Akar László
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adórendszer 1996. évi változtatásainak mozgásterét a gazdaságpolitikai prioritások és a pénzügypolitika ebből következő céljai határozzák meg.
A pénzügypolitika abból indul ki, hogy jövőre tovább kell vinni a stabilizációs program megvalósítását, aminek fő pénzügyi követelménye a fizetési és külkereskedelmi mérleg javítása, az infláció mérséklése, a vállalkozások és a befektetések javára történő jövedelemátcsoportosítás folytatása, s ezzel a fenntartható növekedéshez szükséges fogyasztás-felhalmozás arány közelítése, az államháztartási hiánynak a GDP 4 százalékára való mérséklése.
Ha az adórendszerben nem hajtanánk végre változtatásokat, akkor az adóbevételek reálértékben jelentősen csökkennének. Ezt azonban az egyensúlyi célok és a kiadáscsökkentési lehetőségek nem teszik így elfogadhatóvá, ezért az adórendszerben tervezett változtatások összességében elérik, hogy a GDP-hez viszonyított, szűken értelmezett adóterhelés '96-ban számottevően nem csökken. Ugyanakkor mérséklődik a társadalombiztosítási járulékteher GDP-hez viszonyított aránya.
Mindez azzal jár, hogy az egyes adók közül továbbra is meghatározóak maradnak a fogyasztáshoz kapcsolt közvetett adók; az áfakulcsok nem változnak, a fogyasztási adó valorizálása az inflációtól elmaradó mértékű. Az egyensúlyi követelményekhez szükséges, tervezett mérséklődő fogyasztás mellett ebből következően a fogyasztáshoz kapcsolt adók GDP-hez viszonyított aránya átmenetileg mérséklődik. A közvetlen adók közül a nyereség gyors emelkedése miatt növekszik a társasági adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya. Mindez úgy valósul meg, hogy a befektetésösztönzés prioritása erősödik a beruházáshoz, illetve az exporthoz kapcsolódó, javasolt új adókedvezmények által.
A kiadási oldal finanszírozásához szükséges adóbevételek csak úgy biztosíthatók, ha a személyi jövedelemadóban az adóterhelés emelkedik. Emiatt a személyi jövedelemadó-bevételek GDP-hez viszonyított aránya nő. A bevételi követelmény teljesítését úgy kívánjuk megoldani, hogy azzal egyidejűleg megvalósuljon az arányosabb közteherviselés is.
A helyi adóztatás mozgásterének növelésére tett javaslatok mellett is a helyi adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya várhatóan nem nő. Mindez azonban csak becslés, és végső soron az önkormányzatok döntéseinek függvénye.
Az 1996-ra vonatkozó változtatási javaslatok kidolgozásánál fontos szempont volt az adórendszer stabilitásának megőrzése. A javasolt változtatások ezért elsősorban korrekciós jellegűek. Ez elmondható még a személyi jövedelemadó esetében is, mely ugyan az újrakodifikált szövegezésével szerkezetében jelentősen megváltozik, de tartalmában a nulla kulcs megszüntetésétől eltekintve nem jelent alapvető módosulást.
Az adópolitikában alapvető cél a feketegazdaság visszaszorítása. Ennek érdekében kerül sor a javaslatok szerint az adóelkerülést szűkítő új törvényi rendelkezések alkalmazására, az adóhatóság jogosítványai megerősítésére. A változtatásoknál fontos mérlegelési szempont volt a különböző adók rendelkezéseinek harmonizálása egymással, illetve az Európai Unióban alkalmazott normákkal. Ez különösen a társasági adó és az általános forgalmi adó javasolt rendelkezéseiben jelenik meg.
Tisztelt Ház! A most beterjesztett adótörvényeket egyenként röviden jellemezve, a társasági adótörvény módosításánál a stabilitás megőrzése a 18 százalékos adókulcs változatlanságában és a kiegészítő adó szabályainak megtartásában fejeződik ki. Mindezzel fenntartjuk a beruházásokra való erős ösztönzést. A törvényjavaslatban megjelenő új előírások közül a termelőberuházások bővítését, az exportélénkítést szolgáló intézkedéseket, valamint a magas munkanélküliségű települések gazdasági fejlődését segítő rendelkezéseket emelném ki.
Valamennyi befektetni és fejlődni szándékozó vállalkozás számára előnyös változást fogalmaz meg a javaslat a termelési célt szolgáló új gépek gyorsított leírásának megengedésével, amellyel a beruházásoknak a korábbi hét év helyett három-négyéves megtérülése is elérhető, s amellyel megvalósul a számviteli törvénynek megfelelő amortizáció adóbeli elismerése.
A tőkeerős nagyberuházók számára a beterjesztett javaslat beruházási és exportnövelési követelményhez kötve öt évre 50 százalékos adókedvezményt biztosít, mely közvetetten munkahelyteremtést is szolgál. A magas munkanélküliségű településeken történő beruházást 100 százalékos adókedvezménnyel ösztönzi a módosítás a múlt évben meghirdetett adójóváírás mellett. Ez az adókedvezmény is a termelési célú exportnövelést biztosító beruházások megvalósítására késztet elsősorban, de emellett az idegenforgalom feltételeinek javítása érdekében ösztönzi a kereskedelmi szálláshely létesítését, üzemeltetését is.
Külön kedvezményrendszert tartalmaz a törvényjavaslat a vállalkozási övezetben beruházók számára, amely épület- és gépberuházás esetén az általánostól is gyorsabb leírást vagy adójóváírást, s emellett termelési célú és kereskedelmi szálláshely-beruházás esetén ötévi 100 százalékos adókedvezményt jelent az idetelepült vállalkozások számára.
Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kapcsán az állampolgárokat leginkább érintő kérdés az adókulcsok mértéke. A kormány által most benyújtott törvénymódosítási tervezet változatlanul hagyja az áfakulcsokat, az adómértékek közötti átsorolással pedig elsődlegesen és rendkívül szűk körben az egymással szoros helyettesítési viszonyban álló termékek azonos adózásbeli megítélésére tesz javaslatot.
Ami az áfa alanyait, az áfa fizetésére kötelezett adózókat illeti, nagy horderejű változásra nekik sem kell számítaniuk. Tény azonban, hogy a javaslat több ponton módosítja a jelenlegi áfatörvényt a visszaélési lehetőségek visszaszorítására, az adóbevételeknek az áfa alapjának kiszélesítésével, bővítésével való fokozása érdekében.
A szigorítások mellett tartalmaz ugyanakkor az adózók számára kedvező változásokat is. Ilyen például a saját vállalkozásban végzett beruházások áfájának egyszerűbb elszámolási módja és a számlahelyesbítés bürokratikus egyeztetésének megszüntetése is.
Az áfatörvény konstrukcionálisnak mondható változása az áfa alapjának meghatározásában következik be. Ez egyrészt abban jut kifejeződésre, hogy a javaslat szerint, összhangban a nemzetközi ajánlásokkal és a hazai adótörvények vonatkozó rendelkezéseivel, az államháztartási támogatások az áfa alapjának részét képezik. Megjegyzem azonban, hogy mivel a költségvetési törvény tervezete ezeket a támogatásokat az áfa összegével felbruttósítva tartalmazza, a szándékolt intézkedésnek a lakosság számára áremelő hatása nincs.
A javaslat adóalapot érintő másik módosító rendelkezése értelmében az adó alapját az adózó és az adóhatóság közti elszámoláskor az ügylet forgalmi értékére kell kiegészíteni akkor, ha az adózó a tőle gazdaságilag vagy személyében nem független partnerének jelképes ellenértéket kíván értékesíteni. Ezekben az esetekben olyan kapcsolt vállalkozásokról, személyi összefonódásokról van szó, amelyekben a felek elvesztik a piaci értékre való törekvés motivációját, ezáltal a köztük létrejött üzletből az államot megillető bevétel rövidül meg. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy ezzel nem kívánunk a felek közti üzletbe beleszólni, pusztán az adóhatósággal történő elszámoláskor kell az adó alapját az alkalmazott jelképes összegről a valós forgalmi értékre korrigálni. További szigorítást jelent, hogy a pótlékmentes önrevíziót biztosító számlahelyesbítést az eladó csak akkor alkalmazhatja, ha eredetileg a saját, nem pedig a költségvetés hátrányára tévedett.
A feltárt visszaélések, áfacsalások rendkívül nagy hányada összpontosul a használtcikk-kereskedelemben, különösen a személygépkocsik felvásárlásában. Ezért a javaslat kizárja a használt cikkek köréből az autókat, és biztosítani kívánja, hogy valóban csak olyan felvásárolt áruk után lehessen adót levonásba helyezni, amelyek korábban már adózott termékek voltak.
Tisztelt Ház! A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslat egyfelől a fogyasztási adótételek valorizálására, egyes fogyasztói árkiegészítési kulcsok csökkentésére, másfelől a szabályozásnak egy konstrukcionális jellegű és néhány egyéb kisebb módosítására, pontosítására tesz javaslatot. A tervezett módosítások legfajsúlyosabb részét az adók értékvesztésének mérséklése, az 1996. évre előirányzott adóbevételek biztosítása érdekében javasolt adóemelés jelenti.
(11.00)
A javaslat elfogadása esetén 1996-tól a kőolajtermékek, az égetett szeszesitalok, a sör, valamint a cigaretták forintban meghatározott adói átlag 15 százalékkal lesznek magasabbak a ma érvényesülő adótételekhez képest. E viszonylag mérsékeltebb, a jövő évre prognosztizálható inflációtól némileg elmaradó adónövelést a forgalomvisszaesés elkerülésének, illetve mérséklésének, valamint az üzemanyagoknál a termelő szférán keresztül érvényesülő áremelő hatások csökkentésének szempontjai indokolják.
Az előzőekből következik, de megemlítem, hogy a javaslat szerint az értékarányos, a százalékban előírt fogyasztásiadó-mértékek nem változnak. Az adóintézkedések nem érintik tehát például a személygépkocsikat, a bort, a kávéféléket, illetve az égetett szeszesitalok, a sör és a cigaretták kulcsos adói sem módosulnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termékek fajlagos adóterhei 1996. évben nem növekednek.
A fogyasztói árkiegészítési kulcsokhoz kapcsolódó tervezett intézkedés a személyszállításnál nyújtott nagyszámú, a legkülönbözőbb mértékű kedvezmények közül kizárólag a ma 75 százalékos utazási kedvezményt érinti, ez csökken 70 százalékos szintre. A javaslat egyedüli célja, hogy az árkiegészítés növekedésének dinamikája némileg mérséklődjék.
Tisztelt Országgyűlés! A tisztelt Ház előtt ismert, hogy a helyi adók bevezetésére és feltételeinek meghatározására a helyi adókról szóló törvény keretei között az önkormányzatok képviselő-testületei jogosultak. A gépjárműadó tekintetében viszont jelenleg az önkormányzatok kizárólag végrehajtó szerepet töltenek be, mivel csak az adóztatási feladatokat látják el.
A most beterjesztett javaslat tovább erősíti az önkormányzatok adóztatási jogát, s ezáltal bővíti a saját forráshoz jutás eszköztárát. A helyi adókról szóló törvény ötéves működési tapasztalata azt mutatja, hogy egyre több település él ezzel a lehetőséggel, ugyanakkor az önkormányzatok erősödő forrásigényük ellenére is csak korlátozottan alkalmazzák az olyan, kézenfekvő megoldást, mint például az ingatlanok megadóztatása. A jelenlegi módosításnak éppen az a célja, hogy az önkormányzatok adóztatási mozgásterét indokolatlanul szűkítő törvényi kötöttségek lebontásával lehetőséget teremtsen az önkormányzati adóbevételek növelésére. Ezzel feloldható az az ellentmondásos helyzet, hogy az önkormányzatok az alkotmányban biztosított alapjogként az egyes helyi adónemek bevezetéséről dönthetnek, ugyanakkor a széles körű törvényi adómentességek és kedvezmények, valamint az alacsony törvényi adómértékek szükségtelenül korlátozzák az adóztatást.
A törvényjavaslat formálisan kiiktat a törvényből egy sor kötelező mentességi szabályt, azért, hogy az önkormányzatok mozgási szabadsága e tekintetben is növekedhessen. Az önkormányzatok továbbra is nyújthatnak kedvezményeket, mentességeket. Az indokolatlan önkormányzati korlátok lebontása, s az adómértékek emelése az adóalanyok oldaláról természetesen nem eredményezhet aránytalanul súlyos terhet, mivel a helyi adókról szóló törvény adóalanyokat védő garanciális szabályai továbbra is hatályban maradnak.
A törvényjavaslat helyi adókat érintő legfontosabb rendelkezései a következőkben foglalhatók össze:
Önkormányzati hatáskörbe kerül a magánszemély kommunális beruházásának a helyi adóban való preferálása, a változtatás azonban figyelemmel a beiktatott átmeneti rendelkezésekre a már szerzett jogokat nem érinti.
Hasonlóképpen az önkormányzatok dönthetnek a lakások esetében jelenleg érvényesülő személyenkénti 25 négyzetméteres adómentesség, valamint az állattartást szolgáló és a növénytermesztéshez kapcsolódó épületek mentessége kérdésében is.
Emelkedik az iparűzési adó felső mértékének határa, ami anélkül, hogy a jelenlegi adóbevételek csökkennének, megteremti a differenciáltabb adóztatás lehetőségét. A méltányosabb iparűzési adóteher-megosztás érdekében ugyanis az önkormányzatok saját hatáskörben bátrabban nyújthatnak preferenciákat azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknél az adóalap meghatározása során a nettó árbevételből levonható törvényi tételek jellemzően nem fordulnak elő. Így az adóalap törvényi változtatása nélkül lehetőségük nyílik az önkormányzatoknak arra, hogy például az átlagosnál nagyobb anyagigényű vállalkozásoknál az adó mértékét alacsonyabban állapítsák meg.
Emelkednek az értékviszonyok változása folytán értéküket vesztett, illetve a már megállapításukkor is túlzottan alacsonynak bizonyult adómértékek. Az adótételek felső határának emelése egyúttal megteremti az önkormányzatoknál a jelenleginél differenciáltabb, s ezáltal igazságosabb adóterhelés kialakításának feltételeit. Az önkormányzatok azonban az adótétel-emelés lehetőségével várhatóan csak mértékletesen élnek, így a jövő évben még nem lehet jelentős többletbevételekkel számolni.
Tisztelt Országgyűlés! A gépjárműadóról szóló törvény módosítása az önkormányzatok adóztatási szerepének erősítése érdekében a belföldi gépjárművek adóját speciális önkormányzati adóként szabályozza. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok a jövőben nem csupán végrehajtó szerepet töltenek be, hanem a törvényben rögzített minimális és maximális keretek között lehetőség nyílik az adómérték rendeletben történő megállapítására is.
Szabályozza a javaslat azt az esetet is, ha az önkormányzat a rendeletalkotásra meghatározott határidőt elmulasztja. Ilyenkor sem szűnik meg az adó az érintett településen, hanem a gépjárművek a törvényben meghatározott alsó adótételekkel adóztathatók.
Az eljárás egyszerűsítése így az adminisztratív költségek csökkentése érdekében az önkormányzatok kérésére a javaslat tartalmazza a január 1-jei állapot szerinti éves adóztatás megvalósítását. Ennek lényege, hogy a gépjármű évközi tulajdonosváltása az adóalanyiságot az adóévre nem befolyásolja. Nem érinti a módosítás azt a szabályt, hogy az adót félévenként, két egyenlő részletben, március 15-éig, illetve szeptember 15-éig kell megfizetni. A törvényjavaslatban meghatározott adómérték alapján figyelemmel az önkormányzatok döntési szabadságára is egy személygépjármű átlagos éves adója 5 000-12 000 forint között, tehergépjárműé pedig számításba véve az 1995. évi V. törvénynek 1996. január 1-jétől hatályos, az adóalapot módosító rendelkezéseit is 16 000-40 000 forint között alakulhat. Mivel a tehergépjárművek üzemeltetési költségei között a gépjárműadó elenyésző tétel, így az adómérték emelése a fuvarozási költségekre gyakorlatilag nem hat ki.
Tisztelt Országgyűlés! Az előzőekben részletezett változtatásokon túlmenően a benyújtott javaslatok további pontosító, a jogalkalmazást könnyítő rendelkezéseket is tartalmaznak, az idő korlátozott volta miatt azonban csak a javasolt leglényegesebb változtatásokat soroltam fel. Kérem a tisztelt Háztól a törvényjavaslatok megtárgyalását és megfelelő módosító javaslatok mellett azok elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
Jegyzők: dr. Kávássy Sándor és dr. Kiss Róbert)