslat, amely azt fogja tartalmazni, hogy meghatározott időpontig a szolgálatok szervezetét felül kell vizsgálni és esetleges ésszerű változtatásokra lépéseket kell tenni. A jelen törvényjavaslat elfogadása után mivel kétharmados a törvény, és módosítása is csak kétharmados többséggel képzelhető el mindenfajta módosítást esélytelennek látok a jövőben.

(16.40)

Ez a szervezetrendszer fog hosszú-hosszú évekre konzerválódni.

Már említettem: a szolgálatok feladatait elemezve szembetűnik, hogy ezek hatáskör és illetékesség szempontjából nem különülnek el élesen egymástól, az átfedések egyértelműek. Ez magában hordozza az egymás tudta nélkül, egyazon területen folytatott titkosszolgálati munka reális és kézzelfogható veszélyeit. Már előre indukálja a szolgálatok közötti koordinálatlan és párhuzamosan folytatott titkosszolgálati tevékenységet.

A területi illetékesség a belföldön, illetőleg külföldön folytatott titkosszolgálati tevékenységet értem alatta egyértelműen nem került rendezésre. Ez ahhoz vezet, hogy a hírszerző szolgálatok a könnyebb ellenállás irányába dolgozva információkat Magyarország területén fogják megszerezni. Ezzel nem a funkcionális feladataiknak megfelelően járnak el az információszerzés terén.

A korábbi tervezethez viszonyítottan az új tervezetből részben kikerült a szervezett bűnözés elleni feladatkör. Miniszter úr az expozéjában külön is szólt róla, hogy a szervezett bűnözést kiemelték a tervezetből, nem említette meg viszont, hogy az Információs Hivatal feladatkörében a 4. § c) pontjánál a külföldi szervezett bűnözés elleni feladat megmaradt. Furcsának látom az egész problematikát, ami nem a klasszikus értelemben vett titkosszolgálati területek titkosszolgálati tevékenységi körbe való bevonásával kapcsolatos.

Miről is van itt szó? A bűnözés elleni harc a rendőrség hatás- és feladatkörébe tartozik. A titkosszolgálatok sok országban másodlagos szereplőként, háttérszereplőként természetesen nyomozó hatósági funkciók nélkül részt vesznek egyes bűncselekményfajták felderítésében. Generálisan kizárni e szervezeteket a bűnözés elleni harcból már csak azért is képtelenség, mert számos esetben a titkosszolgálati munka kapcsán olyan köztörvényes bűncselekményekre utaló információk birtokába jutnak, amelyek azonnali átadása a rendőrség részére nem lehetséges, a titkosszolgálatoknak saját hatáskörben kell még néhány további lépést tenni.

A tervezet nem is zárja ki teljesen a bűnözés elleni harcból a titkosszolgálatokat, hiszen nevesít olyan köztörvényes bűncselekményfajtákat, amelyek elleni harcban a szolgálatoknak feladatuk van. Nem értem, hogy mi különbség van e körben a külföldi szervezett bűnözés és a magyar szervezett bűnözés között, hisz az egyiket nevesíti az Információs Hivatal feladatkörében a javaslat, míg a Nemzetbiztonsági Hivatal feladatköréből ugyanezt kiemeli. Azt pedig végképp nem értem, hogy ha az Információs Hivatal "információkat gyűjt a nemzetbiztonságot veszélyeztető külföldi szervezett bűnözésről, különösen a terrorszervezetekről, a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelemről", szól az idézet, azaz a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelem a szervezett bűnözés kategóriájába tartozik, akkor ugyanez szervezett bűnözés nélkül jelentkezik a Nemzetbiztonsági Hivatal elhárító tevékenységében.

A félreértések elkerülése érdekében nyomatékosan kijelentem: nem amellett vagyok, hogy a titkosszolgálatok a rendőrség konkurens szerveivé váljanak, de azt nem tudom elfogadni, hogy a szervezett bűnözést mint fogalmat, például olyan indokkal vegyék ki a javaslatból, hogy az büntető-, anyagi jogi szempontból tisztázatlan. Ismereteim szerint a rendőrségi törvény is tartalmazza a szervezett bűnözés kitételét.

Mindezekkel kapcsolatban még annyit megjegyzek, hogy információm szerint a szolgálatok ódzkodnak a nem klasszikus titkosszolgálati munkától, az pedig ténykérdés, hogy arra igazán nincsenek felkészülve szervezetileg, személyileg és technikai vonatkozásban sem. Hiányzik továbbá az e téren végzendő eredményes munka információbázisa is.

Különös problémákat vet fel a nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés kérdésköre is. Érthetetlen, hogy a biztonsági ellenőrzés köréből miért maradnak ki a legfontosabb közjogi méltóságok. Érthetetlen, hogy egyes személyi körök tekintetében miért van biztonsági ellenőrzés és nemzetbiztonsági védelem is együtt, más, igen fontos személyi körök esetében viszont ilyen kettősség nem található a törvényjavaslatban. Megfontolandó lenne az e körbeni szabályozást újra átgondolni, és a szabályanyagot pontosabbá, jobban kezelhetővé tenni, már csak azért is, mert a törvényjavaslatnak az egyik csomópontját képezi ez a rész, hiszen mind a nemzetbiztonsági védelem, mind pedig a biztonsági ellenőrzés az érintetteket személyükben nagyon is érinti.

Az ezzel kapcsolatos mindkét melléklet átgondolásra érdemes, hiszen egyikben sem szerepel például az olyan ügyész, akinek az előzetes jóváhagyása kell a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel szembeni nyomozás megtagadása vagy megszüntetése kilátásba helyezéséhez, ha ez a személy éppen információt szolgáltat. De nem szerepelnek az átvilágító bírák sem, akik államtitkok sorozatának a birtokába kerülnek. Gondolom, a személyi kör természetesen nem parttalanul még bővíthető.

A hatályba léptető rendelkezés által megszabott időtartam nagyon szűknek tűnik. Amennyiben a tervezet fő szabályait tekintve a jelenlegi formában kerül elfogadásra, 90 nap semmiképpen sem elegendő arra, hogy a szolgálatok az új, a korábbinál lényegesen bővebb feladatok ellátására felkészüljenek, biztosítsák a szükséges személyi és tárgyi feltételeket.

A többletfeladatok költségvetési szempontból is új igényeket támasztanak. Emellett szükséges a szervezeti feltételek megteremtése is. Új jogszabályokat is létre kell hozni kormány- és miniszteri szinten. Megemlítem, hogy a rendőrségi törvény pontosabb, kétszer hosszabb időtartamot állapított meg a hatálybaléptetésnél, de a kormány ezt sem tudta betartani. A problémák sokasága keletkezik a túl korai életbeléptetésnél. Erre most is élő példa az idegenrendészeti törvény. Erre vonatkozóan módosító indítványt nyújtottam be.

Az általam elmondottak a jobbítás szándékával hangzottak el e fontos törvénytervezettel kapcsolatosan, tudniillik a Független Kisgazdapártnak érdeke és azt hiszem, valamennyi parlamenti pártnak is érdeke , hogy ne egyciklusos törvény szülessék ebből a törvényjavaslatból, hanem egy olyan törvény, amely hosszú távú lesz, nem egyes kormányok, hanem az egész magyar társadalom, az egész magyar állampolgárság érdekeit egyformán szolgálja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)