Kökény Mihály (MSZP)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Mindenekelőtt szeretném önnek megköszönni, hogy azonnali kérdés helyett interpellációt nyújtott be, mert ez ad módot arra, hogy a tragikus eseményről és annak kapcsán néhány kérdésről egy kicsit bővebb időkeretben szólhassak.
Mindenekelőtt el kell azt mondanom, hogy mély megrendüléssel, de ugyanakkor némi értetlenséggel fogadtam a rumi híreket. A Népjóléti Minisztérium is elrendelt ebben az ügyben egy vizsgálatot, ami még nem zárult le, azonban a rendelkezésre álló adatok birtokában a történtek majdnem pontosan rekonstruálhatók.
Természetesen, hölgyeim és uraim, a beteg személyiségi jogai, amelyek őt a halála után is megilletik, nem teszik lehetővé számomra a betegségére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát. Általában a hasonló betegségben szenvedők kórházi kezelések közötti rendszeres ideggondozói ellátása megoldott mindaddig, ameddig ezt a beteg igénybe veszi. Ugyanakkor a szakemberek által ismert tény, hogy sok esetben a betegségtudat elégtelen, hiányzik a betegségbelátás, az előírt gyógyszereket a beteg nem szedi, kezelőorvosát vagy az ideggondozót nem keresi fel, és ezzel állapota fokozatosan, vagy ahogy a betegség természetéből adódik, rohamosan romlik. A változás kezdeti jeleit a szakemberek és a környezet többnyire észlelik. Azt gondolom, nagy a felelősségük, hogy a beteg érdekében ilyenkor mindent elkövessenek azért, hogy a beteg lehetőleg önként alávesse magát a gyógykezelésnek.
A jogi helyzet a következő:
A kóros elmeállapotú személyek gyógykezelése és gondozása a törvény rendelkezése szerint járóbetegként, illetőleg fekvőbeteg-szakellátó intézetben történhet. Kórházba csak orvosi vizsgálat alapján kerülhet beteg. Orvosi vizsgálatot az illetékes háziorvosnál, sürgősség esetén, ha a beteg saját vagy mások életére, testi épségére, illetőleg környezetére közvetlen és súlyos veszélyt jelent, bármely orvosnál lehet kezdeményezni. Sürgős szükség esetén a gondozó szakorvosa vagy a veszélyeztető tüneteket észlelő orvos közvetlenül is intézkedhet a kórházba szállításról. A pszichiátriai osztályra történő beutalást a hatályos szabályozás orvosi vizsgálathoz köti, és ezt követi sürgősség esetén is a módosított törvényben előírt bírói felülvizsgálat. Mindez szolgálja a beteg érdekét és védi jogait.
A konkrét esetre térve azt állapíthatjuk meg, hogy a rumi esetben a mentőhívást közvetlenül megelőző órákban orvosi vizsgálat nem történt, jóllehet, a beteg magatartásának változásáról a környezetének és közvetve a háziorvosnak is tudomása volt. A mentő szakápolókkal, de orvos nélkül érkezett a helyszínre. Nem lehetünk ugyan biztosak abban, hogy amennyiben orvosi vizsgálatra hamarabb nyílik lehetőség, a tragikus kimenetel elkerülhető lett volna, de ezt valószínűsíteni lehet.
Kérdésére azt válaszolhatom, tisztelt képviselőtársam, hogy a népjóléti tárca mindent megtesz annak érdekében, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő. A betegjogok, valamint a kóros elmeállapotú betegek jogainak törvényi szabályozása mint ön is tudja készül, és 1996 elején egy külön törvényjavaslatban a parlament elé kerül.
A rumi eset ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy ezen szabályozás kapcsán az egészségügyi személyzet és más hatóságok, jelen esetben a rendőrség, szükség szerinti együttműködésének a jelenleginél részletesebb és körültekintőbb szabályozására is feltétlenül szükség van.
(15.50)
Végül tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a Népjóléti Minisztérium kezdeményezésére a megyei tiszti főorvos folyamatban levő vizsgálata nemcsak a tények feltárására, hanem a személyes felelősség megállapítására is irányul. Ennek eredményéről képviselőtársamat tájékoztatni fogom. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)